Öreg körtefa metszése, körtefa megifjítása.

Az ifjító metszés célja:

·         az elöregedett termőfelület helyreállítása,

·         a termésmennyiség fokozása,

·         a gyümölcsminőség javítása,

·         a hajtásnövekedés fokozása,

·         növekedés és termőrész képzés beindítása,

·         termésingadozás megszüntetése.

Az ifjító metszést minden esetben meg kell előznie egy faállapot felmérésnek. Tudnunk kell, hogy milyen állapotban van a fánk, mennyi esélye van a túlélésre, a gyors regenerálódásra, valamint a metszés során milyen mértéket alkalmazhatunk. A felmérés során az alábbiakat vizsgáljuk:

·         Milyen a fa koronaformája? Idős fáról lévén szó, nagy szabályosságról biztos nem beszélhetünk, de kiugró anomáliákat észre kell venni, és korrigálni kell. Pl. ha túl egyoldalú a korona. Ennek érdemes megnézni az okát is. Lehet betegség, rákos ágelhalás, vagy árnyékhatás, esetleg szakszerűtlen metszés.

·         Milyen a korona sűrűsége? Túl sűrű korona, még sűrűbb lombozatot fog eredményezni, aminek hatására a fa belseje fénytelen lesz, itt nem képződnek termőrészek, a fa kopaszodik, termése egyenlőtlen lesz, csökken a termőképesség.

·         Milyen a termőrészek aránya az egyéb vesszőkhöz viszonyítva. Ha túl sok hosszú vessző fejlődik és kevés termő, akkor a metszéssel törekedni kell a termőrész képződésre.

·         Milyen a fa egészségi állapota? Alaposan nézzük át a fát. Könnyen észrevehetők a rákos sebek, a tűzelhalás tünetei, a lisztharmat áttelelő képletei, a körtelevélbolha nyomai, vírusos fertőzések nyomán kialakult villás elágazódások, szalagos hajtások.

·         Milyen a fa növekedési erélye? A hajtások vastagsága és hossza árulkodó jel. Bizonyára mindenki ismeri a saját fáját annyira, hogy észrevegye rajta, hogy a rá jellemző növekedési erélyt produkálta e az előző évben, vagy attól elmaradt, netán túlteljesített. Érdemes az okokat is feltárni. A gyenge növekedés lehet a kedvezőtlen időjárás, vagy túlterhelés miatt. Metszés során erre is reagálnunk kell.

·         Milyen a vesszők állása? Milyen szöget zárnak be a törzzsel. A meredeken felfelé törő ugyanolyan kedvezőtlen, mint a nagyon lehajló, vízszintes sík (90 fok alá hajló) alá törő. Vízszintes alá, többnyire a termés súlya, vagy az ág önsúlya miatt hajlik egy ág.

Az ifjító metszés tovább bontható aszerint, hogy milyen mértékű, illetve mire irányul a beavatkozás. Eszerint megkülönböztetünk:

·         Teljes ifjítást,

·         Részleges ifjítást,

·         Termőrész ifjítást.

A teljes ifjításra rendszeresen gondozott gyümölcsösben nincs szükség. Ez egy annyira drasztikus beavatkozás a növény életébe, hogy nem is viseli el mindegyik gyümölcsfajta. Vannak olyan fajták, melyeknek az életükben is kerülhet, ezért esetükben nem számolhatunk ezzel. Másokat annyira visszavet a fejlődésbe, hogy nem éri meg a beavatkozás, egyszerűbb új növényt telepíteni helyettük. Igazából csak a metszést jól viselő, a sebeket gyorsan hegesítő, kiváló erőnlétben álló, alapos gondozásban részesülő fák esetében érdemes ehhez a metszéshez nyúlni.

A teljes ifjítás során a korona vázágait, és termőrészeit erőteljesen visszavágjuk, ez a visszavágás gyakran meghaladja az 50%-os csonkolást, de nem ritkán eléri a 2/3-os szintet. Tulajdonképpen nagy mérlegelésre nincs szükség hisz a beavatkozás minden ágat érint. A nagyon besűrűsödött, vagy a kedvezőtlen koronaformát nevelt fák esetében teljes vázágakat távolítunk el, annak érdekében, hogy megfelelő koronaszerkezet alakuljon ki a metszést követő néhány évben. Kedvező szerkezetű koronaforma esetén pedig az ifjító metszés során törekedjünk a forma megtartására. Tehát ne távolítsunk el vázágakat, csak vágjuk őket vissza. Legyengült fák esetében ne alkalmazzuk, mert a fa pusztulását eredményezi. Esetükben a részleges, vagy termőrész ifjítás a járható út.

Annak érdekében, hogy az ifjítás eredményes legyen, a seb hamarabb gyógyuljon, a visszavágást úgy kell végezni, hogy sebfelület felett maradjon egy szívó, illetve tápláló elágazás, amely asszimilátákkal segíti a seb begyógyulását. Ez a pici hajtás nem tesz mást, mint növekedéséhez táplálékot igényel a gyökértől, amit feldolgoz, és a felesleget visszaindítja a raktárakba (gyökér, törzs, vázágak). Mind a nyers, mind a feldolgozott táplálék áthalad a seben, ami kiveszi belőle a magának valót, így hamarabb gyógyul.

Az ellenség megtévesztése miatt a képen nem körte, hanem szilva szerepel. Ráadásul nem is idős, hanem egy fiatal példány, de most nem volt öreg körtefám kéznél. De a lényeget szemlélteti. A seb fölött van egy fiatal hajtás, ami tevékenységével segíti begyógyítani a sebet.

Részleges ifjítást tulajdonképpen az előzőekben már érintettem. Akkor végezzük, ha nincs szükség a fa teljes megújítására, vagy, ha a fa állapota nem engedi meg a teljes ifjítást. Ez a beavatkozás lényegesen kisebb terhelést, stresszt okoz a fának. A részleges ifjítás során a visszavágás mértéke maximum 50 %-os lehet, de többnyire nem az egész fára terjed ki, hanem csak egy-egy vázágra, vagy annak egyes részeire. Végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a fa stabilitása ne boruljon fel, tehát, ha nem minden vázágra terjed ki, akkor úgy válasszuk ki a vázágakat, hogy a munkák után ne legyen egyoldalú a korona.

Termőrészifjítás  során, mint a neve is tartalmazza, csak a termőrészek megújítása a célunk. A körte legértékesebb termőrészei a 2-3 éves hajtásokon alakulnak ki. Tudja ezt a körte is, ezért a rendszeres termés érdekében a termőrészeit többszörösen elágaztatja, egy idő után kesze-kusza bog alakul ki, melynek csak a fiatalabb részein hoz gyümölcsöt, az öregebb részei haszontalanná válnak.

Íme a kusza termőbog.

Ha ez megtörténik, akkor elérkezett az ideje egy termőrész ifjításnak. Az öreg elágazásokat visszametsszük fiatal hajtásokra, ha ilyet nem találunk, akkor rejtett alapi rügyekre, amiből új hajtások törnek elő a metszés hatására. A termőrész ifjítást önmagában sosem szabad végezni, mindig össze kell kötni koronaritkító metszéssel.

            

A felső képen körte termőbog, az alsó képen alma termőbog ifjítást látni. Bal oldalon az öreg, jobb oldalon az ifjított látható.

           

Szerencsére még találni kertekben a lenti képeken is látható hatalmas méretű gyümölcsfákat. Esetünkben körtefát.

Közelről szemlélve riasztó képet látunk. Besűrűsödött korona, el nem távolított megvastagodott vadhajtások, rosszul beforrt, rákosodott sebek.

  

A korona külsejére pillantva látható, hogy nincs baj, hisz a fa folyamatosan, nagy mennyiségben hozza az új hajtásokat, amikről könnyen megújítható, termőre fordítható.

A metszés során el kell távolítani a kéretlen vadhajtásokat.

Le kell vágni a vízszintes aló hajló, lógó ágakat.

       

Ki kell ritkítani a koronát. Meg kell újítani a termőalapokat (lásd fentebb).

És az eredmény nem marad el. 

Egyenlőre csak sok gally keletkezik, de nyáron-ősszel sok finom körte.

Ugye milyen egyszerű? Annyit azért elárulok, hogy magas létra, éles fűrész, metszőolló, erős csukló, alkar, és váll kell hozzá. Csak olyanok fogjanak bele, akik nem félnek a magasságtól.