Málna őszi metszése, vesszők felkészítése a telelésre.

Nyár derekára a legtöbb málna befejezte termésképzését teljes figyelmét a vesszőképzésnek szenteli. Új hajtásokat már nemigen fejleszt, de amiket addig kihozott azokra nagyobb koncentrációt fejt ki. Energiáinak jelentős részét növekedésébe, de legfőképp fejlődésébe pumpálja, azaz nem kisebb mennyiségi növekedés mellett a minőségi változásokra koncentrál. A vesszők vastagodnak, kicsit nyúlnak, felhalmoznak tápanyagokat, cukrokat, rajtuk a rügyek fejlődnek, egyszóval megalopázzák a jövő évi termést, és nem utolsó sorban készül a téli nehéz hónapokra.

Ha a málnásunkra tekintünk, akkor láthatunk benne szép erős vesszők mellett itt-ott néhány gyengécske is feltűnik, de ami fontosabb és kétségbeejtőbb lehet az a sok száraz hajtás levél. Ez lehet betegség, kártevő következménye, de sokkal valószínűbb, hogy a letermett vesszők száradtak el. Az évente csak egyszer termő málnák termést hozó vesszői ugyanis a termés leérése után elszáradnak. Ez a jelenség ilyenkor a legszembetűnőbb. Ez látható a bevezető képen is.

A málnát ilyenkor ősszel sem hagyhatjuk magára. Fontos tennivalónk, hogy ezeket a letermett vesszőket tőből távolítsuk el, részben azért, mert feleslegesen foglalják a helyet az egészséges vesszőktől, másrészt pedig a betegségek, kártevők szaporodásának, majd terjedésének a melegágyai. A kivágott vesszőket semmisítsük meg. Én ágaprítóval ledarálom, majd a komposztdomba terítem.

Metszés során különféle károsítókat is felfedezhetünk. Két legfontosabb a málnakéreg-gubacsszúnyog, és a málna vesszőfoltossága. 

Ezek ellen már kora nyáron meg kell kezdeni a védekezést, de aki ezt elmulasztotta az még most is pótolhat valamicskét a mulasztásán. Főként a vesszőfoltosság ellen védekezzünk. Sok szakirodalom javasolja, hogy a beteg vesszőket tőből távolítsuk el. Nos ez szépen hangzik, de; nagyon sok kertben járok ahol alig akad olyan málnavessző, mait ne érintene ez a betegség. He ezek mindegyikét kivágnánk, akkor elmaradna a következő évi termés (azt ugyanis tudni kell, hogy az évente egyszer termő málnák a kétéves vesszőjükön hozzák a termést, tehát azon teremnek jövőre, amit idén fejlesztettek). Én inkább azt mondom, hogy ilyenkor már védekezzünk vegyi úton a betegség ellen. Permetezzünk Nordox 75 WG, vagy Rézoxiklorid 50 WP szerekkel. A szerekből jusson bőven a beteg vesszőkre. Annak érdekében, hogy a málna megfelelőképp felkészülhessen a télre a permetlébe keverjünk lombtrágyát is, mai segíti a vesszők, rügyek beérését. Wuxal, Volldünger, Humix universal lombtrágyákat tudom javasolni e célra. Aki igazán profi akar lenni, az egészen speciális szereket is talál a piacon pl. a Compo forgalmaz ilyen tápanyagokat.

Nyár végi metszéskor a túlzottan hosszúra nött vesszőket is megkurtíthatjuk egy kicsit. Egész pontosan a 1,5 méternél hosszabra növő vesszők csúcsát csípjük vissza úgy, hogy a megmaradt vessző ne legyen hosszab 1,8 méternél.

A málna metszése

Sokunk kedvenc gyümölcse a málna. Bevallom nálam is a ranglista elején található. A helyes fajtaválasztással elérhetjük, hogy több hónapon keresztül fogyaszthatjuk gyümölcsét, sőt az őszi napsugarak alatt is ehetünk még néhány marok málnát.

Szerencsére nem igényes növény, gondozása is egyszerű, metszése sem kíván nagy gyakorlatot. Biológiai adottsága, hogy hajtásrendszere kétévente megújul, ezért és félcserje mivoltából koronaformáról, termőkarokról nála nem beszélhetünk. Vesszői vannak, amikkel évről-évre foglalatoskodhatunk. vesszőit kétféle helyről erednek. Az egyik a tősarj, ez a letermett kétéves vessző tövéből ered, a másik a gyökérsarj, ami a talajban terjedő gyökérből tör fel. A gyökérsarj értékesebb a tősarjnál, ezért, ha megfelelő mennyiségben hozza, akkor a tősarjakat el is távolíthatjuk. A megfelelő mennyiségről később lesz szó.

Kereskedelmi forgalomban egy vesszővel rendelkező szabadgyökerű sarjat vásárolhatunk. Nagyon könnyen ered, ezért a termesztők nem is nagyon erőlködnek konténeres, vagy földlabdás példányok előállításával. Értékesebb, ritkább, piacosabb fajtákat nevelnek konténeres minőségben. Néhány csomagküldőtől vásárolhatunk így málnát. A vesszők változó hosszúak lehetnek, de bevett gyakorlat, hogy 20-50 cm közötti hosszba vágják vissza. Ültetéskor ezt célszerű 15-20-re tovább kurtítanunk. Ettől több metszési tennivalónk nincs is ültetéskor.

A málna termőegyensúly-fenntartó metszését már vegetációs időben meg kell kezdenünk. A letermett vesszőket tőből rögtön távolítsuk el. Szüret utáni megtartásuk felesleges, mivel újabb termést nem hoznak, viszont rajtuk betegségek szaporodnak el, amik a fiatal (jövő évi termővesszőket) is károsítják.

Ha erős málnatövünk van, és a fejlődéséhez is optimálisak a körülmények, akkor olyan sok hajtást fejleszt, ami gátolja az erős termővesszők kialakulását. Sok közepes, és gyenge vesszőt kapunk, viszont igazi termővessző nem, vagy alig képződik. Ezt meggátolandó, szintén még nyáron a termés betakarítása után célszerű a vesszőválogatást is végezni.  Négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 sarjat hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Az, hogy mitől négyzetméter, illetve folyóméter az a műveléstől függ. Üzemszerűen kordonok között termesztik a málnát, ez megkönnyíti a gondozási és szüretelési munkáit. Házi kertekben gyakran tömbben termesztik a málnát, azaz hagyják, hogy birtokba vegyen egy adott területet, ilyenkor a négyzetméter, még kordonos esetén a folyóméter a mértékegység.

Nyugalmi időszakot követően rögtön a tél elmúltával el kell végezni a metszését. Nagyon korán hajtásnak indul, tő- és gyökérsarjai mér 0 fok körül fejlődésbe kezdenek. Nem szabad hát halogatnunk a metszését, az elsők között kell foglalkoznunk vele. A metszés idejét így februárra teszem.

Aki nem metszett nyáron, az ilyenkor egy dzsungellal találkozik.

Íme a dzsungel.

Én is ezek közé tartozom. Ennek két oka van, egyrészt nincs időm nyáron bíbelődni vele, másrészt a betegségek akkor is elterjednek a többi vesszőn, ha nyáron kivágom a letermett vesszőket. Én ugyanis a lehető legkevesebbet permetezek a kertben, permetezés nélkül pedig úgysem tudok gátat szabni a károsítóknak.

Fő kártevője a fenti képeken látható málna-karcsúdíszbogár. A bogár petéit a vesszőre helyezi, ahol azok kikelés után azonnal a vesszőbe rágják magukat. A málnát arra készteti, hogy egy gubacsot neveljen, amibe otthonosan elfér a lárva. Majd bebábozódik, így telel itt, és amikor eljő a jó idő kirepül. Ezeket a vesszőket metszéskor fontos eltávolítani, de elég, ha csak a gubasc alatt visszavágjuk. A gubacsot el kell tüzelni. Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gynegül meg tőle.

Fő kórokózó pedig a didimellás vesszőfoltosság.

Ő pedig egy gombácska, ami az főként a beteg, vagy elhalt részeket támadja. Na hagyjunk a talajon lemetszett vessződarabokat, mert ezeken megtelepszik, szaporodik.

A málna károsítói nálam még nem okoztak olyan mértékű kárt, hogy a következő évi termés számottevően visszaesett volna. A termés mennyiségére sokkal nagyobb hatással van a csapadék. Hol úszik a málna, hol pedig pödrődik a levele. Ettől függetlenül fent leírtam a nyári metszést is azoknak, akik nagyon precízek szeretnének lenni.

A metszés menete a következő:

Tőből kivágjuk a letermett vesszőket.

Letermett vessző. Látható a sötét színe, az előző évi metszés helye és az oldalhajtásai, amelyeken a termést hozta.

Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél.

Ezeket könnyű felismerni sötétebb színükről, kisebb magasságukról (ugye ezeket vágtuk vissza tavaly ilyenkor 30-50 centiméteresre), valamint elágazódásukról.

Tőből kivágjuk a sérült, a törött, a tekeredetten fejlődött, a fekvő hajtásokat.

Na ennek valami baja van. Ilyen kusza frizurát még zaklatott alváskor is nehéz összeszedni. Tőből le kell távolítani.

Leszámoljuk a négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 legszebb hajtást, a többit szintén tőből eltávolítjuk. Korábban már írtam, hogy a gyökérsarj értékesebb, ezért törekedjünk arra, hogy ezt a mennyiségű hajtást gyökérsarjakból válogassuk össze. Negyedik évtől már kell, hogy rendelkezzen ennyi gyökérsarjjal. Ha nincs ennyi hajtásunk, akkor az két dolgot jelent, vagy fiatal a málna, vagy rossz körülmények közé telepítettük. Az első esetben nincs gond. Negyedik évtől várható ez a számú hajtás. A második esetben keressük meg a hibát, és korrigáljuk.

Egy tőből ennyi hajtás elegendő. Etől több mrá csak egymást fejlődését korlátozná.

A megmaradt vesszőink lesznek a termővesszők. Ezeket 30-50 centiméter magasságban vágjuk el. Az erősebbeket magasabban, a gyengébbeket alacsonyabban. Ezeken a vesszőkön kihajtott rügyekből fejlődött hajtások végén hozzák majd a termést. A vesszők fajtától függően több méter hosszúak is lehetnek, de a legerősebb, legszebb termést hozó oldalhajtások a vessző középső harmadából indulnak. Ezért fontos a visszametszésük.

Helyes metszlap.

Metszés után ilyen lett a dzsungel. Szellős, áttekinthető. Én ilyenkor a metszési nyesedékek aprítása után keletkezett aprítékkal (mulcs) vastagon megterítem a területet. Ez elveszi a gyomok kedvét, megtartja  a vizet, vonzza a hasznos élőlényeket (sajnos néhány károsnak is búvóhelyet ad), bomlásakor tápanyagot ad, javítja a talaj állapotát, minőségét.