Őszibarack metszése

Az őszibarack növekedési formáját tekintve bokorfának tekinthető. Átmenetet képez a bokor és a fa között. Ezt bizonyítja az is, hogy megújulni többnyire az ágalapokon (az ágak törzshöz közel eső részei), illetve a törzsön hozott hajtásokkal akar. Ezzel nagyban megkönnyíti ifjítására törekvő metszési munkánkat is. Optimális törzsmagassága is 50-80 cm között van.

A gyümölcsfák közül az őszibarackot igényli leginkább a rendszeres és határozott metszést. Enélkül kívánatos koronaformája (katlan) néhány év alatt szétesik, koronája besűrűsödik, levegőtlenné válik, termésképzése a metszés kihagyása utáni néhány évben egyre fokozódik, túlzottá válik, ami a gyümölcs minőségi romlását eredményezi, majd csökken a termés, a fa gyors öregedésnek indul. A túl sűrű lombkorona miatt a károsítók eredményesebben támadják. Ha hosszútávon gondolkodunk az őszibarackban, és nem akarjuk néhány évente újratelepíteni, akkor szükséges metszenünk.

Nem szabad azonban a metszést túlmisztifikálni. A metszés önmagában nem csodaszer. A metszés mellett szükséges hogy:

• a növény igényeinek megfelelő talajba ültessük (ez alanykérdés is),
• biztosítsuk számára a szükséges tápanyagokat,
• elég hely álljon rendelkezésre a fejlődéshez (tenyészterület), kifejlett példány kb. 25 m² területet igényel,
• ne hagyjuk magár a károsítók ellen vívott csatájában,
• rendezett életkörülményei legyenek (fény, víz, fagyzug, szomszédos növények)

Ha valamelyik tényező rossz, vagy rosszra fordul, akkor az a többi elemre is kihatással, többnyire kedvezőtlen irányba mozdítja azokat, de már külön-külön is rontják a gyümölcsfánk életminőségét. Ezt csak metszéssel megváltoztatni, megállítani nem lehet.

Az őszibarack optimális koronaformája a katlan. Ennek a formának az elérést már a telepítéskor meg kell kezdenünk. Az őszibarackot koronás oltvány formában tudjuk beszerezni. Ami azt jelenti, hogy sudara fejlett, amiből legalább 3 fejlett (30 cm-es) oldalvessző ered. Másik szaporítóanyag típus a suháng. Megvallom őszibarack esetében ilyennel nem szoktam találkozni.

A szaporítóanyag vásárlásnál figyeljünk arra:

• a gyökérnyakon lévő oltás forradása kifogástalan legyen,
• a gyökérzet ne legyen túl kicsi, ne legyen túlzottan csonkolt, ne legyen behasadt, és megfelelő számú oldalgyökérzettel is rendelkezzék, ép, betegségektől mentes legyen,
• a vesszőkön betegség jelei ne látszódjanak,
• a törzs ne legyen sérült, mézgafolyást ne találjunk rajta.







A fenti képeken egy jól forradt, sebesedett oltás helyet látunk szabadgyökerű őszibarack csemeténél.



Egészséges gyökérzet megfelelő oldalgyökérzettel.

Egészséges koronás őszibarack szaporítóanyag. Ez a kiindulási alapunk.

Tárolás során előforduló tipikus gond. A gyökerek melegében telelő pocok lerágta a gyökér külső háncsát. Nehogy megvegyük az ilyen szaporítóanyagot.







Nagyon rossz szokás, hogy ültetéskor erőteljesen visszavágják a gyökérzetet, sokszor már az árudában az eladó elvégzi ezt a műveletet. A szaporítóanyagot földből történő kiemelésekor jelentős gyökérveszteség éri, ezt tovább tetézzük annak visszametszésével. Ne tegyük. Ellenben a sérült vastagabb gyökereket, csak az egészséges rész határáig metsszük vissza. Ültetéskor ezeket a metszési felületeket kezeljük. Ültetéskor még abban az esetben is meg kell metszenünk a koronát, ha az tökéletes katlan formájú. Erre azért van szükség mert a csemete gyökérvesztesége igen nagy, és a tavaszi kihajtáskor nem bírná el a nagy lombfelület nevelését. Az új hajtások nagyon gyengék lennének, legrosszabb esetben a növény kiszáradna.

Gondoljuk csak el a következő helyzetet! Naponta 5 liter vizet kellene meginnunk, ahhoz, hogy a nyári melegben, az adott munkánk mellett ne száradjunk ki. Igen ám, de a folyadékot, csak egy tűnyi vastag szívószálon át vehetjük magunkhoz. Ezen az átmérőn 24 órai folyamatos ivás mellett is csak 3 liter folyadékot bírunk meginni. Ez ugye kevés, ezért valamit tennünk kell. Több mindent tehetünk és ezt a növény is megteszi. A nagy mennyiségű gyökérveszteség hasonlót idéz elő. Nem tudja felvenni a megfelelő mennyiségű vizet, tápanyagot,-még akkor sem, ha egy vödör vízbe állítjuk-ha nem csökkentjük a lombfelületét, ezért kell a koronáját is megmetszenünk ültetéskor. A metszés mértéke mindig igazodjon a gyökérveszteség mértékéhez.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ezért itt is szeretnék néhány nagyon fontos dolgot hangsúlyozni:

Mindig éles szerszámmal végezzük a metszést. Ellenkező esetben olyan sérüléseket hagyunk a növényen, amin későbbiekben gond nélkül hatolnak be a károsítók.



A kép ugyan nem barackról készült, hanem rózsáról, de jól mutatja az életlen metszőolló által okozott sérülések. Ezeken a sérüléseken könnyedén behatolnak a károsítók. Látni továbbá a helyes metszlapot. Fél centivel a rügy fölötti, attól elfelé lejt közel 30 fokos szögben.



Minimalizáljuk a sebzési felületek kialakítását. Inkább vágjunk le egy nagyobb ágat, mint sok kicsit.

A kialakult seb sose legyen vízszintes felületű.

1 cm-nél nagyobb sebeket kezeljük fasebkezelővel.

A gallyakat mindig ággyűrűre metszünk.



          

Ággyűrűre metszés. Lényegét a korábbi irásaimban ismertettem.



Ággyűrűre metszés.



A hajtást és a vesszőt a rügy fölött vágjuk el, úgy hogy a rügy és a vágás között legyen 3-5 mm. Ha a rügyhöz túl közel vágunk, akkor a rügy is beszáradhat, vagy az abból képződött vessző növekedése lesz kedvezőtlen. Ha túl messze vágunk, akkor a visszahagyott csonk beszárad.



Rügy fölött túl magasan végzett metszés miatt beszáradt csonk. Ezt a következő metszés során el kell távolítani.

Általánosságban elmondható, hogy a messzebb vágás előnyösebb, mint a túl közeli. A metszlap a vessző tengelyére álló merőlegessel 30 fokos szöget zárjon be, úgy hogy ne a rügyre, hanem attól elfelé vezesse a csapadékot.

A vesszőn megmaradó utolsó rügy (végálló rügy) a korona belsejével ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen.

Az általános rész után következzenek a konkrétabb tennivalók. Először vegyük a legfontosabbat a katlan koronaforma kialakításának lépéseit. Az őszibaracknál szinte kivétel nélkül ezt a koronaformát alkalmazzuk. A koronaforma általános ismérve, hogy alacsony törzsön (50-70 cm) alakítjuk ki. A törzzsel 50-60 fokos szöget bezáró 4-6 darab vázágat neveltetünk a növénnyel. A korona közepe üres, szellős. Ez garantálja a minőségi gyümülcs fejlődését. A korona megfelelően szellős, a napsugarak jól átjárják, még a korona belsejében megbúvó gyümölcs is kap annyi napfényt, hogy megfelelő harmóniában képződjenek benne a cukrok és savak, nem utolsó sorban szépen színeződjön.
A koronaforma előnye:

• a napfény egyenletesen éri,
• levegő által átjárható, ezáltal a károsítók számára kedvezőtlen mikroklíma alakul ki,
• alacsonyan tartható,
• könnyű szüretelni,
• áttekinthető,
• könnyen kezelhető, metszése nem bonyolult.

Hátránya:

• lassan fordul termőre,
• könnyen felnyurgul,
• rendszeres beavatkozást igényel,
• az 50-60 fokos szögű növekedésnek köszönhetően elágazódásoknál könnyen hasad,
• kialakítása több éves (5-6) folyamat eredménye.

Kialakításának menete.

Első év
Amennyiben mi magunk szeretnénk testre, azaz a kertünkre, és elvárásainkra alakítani az őszibarackfát, akkor javaslom, hogy ősszel vásároljunk szabadgyökerű szaporítóanyagot. A konténeres növények több évesek, ezért több évi metszésen is túl vannak már. Ezek a metszések nem minden esetben a szakmaiságon alapulnak sokkal inkább azon, hogy a növény minél több időt kibírjon átültetés nélkül az adott konténerben. Ezért a konténeres növény vásárlásánál mindig nagyon alaposan ellenőrizzük a koronát. Meg kell jegyezzem, hogy vannak termesztők, kereskedők, akik nem a gyors hasznot nézik, hanem a növényt és leendő gazda elégedettségét. Náluk nagyon szép többéves, termő, megfelelő koronájú konténeres anyagra tehetünk szert. Igaz az árát is megkérik.
Szabadgyökerű szaporítóanyag őszibarack esetében szinte mindig koronás. Rendelkezik egy fejlett sudárral és legalább 3, 30 centiméteres oldalvesszőből. Ne törekedjünk feltétlenül a legvastagabb oldalvesszőjű egyed megvásárlására. Sokkal inkább arra, hogy 3-5 közel azonos erősségű egészséges oldalvessző, és ehhez erős sudár, megfelelő gyökérzet társuljon. Nem akarok nagyon elmélyülni szaporítóanyag kiválasztásában, (fentiekben a legfontosabbakra már kitértem) de jól jegyezzük, meg, hogy minden örömünk, vagy bánatunk itt kezdődik. Rossz fajta, rossz alany, beteg növény állandó bosszúságot okoz a jövőben. Érdemes tehát előzetesen informálódni a kérdésben.
Ha megvan az oltvány, akkor ültessük el. Ültetést követően rögtön metsszük meg. Erről képet sajnos nem tudok mellékleni de:

• Alakítsuk ki a kívánt törzsmagasságot. Általában 50-60 cm az optimális, de ettől eltérhetünk. A föld felszíínétől mérjük le a kíívánt magasságot. Ha ebbe oldalhajtások esnek bele, akkor azokat távolítsuk el. A törzs a növény növekedésével, öregedésével tovább fog növekedni. Úgy sszámolhaatunk, hogy egy kezdeti 50 centiméteres törzs 15 évet tekintve további 20-30 centimétert fog nyúlni.
• A törzs kialakítása után felülről tekintsünk le a fácskára és válasszuk ki azt 3-5 legerősebb hajtást, amelyik:
• közel azonos erősségűek,
• térben egyenletesen helyezkednek el,
• a törzstől 20-30 centiméteres magasságon belül találhatók.
• Ezek lesznek a későbbi vázágak. Ezeket vágjuk vissza 2-3 rügyre (10-12 cm hosszúra), a többit távolítsuk el.
• A legfelső megmaradó oldalvessző fölött távolítsuk el a sudarat.

Így a kezdeti 150-200 centiméteres fácska helyett most van egy 80-100 centiméteres kezdeti katlan formára metszett növényünk, amelyik 3-5 oldalhajtással rendelkezik.
Ne legyünk szemellenzősek. Nem kell ezeket a centimétereke makacsul követnünk. Vegyük észre, hogy nincs két egyforma szaporítóanyag. Lesz amelyiknek a legszebb oldalvesszői 40-70 cm közé, és lesz olyan is amelyiknek 80-120 centiméter közé esnek. Természetesen a cél, hogy a legszebb oldalvesszők maradjanak meg, ezért alkalmazkodjunk a növényhez, és emeljük, vagy csökkentsük a törzs magasságát. Abban is legyünk biztosak, hogy 3-5 azonos erősségű oldalvesszőjű csemetét is csak a nagyon szerencsések tudnak vásárolni. Ekkor se essünk kétségbe. Nem baj, ha eltérő vastagságúak, csak egészségesek, és életerősek legyenek.
Fontos! Aki nem bízik abban, hogy az ősszel ültetett csemete fagyási sérülések nélkül áttelel, netán tudja is, hogy fagyzugos helyre telepítette a növényt, akkor a metszéssel várja meg a tavaszt. Ekkor ugyanis a fagykárokat is korrigálni tudja. Tavasszal mindenféleképp rügypattanás előtt metszen.

Második év

Az ültetést követő évben az egészséges és jó helyen lévő barackfa fejlődésnek indul. A képen jól látni a kivágott sudár helyét, valamint a meghagyott oldalhajtásokat, amik sötétebb barna színűek. A friss hajtások élénk, pirosas-bordós színűek. Az új hajtások száma függ az előző évben meghagyott oldálhajtások számától, a visszametszésük mértékétől, a növény erejétől, és külső körülményektől. Általánosságban számolhatunk 6-15 új hajtással, tehát 9-20 hajtás metszését kell elvégeznünk a második évben. Egyes alanyok vadhajtás fejlesztésére is hajlamosak, az így feltörő hajtásokat természetsen nem számoltam bele.
Az új vesszők erőssége változó. Ha a növényünk nem hoz legalább 5 darab 10 centiméternél hosszabb hajtást, akkor a tő életkételen. Nem érdemes vele tovább kísérletezni, újat kell helyette ültetni.
Tovább alakítjuk a katlan koronát. Először a tavaly meghagyott vesszőket vesszük sorra (ezeket már vázágalapoknak hívhatjuk). Rajtuk 2-3 új hajtás indult el. A korona közepe felé tartókat tőből eltávolítjuk, a katlan ívébe szépen illeszkedőket visszametszük, ha 50 centiméternél rövidebbek, akkor felét, ha ettől hosszabbak, akkor 2/3-át vágjuk le.
Ha a telepítés évében kevés vázágalapot tudtunk meghagyni (3, vagy attól kevesebb), és a második évre hozott olyan új hajtást, ami térben illeszkedik a katlan koronába, akkor következő lépésben válasszuk ki a megfelelőt, vágjuk vissza 2-3 rügyre, majd a többi hajtást tőből távolítsuk el.
A vadhajtást úgy vágjuk ki, hogy a növény tövénél tárjuk fel az eredés helyét és ott tőből metsszük ki.
Második évi metzsés után rendelkeznünk kell a 3-5 erősödő vázággal, esetleg 1-2 új vázággal, valamint a rajtuk induló 3-6 rügyes vesszőkkel.




Második éves metszés után. Sajnos nem a legjobb a kép, de azért látható a katlan formában szétterülő korona. Négy 2 éves, és egy 1 éves vázágalap látható. Rajtuk kívül 8 hajtást birtokol még a barackfa.

A fenti két kép ugyanazt a 2 éves vázág kart mutatja. A jobb oldali metszés előtt, a bal oldali metszés után. Látszik, hogy a vázág kar egyenesen fejlődött tovább rajta jobbra és balra egy-egy hajtás fejlődött. Azért, hogy a korona, ne nyúljon el, az egyenesen fejlődött hajtást kicsípjük a jobb és balodali hajtásoknat 3-5 rügyesre vágjuk vissza. Ez a metszési mód az idős növények metszésére is jellemző lesz. Később, majd annál a résznél is bemutatok hasonlót.

Harmadik év
Kedvező körülmények között barackfánk igen csak belekezdett a növekedésbe. Új hajtásainak száma valahol 15-45 közé esik. Ezek között vannak gyengébbecskék, de 80 centi körüliek száma is eléri 10-16-ot. Figyelmünket elsősorban ezekre fordítsuk. Így harmadik évre minden vázág karunk már három szintes, szintenként 1-3 hajtással. A szép erős vesszőket, ha a katlan formához illeszkednek, akkor 2/3-al kurtítjuk meg, ami 80 centis hajtást feltételezve 20-25 centit hagyunk meg. Törekedjünk arra, hogy a két éves részeken fejlődött új hajtások eloszlása is körkörös legyen. Ha valamelyik oldalon több hajtás fejlődött, akkor fel kell áldoznunk, és tőből kell eltávolítani, a ygengébb oldalon pedig a ygengébb hajtások közül kell választanunk és azt meghagynunk, ezeket a gyengébb hajtásokat csak felére kell visszavágnunk. Minden a korona belseje felé törő hajtást tőből távolítunk el. A metszés végén jól kivehető a három éves, szépen kiterülő korona.

Negyedik év
Elértünk ahhoz az évhez amitől már számíthatunk némi termésre. De továbbra sem ez a fontos számunkra, hanem a megfelelő katlan korona kialakítása, ezzel ugyanis hosszú távon biztosíthatjuk a nagy mennyiségű és kiváló minőségű termést. Persze, mint már szó volt róla, ehhez a metszés önmagában kevés.
Negyedik évre a vázágak tovább erősödnek, tehették ezt hiszen a fa lombfelülete már jelentős, ez pedig sok fehérjékett, szénhidrátokat stb. állít elő. Olyan sok hajtásunk van, hogy első ránézésre át sem látjuk. Ne essünk kétségbe. Ugyanazt a katlan formát kell kialakítanunk, mint az előző három évben, csak nagyobb méretben. Gyorsan távolítsuk el a kkorona közepe felé tartó hajtásokat, majd azokat, amelyek a föld felé törnek. További feladatunk az, hogy a termőfelületet tovább növeljük. A fa növekedésével a vázágak is távolodnak egymástól, ezért azok termőfelületét nemcsak előre, hanem oldalra is tudjuk növelni.



Valami hasonlóképp kell kinéznie metszés után. A kép ugyan nem 4 éves barackfát ábrázol, de a célt jól mutatja. A képen látható a vázág fejlődése. Egy-egy évet könnyen elkülöníthetünk rajta az ágvastagság változásából.

 További éve metszése hasonlóképp történik. Még további két év, amit ne a termés határozzon meg, hanem a korona, aztán teljesen elkészül a katlan koronánk. A hetedik évtől koncentrálhatunk a termésre, és az koronaforma fenntartására.
A következőkben egy 10 éves őszibarack fenntartó metszését ismertetem.
Egy egészséges fejlett barackfa sok hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ezek felhasználásával kell a jövő évi termést megalapoznunk.
Metszés ideje tél végén tavasz kezdetekor van. Fagymentes időben rügypattanás előtt végezzük. Úgy tervezzük, hogy rügypattanás előtt még a lemosó permetezést is el kell végeznünk. Az elmúlt évek időjárási viszonyai miatt nehéz időpontot mondani, február 15-március 20 közötti napokban biztos lesz alkalmas körülmény.
Metszés előtti fontos információk.

Ő virágrügy. Hármas rügycsoportból a két szélső virág, a középső hajtórügy, azaz hajtás, levél lesz belőle.

Ő a hajtórügy. A kettő közti alapvető különbség, hogy a virágrügy eláll a vesszőtől és a csúcsa íves, maga a rügy ovális, néha gömbölyű, a hajtórügy pedig a vesszőhöz simul és csúcsos a vége.



Hiányos termővessző



Teljes termővessző

A termővesszők képei nem a legjobbak, de azért a lényeg látszik. A hiányos termővesszőn csak hajtórügyek ülnek, szemben a teljes termővesszővel, melyen virág és hajtórügyek egyaránt találhatók. Ettől teljes.

Miután megismertük a katlan koronát, az őszibarack rügyeit, és termővesszőit, nincs más dolgunk, mint a gyakorlatban is hasznosítani tudásunk. Gyümölcsfáról lévén szó, a metszés fő célja, hogy minél több finom gyümölcsöt teremjen számunkra. Természetesen figyelembe vesszük a fa erőnlétét, egészségi állapotát, környezeti adottságokat és a lehetőségeinket. Ezek együttesen határozzák meg, hogy mennyi gyümölcsöt bír beérlelni növényünk.

A metszés lépései:

Először eltávolítjuk a vadjhajtást. Egyes alanyok hajlamosak vadhajtás képzésre. Előfordul, hogy minden évben nevelnek. Finoman kibontjuk a földet a növény tövénél és tőből kivágjuk a vadhajtást. Ha időnk van, akkor célszerű megjelenésekor, még nyáron zöld állapotában eltávolítani. Több évig semmi esetre se hagyjuk meg, mivel a növény erejét jelentősen csökkenti, gyakraan a nemes rész teljes elhalásához vezet.



A vadhajtás.



Másodszor a sérült, beteg, elszáradt részeket távolítjuk el. Legjobb az első egészséges, vagy élő elágazásig visszametszeni őket. Továbbá a betegségek kiinduló helyeit is megszüntetjük, ilyen pl. a tavalyi le nem szedett termséből kialakult múmia.



Ez bizony beteg.



Ő pedig sérült. Törés következtében rosszul forrt össze.



És a betegségek egyik forrása, a múmia.



Harmadszorra a korona belsejéből induló, vagy afelé törő hajtásokat,  maradék nélkül metsszük ki.



A képen látható hosszú vékony hajtások mindegyike a korona belsejében helyezkedik el. Ezeket el kell távolítani.

Negyedik lépésben metszünk, ritkítunk, koronaformát igazítunk és befejezzük a metszést. Ritkítani a kedvezőtlen helyzetű vesszők eltávolításával tudunk. Ezek vagy a korona belsejébe törekednek, vagy a föld felé irányulnak. A vázágakon álló hajtásokat 15-20 centiméteres távolságra ritkítjuk ki. Nyílvánvalóan az erősebbek maradnak, a gyengébbek távoznak. A hiányos termővesszőket vagy nagyon rövidre (2-3 rügyre), vagy hosszúra (10-15 rügyre) vágjuk. Rövid esetében erőteljes hajtás indul meg, amiken kevés virágrügy képződik az első évben, hosszú esetén már a következő évben sok virágrügy képződik rajtuk. Látjuk tehát, hogy nem mindegy mit csinálunk. Ha sok egészséges teljes termővesszőnk van, akkor felesleges továbbiak kialakulását erőltetnünk a hiányos termővesszők hosszúra metszésével. És igaz ez fordítva is.
A teljes termővesszőt 4-8 hármas vegyesrügyre metszük (fenti képen láttuk a hármas vegyes rügycsoportot).
Ezzel végére is értünk a metszésnek.




Így néz ki egy 10 éves fa metszés előtt.



És ilyen metszés után.





Sokan minden egyes hajtást néhány centis csonkra vágják vissza. Ez több szempontból sem jó megoldás. Nagyon sok virágrügyet távolítunk el, erőteljes hajtásképzésre kényszerítjük a növényt, a fa az energiáit a hajtásokba, levelekbe fekteti.

És egy utolsó kép, ami bosszúsá tehet minden kerttulajdonost. Amikor a szomszéd nem bír a kertjével és erdőnek kívánja hasznosítani. Mondván meg lesz a tüzifa. Ezzel az addig szépen fejlődő gyümölcsösünknek beteszi a kiskaput. Ilyenkor előfordul, hogy váltanunk kell a metszési technikában. De erről most nem írok.



Barackfa mellé a szomszéd által telepített akácos, egyoldalú jelentős árnyékhatást okoz.



A rózsák metszésének alapjai

Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el.

Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép.

A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok:

• I. rész Általános tudnivalók.
• alapelvek
• metszési típusok
• rózsamorfológia
• metszés ideje
• metszés sorrendisége
• II. rész Futó-és kúszórózsák metszése.
• III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése.
• IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése.
• V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése.

Kezdjük is rögtön.

A rózsák metszésének általános tudnivalói.

Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket:

• Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk.
• Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes.
• Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet.
• Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes.
• Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik.
• Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás.
• A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés.
• A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen.

A metszés típusai

A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el:

1. Fenntartó metszést,
2. Ifjító metszést,
3. Alakító metszést,
4. Zöldmetszést.

A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint

Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk.

Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti.

A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük.

A metszés ideje

A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is.

A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük.

A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos:

• Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat.
• Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait.
• Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést.
• Metszeni tehát:
  • márciusban,
  • júniustól-szeptember 15-ig,
  • illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet.

A metszés sorrendisége

Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő:

1. Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő.
2. Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni.
3. Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt.
4. Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben.
5. Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom.
6. Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom.
7. A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.



Rózsamorfológia

Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni.

Metszlap

Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak.

Rózsahajtások kora

Középkorú hajtás

Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.



Elfagyott hajtások



Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.




A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni.



A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.



Termőkar, virágalap (termőhajtás)



Termőkar



 

Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással.

Vadhajtás



A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.



Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást.

Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.