Öreg körtefa metszése, körtefa megifjítása.

Az ifjító metszés célja:

·         az elöregedett termőfelület helyreállítása,

·         a termésmennyiség fokozása,

·         a gyümölcsminőség javítása,

·         a hajtásnövekedés fokozása,

·         növekedés és termőrész képzés beindítása,

·         termésingadozás megszüntetése.

Az ifjító metszést minden esetben meg kell előznie egy faállapot felmérésnek. Tudnunk kell, hogy milyen állapotban van a fánk, mennyi esélye van a túlélésre, a gyors regenerálódásra, valamint a metszés során milyen mértéket alkalmazhatunk. A felmérés során az alábbiakat vizsgáljuk:

·         Milyen a fa koronaformája? Idős fáról lévén szó, nagy szabályosságról biztos nem beszélhetünk, de kiugró anomáliákat észre kell venni, és korrigálni kell. Pl. ha túl egyoldalú a korona. Ennek érdemes megnézni az okát is. Lehet betegség, rákos ágelhalás, vagy árnyékhatás, esetleg szakszerűtlen metszés.

·         Milyen a korona sűrűsége? Túl sűrű korona, még sűrűbb lombozatot fog eredményezni, aminek hatására a fa belseje fénytelen lesz, itt nem képződnek termőrészek, a fa kopaszodik, termése egyenlőtlen lesz, csökken a termőképesség.

·         Milyen a termőrészek aránya az egyéb vesszőkhöz viszonyítva. Ha túl sok hosszú vessző fejlődik és kevés termő, akkor a metszéssel törekedni kell a termőrész képződésre.

·         Milyen a fa egészségi állapota? Alaposan nézzük át a fát. Könnyen észrevehetők a rákos sebek, a tűzelhalás tünetei, a lisztharmat áttelelő képletei, a körtelevélbolha nyomai, vírusos fertőzések nyomán kialakult villás elágazódások, szalagos hajtások.

·         Milyen a fa növekedési erélye? A hajtások vastagsága és hossza árulkodó jel. Bizonyára mindenki ismeri a saját fáját annyira, hogy észrevegye rajta, hogy a rá jellemző növekedési erélyt produkálta e az előző évben, vagy attól elmaradt, netán túlteljesített. Érdemes az okokat is feltárni. A gyenge növekedés lehet a kedvezőtlen időjárás, vagy túlterhelés miatt. Metszés során erre is reagálnunk kell.

·         Milyen a vesszők állása? Milyen szöget zárnak be a törzzsel. A meredeken felfelé törő ugyanolyan kedvezőtlen, mint a nagyon lehajló, vízszintes sík (90 fok alá hajló) alá törő. Vízszintes alá, többnyire a termés súlya, vagy az ág önsúlya miatt hajlik egy ág.

Az ifjító metszés tovább bontható aszerint, hogy milyen mértékű, illetve mire irányul a beavatkozás. Eszerint megkülönböztetünk:

·         Teljes ifjítást,

·         Részleges ifjítást,

·         Termőrész ifjítást.

A teljes ifjításra rendszeresen gondozott gyümölcsösben nincs szükség. Ez egy annyira drasztikus beavatkozás a növény életébe, hogy nem is viseli el mindegyik gyümölcsfajta. Vannak olyan fajták, melyeknek az életükben is kerülhet, ezért esetükben nem számolhatunk ezzel. Másokat annyira visszavet a fejlődésbe, hogy nem éri meg a beavatkozás, egyszerűbb új növényt telepíteni helyettük. Igazából csak a metszést jól viselő, a sebeket gyorsan hegesítő, kiváló erőnlétben álló, alapos gondozásban részesülő fák esetében érdemes ehhez a metszéshez nyúlni.

A teljes ifjítás során a korona vázágait, és termőrészeit erőteljesen visszavágjuk, ez a visszavágás gyakran meghaladja az 50%-os csonkolást, de nem ritkán eléri a 2/3-os szintet. Tulajdonképpen nagy mérlegelésre nincs szükség hisz a beavatkozás minden ágat érint. A nagyon besűrűsödött, vagy a kedvezőtlen koronaformát nevelt fák esetében teljes vázágakat távolítunk el, annak érdekében, hogy megfelelő koronaszerkezet alakuljon ki a metszést követő néhány évben. Kedvező szerkezetű koronaforma esetén pedig az ifjító metszés során törekedjünk a forma megtartására. Tehát ne távolítsunk el vázágakat, csak vágjuk őket vissza. Legyengült fák esetében ne alkalmazzuk, mert a fa pusztulását eredményezi. Esetükben a részleges, vagy termőrész ifjítás a járható út.

Annak érdekében, hogy az ifjítás eredményes legyen, a seb hamarabb gyógyuljon, a visszavágást úgy kell végezni, hogy sebfelület felett maradjon egy szívó, illetve tápláló elágazás, amely asszimilátákkal segíti a seb begyógyulását. Ez a pici hajtás nem tesz mást, mint növekedéséhez táplálékot igényel a gyökértől, amit feldolgoz, és a felesleget visszaindítja a raktárakba (gyökér, törzs, vázágak). Mind a nyers, mind a feldolgozott táplálék áthalad a seben, ami kiveszi belőle a magának valót, így hamarabb gyógyul.

Az ellenség megtévesztése miatt a képen nem körte, hanem szilva szerepel. Ráadásul nem is idős, hanem egy fiatal példány, de most nem volt öreg körtefám kéznél. De a lényeget szemlélteti. A seb fölött van egy fiatal hajtás, ami tevékenységével segíti begyógyítani a sebet.

Részleges ifjítást tulajdonképpen az előzőekben már érintettem. Akkor végezzük, ha nincs szükség a fa teljes megújítására, vagy, ha a fa állapota nem engedi meg a teljes ifjítást. Ez a beavatkozás lényegesen kisebb terhelést, stresszt okoz a fának. A részleges ifjítás során a visszavágás mértéke maximum 50 %-os lehet, de többnyire nem az egész fára terjed ki, hanem csak egy-egy vázágra, vagy annak egyes részeire. Végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a fa stabilitása ne boruljon fel, tehát, ha nem minden vázágra terjed ki, akkor úgy válasszuk ki a vázágakat, hogy a munkák után ne legyen egyoldalú a korona.

Termőrészifjítás  során, mint a neve is tartalmazza, csak a termőrészek megújítása a célunk. A körte legértékesebb termőrészei a 2-3 éves hajtásokon alakulnak ki. Tudja ezt a körte is, ezért a rendszeres termés érdekében a termőrészeit többszörösen elágaztatja, egy idő után kesze-kusza bog alakul ki, melynek csak a fiatalabb részein hoz gyümölcsöt, az öregebb részei haszontalanná válnak.

Íme a kusza termőbog.

Ha ez megtörténik, akkor elérkezett az ideje egy termőrész ifjításnak. Az öreg elágazásokat visszametsszük fiatal hajtásokra, ha ilyet nem találunk, akkor rejtett alapi rügyekre, amiből új hajtások törnek elő a metszés hatására. A termőrész ifjítást önmagában sosem szabad végezni, mindig össze kell kötni koronaritkító metszéssel.

            

A felső képen körte termőbog, az alsó képen alma termőbog ifjítást látni. Bal oldalon az öreg, jobb oldalon az ifjított látható.

           

Szerencsére még találni kertekben a lenti képeken is látható hatalmas méretű gyümölcsfákat. Esetünkben körtefát.

Közelről szemlélve riasztó képet látunk. Besűrűsödött korona, el nem távolított megvastagodott vadhajtások, rosszul beforrt, rákosodott sebek.

  

A korona külsejére pillantva látható, hogy nincs baj, hisz a fa folyamatosan, nagy mennyiségben hozza az új hajtásokat, amikről könnyen megújítható, termőre fordítható.

A metszés során el kell távolítani a kéretlen vadhajtásokat.

Le kell vágni a vízszintes aló hajló, lógó ágakat.

       

Ki kell ritkítani a koronát. Meg kell újítani a termőalapokat (lásd fentebb).

És az eredmény nem marad el. 

Egyenlőre csak sok gally keletkezik, de nyáron-ősszel sok finom körte.

Ugye milyen egyszerű? Annyit azért elárulok, hogy magas létra, éles fűrész, metszőolló, erős csukló, alkar, és váll kell hozzá. Csak olyanok fogjanak bele, akik nem félnek a magasságtól.

Körtefa alakító metszése

A metszés ideje:

Fás részek metszése nyugalmi időben, rügypattanás előtt van. Nagyon fontos, hogy ne metszünk túl későn, mert a metszési sebeken könnyen fertőz az Erwinia betegség.

Zöld részek metszési ideje nyáron július-augusztus hónapokban van.

A körtefák metszésmódjait a többi gyümölcsfajhoz hasonlóan az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az alábbi csoportosítás megmutatja, hogy milyen célból metszük a gyümölcsfát:

·         alakító metszés,

·         koronaritkító metszés,

·         ifjító metszés,

·         termőre metszés,

·         és ide szokták még sorolni a metszést kiegészítő eljárásokat.

A következőkben részleteiben tárgyaljuk a csoportokat.

Alakító metszés

Ha most telepítettünk, vagy telepítünk körtét, akkor az alábbiak közül válogathatunk:

·         szabadgyökerű suháng, jellemzője, hogy egy többnyire egyenes fajtától függően ceruza, vagy hüvelykujj vastagságú 80-150 cm hosszú elágazódás nélküli fácska, lásd lenti kép, ára 1200-2000,-Ft között mozog

·         szabadgyökerű koronás fácska, ami 80-120 cm magas 60-80 cm-es törzzsel, és 3-5 oldalággal, ára 1500-2500,-Ft között mozog

·         konténeres csemete, ami egy többéves, jól begyökeresedett koronás növény, korától függő törzsvastagsággal, magassággal, többnyire 2-5 évesek, esetenként már termő, koronája a nevelő kertésztől, árudától függően vagy  jól kialakult, vagy félrenevelt, vásárláskor érdemes alaposan megvizsgálni a koronát, nehogy elölről kelljen kezdenünk annak kialakítását, ára 2500-5000,-Ft között mozog

·         konténeres, vagy földlabdás túlkoros körtefa, ami már termő szakszerűen kialakított koronával, ára 6000-35000,-Ft között mozog.

A körtefára általánosságban jellemző, hogy erősen dominál a központi tengelye. A központi tengely dominanciája miatt nagyon fontos a vázágak szögállása, azaz a talajhoz képest mennyire közelíti meg a vízszintes állapotot. A kedvező szögállás, ha a vázág a sudárral 20-40 fokos szöget zár be. Ha ettől kisebb a szögállás, akkor a vázág terheléskor könnyen lehasad, ha viszont nagyobb, azaz közelít a vízszinteshez, akkor a vázág hamar elsorvad, csökken a termőfelület.

Alakító metszéssel:

1.      meghatározzuk a termesztési célnak megfelelő koronaformát,

2.      meghatározzuk a vázágak, termőkarok számát elhelyezkedését,

3.      meghatározzuk a termőre fordulást (siettetjük, vagy éppen késleltetjük),

4.      előrevetítjük a termőfelület nagyságát, a fa helyigényét,

5.      megteremtjük a vegetatív és reproduktív elemek közti egyensúlyt, magyarul a lomb és termés közti egyensúlyt állítjuk be.

Többnyire szabadgyökerű suháng csemetét vásárolunk. Úgy gondolom a legegyszerűbb ebből kiindulni.  Ha koronás csemetét vásárolunk, akkor ügyeljünk arra, hogy a korona ne legyen egyoldalú, rendelkezzen egy határozott sudárral, az ágemeleteket alkotó oldalhajtások a függőleges tengelyhez képest ne zárjanak be 40-45 foknál nagyobb szöget.

Suháng esetén első tavaszi metszéskor 60-70 cm magasságban elvágjuk a növényt, ezáltal arra késztetjük, hogy oldalhajtásokat neveljen.

Ilyet csak azok telepítsenek, akik elhivatottságuknak érzik a fák megmentését, és kihívás számukra a gyümölcsfa nevelése.

  

A metszést kb. fél centiméterrel a rügy fölött, és úgy végezzük, hogy átellenes irányba lejtsen a metszlap. A visszavágás hatására külső tényezők függvényében 3-6 oldalhajtás keletkezik. Zömében a felső rügyek hajtanak ki (csúcsdominancia egy másik cikkben olvashattok erről bővebben), és ezek is növekednek a legerősebben. A legfelső rügyből képződött hajtás fejlődik a legerősebben, ezt mindenféleképp meghagyjuk, ez alatt kiválasztunk azt a 3-4 hajtást, ami legjobban kitölti a horizontális teret, a többit pedig eltávolítjuk.

Nagyjából így kellene kinéznie a beavatkozás utáni őszön. Persze ez egy idealizált rajz. A valóság sosem ezt fogja másolni, de próbáljuk meg megtalálni az ehhez legközelebb álló állapotot. Ha a környezeti tényezők kedvezőtlenek, és a gazda is magára hagyja a körtefát, akkor ilyennel is találkozhatunk (lenti képek). Olyan szerencsétlenül fejlődtek az új hajtások, hogy nem lehet vele mást kezdeni, mint újra elindulni a kialakítással, teljesen vissza kell vágni a növényt.

 

                         

      

De térjünk vissza az ideális helyzethez. A következő tavasszal a négy vessző közül azt a hármat hegyjuk meg, amelyik a leginkább lefedi a teret. Ezek 1/3-át levágjuk a sudarat pedig az első ágemelettől mért 60-80 centiméternél vágjuk le. Ha nem nőt meg ekkorára, akkor a felső 1/3-át vágjuk le. Arra ügyeljünk, hogy az oldalágak csúcsa sose legyen magasabb, mint a sudár csúcsa. A kettő között legalább 20 centiméter legyen a sudár javára. Metszésünk eredményeként a következő nyugalmi időszakra a lenti ábra szerint alakul körtefánk.

Látható, hogy az alsó ágemelet kezd berakódni rövid termővesszőkkel, amiket meg is hagyunk, valamint a sudár visszacsípésével kialakul a második ágemelet. A két ágemelet között a központi tengely szintén berakódik termőrészekkel. Ez a fa a következő évben már megmutatja termését. Metszés során különösebb teendőnk nincs, mint az ágak végi hajtásokat visszacsípni. Előfordul, hogy találkozunk beteg hajtásokkal, mint pl. a lenti vírusos hajtás, azokat természetesen el kell távolítani.

  A képen jól látni, hogy a hajtás rendellenesen kettéágazik, ezt vírus fertőzés okozza.

Negyedik év végére a körtefánk már serdülő korba lép.

Megkezdi a rendszeres  bő termés érlelést. Az első ágemelet már az érett fa képét mutatja, a második ágemelet elágazódásokat fejleszt, és kialakul a harmadik ágemelet. Művelhetőség miatt azt javaslom, hogy három ágemeltnél többet ne neveljünk ki. Ekkor a körtefa már eléri a 3 métert. A koronát már kialakítottuk, innentől fenntartó, azaz koronaritkító metszést alkalmazunk.

A lenti képen látható egy hasonlóan kialakított körtefa. Az alsó, és a felső ágemelet jól elkülöníthető rajta, a középsőt az ágak sűrűjétől nem látni egyértelműen. Ez a körtefa a ritkító metszés bemutatása során vissza fog köszönni, mint negatív tényező. A metszése során ugyanis sikerült elkövetni a legalapvetőbb hibát, amit a körténél el lehet követni, nevezetesen a gazdája katlan koronaformára próbálta kialakítani. De erről bővebben a következő részben.