Általában két orgonafajt különböztet meg egy átlagos kerttulajdonos. Az egyik a Közönséges orgona, tudományos nevén Syringa vulgaris. Ezt ismerjük ősidők óta orgona néven. A másik a Nyáriorgona latin nevén Buddlei davidii. Újabban egyre többen fedezik fel a Korai nyáriorgonát-Buddleia alternifolia, amely pamacsokba rendeződött virágtömegével igazi látványossága lehet a kertnek.
Különböző orgonák metszését nem lehet egy sablon mentén végezni. Nagyon fontos különbségek vannak közöttük. Ezúttal a címben is szereplő Közönséges orgona metszésével foglalkozom.
A metszést mindig a növény megismerésével kezdjük. Mivel saját növényünk, ezért valószínű sok újdonsággal nem szolgál számunkra, ennek ellenére mégis érdemes az alábbi kérdésekre választ keresni:
- Milyen az egészségi állapota?
- Milyen a növekedési erélye?
- Érték-e sérülések?
- Milyen az erőnléte?
- Milyen alakot szeretnénk belőle nevelni?
Ezekre a kérdésekre kapott válaszok befolyásolják a metszést. Egy erős, egészséges, a telet jól átvészelő, sérülésektől, betegségektől mentes orgona metszése sokban eltérhet egy gyenge, beteg orgonáétól.
Az orgona alkalmas bokor, vagy fa típus kinevelésre. Önmagától inkább bokorrá fejlődik, ezért a fa alakot metszéssel tudjuk elérni.
Az orgona az előző évi hajtásain nevelt erős csúcsrügyből, vagy közvetlenül az az alatti rügyből virágzik. A virág elnyílását követően, a rügyből hajtás fejlődik. Ezt nevezzük vegyes rügynek.
A lenti képeken ilyen rügyeket látunk egészben és félbe vágva. A félbevágott rügyben már télen is jól kivehető maga a virág.
Egyértelműnek tűnik tehát, hogy metszéskor minél több ilyen rügyet távolítunk el, annál kevesebb virágra számíthatunk. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy ezekhez a rügyekhez nem szabad hozzányúlnunk. Egy részüket alap esetben is el kell távolítani. De, ha egy beteg gyengécske növényünk van, akkor azt védenünk, erősítenünk kell azzal, hogy nem terheljük túl virággal. Egy ilyen növényen kevesebb virágrügyet hagyunk, ezek kímélik a növényt, sőt a kevesebb virág minőségileg jobb is lesz. Nagyobb, élénkebb színű, illatosabb. Egy erős, egészséges növényt, azonban bátran terhelhetünk.
A következő képeken látni, hogy a virágzást követően, a virág mindkét oldalán hajtás fejlődött, így alakult ki a tipikus villás elágazás, közepén a virágmaradvánnyal, magokkal.
 |
A metszés ideje.
Legjobb a tél végén, de még rügypattanás előtt metszeni. Valamikor március lejére tevődik ez az időszak. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az orgona igen jó télálló növény, ritka az, amikor fagysérülést szenved, ezért hidegebb napokon is bátran metszhetjük. Akinek nagyon sok metszendő növénye van, és kétséges, hogy mindegyikre sor kerülne optimális időben, az orgonát nyugodtan előreveheti, és még a tél folyamán megmetszheti.
Metszés menete.
Első lépésként eltávolítjuk a sarjhajtásokat. Ezek lehetnek gyökér, vagy tősarjak. Ha fa alakot nevelünk, akkor az összes eltávolítása indokolt, ha cserje alak mellett döntünk, akkor az erősek közül néhányat hagyjunk meg, a többit tőből távolítsuk el. Cserje alaknál se hagyjunk meg minden sarjat, mert ez nagyon elaprózza a növény erejét.
 |
| A képen egy fiatal orgonatő van, melynek erőteljes fás részei már kifejlődtek. Ennek megfelelően a sarjakra most nincs szükség, ezért bátran kivághatjuk az összeset. |
Második lépésben a beteg, sérült, elszáradt ágakat vágjuk ki. Orgonának kevés olyan betegsége van, ami látható nyomot hagy a vesszőjén, ezért főként az elszáradt, sérült vesszőkre kell koncentrálnunk.
 |
| A képen egy öreg orgona öreg ága látható. Olyannyira öreg, hogy már el is száradt. Ha valaki nem biztos abban, hogy száraz az ág, akkor várja meg amég a rügyek kifakadnak. Csak ebben az esetben várjuk meg metszéssel a rügyfakadást. A növény jelezni fogja, hogy mely ágai szárazak és meddig. A képen láthatni, hogy a még élő részen kihajtott egy alvó rügy, erre a kihajtott rügyre vághatjuk vissza a száraz ágat. Ettől egyúttal a növény is megújul, de ez már az ifjító metszés alapjai. |
Harmadik lépésben az alulról feltörő megmaradt sarjhajtások tetejét vágjuk le oly módon, hogy az illeszkedjék a növényünk magasságához. Általános elvként azt tudom javasolni, hogy a feltörő sarjhajtások első éves visszavágása az orgonabokor magasságának felénél történjen. Ezzel a metszés alatt megjelenő új hajtások elegendő fényt kapnak, ahhoz, hogy erőteljesen tudjanak fejlődni, ne egy gyenge megnyúlt vázrendszer alakuljon ki belőlük.
Negyedik lépésben ahol kialakultak a szabályos villák (csúzliágasok), ott a villa egyik szárát hagyjuk érintetlenül, a másik szárát pedig 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az érintetlen oldal hozza a virágot, míg a visszavágott részből egy új villa alakul ki, ezzel sűrűbbé tesszük az orgonabokrot, még több virágalapot képezünk.
 |
| A kép magáért beszél. Több helyen is látni rajta a villás elágazás egyik oldala érintetlen, míg a másik néhány rügyre van visszavágva. |
Ötödik lépésben eltávolítjuk az összes tavalyi virágmaradványt. Gyakorlatilag ilyennel ekkor már nem kellene találkoznunk. A virágmaradványokat közvetlenül az elnyílás után kell eltávolítani. Nem mindenki teszi ezt meg, amivel nincs is különösebb probléma. Gyenge növényeknél van ennek nagyobb jelentősége, mert a magképzés a növény erejét elveszi, ezért kevesebb erő jut a hajtásnövekedésre, a rügyképződésre.
A két képen két különböző korú és különböző körülmények között nevelkedő orgonát látni. A bal oldali fiatal (10 éves) és félárnyékos helyen (délről ház, keletről fenyő határolja) fejlődőd, a jobb oldali idős (30 év feletti) és tljes napfény mellett fejlődik. A különbségek jól láthatók. A fiatal hosszú erős hajtásokat hoz, a fényszegénység miatt a hajtások hossza már túlzó, az öreg túl sűrű, és rövid hajtásokat hoz. Ezt csak azért mutattam be, hogy lássátok nincs két egyforma orgona. A fiatalt úgy kell metszenünk, hogy a hajtásokat ne vágjuk túl mélyen vissza, mert akkor nagyon erős növekedésssel reagál, és a khajtás helyét is mélyre helyezzük, ahol még kevesebb a fény. Az idősebbet ritkítanunk, fiatalítanunk kell, ennek metszéséről az alábbiakban mutatok több képet.
 |
| Kiinduló sűrű állapot. Sok tavalyi évi virágmaradvánnyal. |
 |
| Félig metszett állapot. |
 |
| Metszés után. Látható, hogy kevés virágrügy maradt, törekedtem a ritkításra, és az ifjító visszavágásra. A megmaradt rügy mennyisége mégis elegendő volt egy csodás virágzásra. És a következő képen látható új hajtások képzésére. |
 |
| A megújító metszés hatására az orgona tövéből előtörő erős új hajtások láthatók. |
