A sárgabarack metszési
idejéről különböző vélemények fogalmazódtak meg szakemberek és hobbikertészek
körében. Bár ez utóbbi csoport inkább a szakemberek indoklásai alapján vált két
csoportra. Mai napig erősen tartja magát az a vélemény, hogy kajszibarackot
csak nyár végén augusztusban szabad metszeni, mivel akkor a legkisebb a
kockázata annak, hogy a fa életére oly veszélyes gutaütés megfertőzze a
növényt. Ezt a nézetet azonban megfigyelésekkel, kísérletekkel nem tudták
alátámasztani, ezért bátran elvethetjük ezt a nézetet. Metszésünk idejét ne ez
határozza meg, hanem a fa növekedésre gyakorolt hatása.
A megfigyelések alapján
nyár közepéig bármikor metszhetünk de:
·
a tavaszi
fejlődés megindulásával, rügyfakadás után a fa ellenállósága kialakul a
betegségekkel szemben, tehát ilyenkor vállaljuk a legkisebb kockázatot a
sebzéseken keresztüli fertőződésnek,
·
a metszés
következtében fokozódó hajtásnövekedés hatással van a fa növekedésére, tehát
minél több hajtás képződik, annál kevésbé tud a fa erőteljesen növekedni, ami
nem utolsó szempont az erős növekedésű fajtáknál
·
nagy mennyiségű
termés prognosztizálásakor (késői fagyok elmúltával is sok életképes virág),
csökkentenünk kell a fa terhelését, nem szabad hagyni, hogy egyik évben
szakadásig teremjen, a másik évben pedig itt-ott néhány szemet,
·
virágzás utáni
metszés a hajtások növekedését is módosítja azáltal, hogy a fejlődésükhöz újabb
inspirációt kapnak, növekedésük újra beindul a záródó termőnyársak ismét
kifakadnak másodnövedéket hoznak, ami kedvezőtlenül sűríti a koronát.
A fentiek alapján indokolt
a kora tavaszi metszés.
Szintén a szakirodalomban
szerepel egy kora nyári metszési időpont, aminek azt a hatást tulajdonítják,
hogy az utána képződött termőrészek fagyállóbbak, ezt azonban szintén nem
sikerült minden kétséget kizáróan igazolni. Azokon a helyeken azonban érdemes a
kora nyári metszést alkalmazni, ahol az évenkénti termésingadozás jelentős. A
másodlagos növedékek ugyanis segítenek kiegyensúlyozni ezt az ingadozást,
növelik az évenkénti termésbiztonságot.
Van továbbá egy olyan
kialakult vélemény is, mely szerint a sárgabarackot nem kell metszeni. Ez igaz
is lehet házi kertekben, problémamentesen fejlődött fákon. De, amint gond adóik
(betegség, terméshullás, csökkenő termésmennyiség), abban a pillanatban megbánjuk,
hogy hosszú-hosszú éveken át nem nyúltunk a fához.
Nem könnyű tehát
eldönteni, hogy mikor is metszük a sárgabarackfánkat. Itt is igaz az a mondat,
mint minden más metszendő növényre, mielőtt belefogunk alaposan ismerjük meg a
növényt, annak igényeit, és hangoljuk össze az elvárásainkkal.
Általánosságban a kora
tavaszi időpontot javaslom a metszés idejének.
A fa termőegyensúlyának
fenntartásában nagy szerepe van a metszésnek, ezért sem javaslom, hogy több
évre metszetlenül hagyjuk a fákat. A termőegyensúly három évre kiterjedő munkát
összesítő fogalom. Azaz:
·
optimális
terméshozás mellett olyan mennyiségű és minőségű hajtásnövekedés zajlik, ami
eredményezi
·
új termőrész kialakulását,
a termőrészeken képződnek a következő év
·
termőrügyei, és
mindezen növekedés, termésérés mellett
·
tartaléktápanyag
halmozódik fel a fában, ami biztosítja a hosszú távú életképességet.
A fagykár évében a fa
keveset, vagy egyáltalán nem terem, ami azzal jár, hogy kiemelkedően nagy számú
termőrész és termőrügy képződik a fán. Ezekből a következő évben dömpingtermésre
számíthatunk, ami túlterheltté teszi fát, így nem tud kellő energiát fordítani
a termőrészek képzésére, így a következő esztendő termésínséget hoz. Így indul
be az a folyamat a sárgabarackfán, amit alternanciának, azaz hullámzó
termésproduktumnak is nevezhetnénk. Az erre amúgy is hajlamos kajszi fát a
termőegyensúly kialakításával tudjuk egyensúly közeli állapotba hozni.
Kajszibarack életszakaszai
1. A
termőfelület gyors növekedése. A
telepítés utáni első évben a fa egyrészt alkalmazkodik az új környezetéhez, másrészt
gyökeret ver, azaz a gyökérképződésre koncentrál. Ebben az évben a
hajtásnövekedés nagyon csekély mértékű. A második évtől kezdődően indul be a
hajtásnövekedés, mely az évek múlásával egyre nagyobb méreteket ölt. Kezdetben
a leghosszabb hajtások fél-egy métert nőhetnek egy évben, azonban, ha a
rövidebb oldalhajtások meghaladják az évi 60 centis produktumot, akkor az már
kedvezőtlen a fára nézve, mert a későbbi termőegyensúly borulásához vezet. A
korona tréfogat a hatodik évbe eléri 42-45 köbmétert. A vázágak ekkor már
kialakultak, rajtuk termőgallyak, és mintegy 1500 termőnyárs képződik. A
negyedik évtől megjelenik a termés is, ami segít a túlzott vegetatív növekedés
csökkentésében.
2. Termőkor. Jelentősebb termést a 6. évtől produkál. Ekkor csökken
a vegetatív növekedés üteme, 50 centit meghaladó mértékben már csak a
vezérhajtások képesek fejlődni. A korona térfogat növekedése 10 évben éri el a
csúcsát, ettől kezdve csökkenő ütemben növekszik. Megjelennek a gyűrűs
termőnyársak, és az elágazódó termő gallyacskák. A jelentős termés húzó
hatásának köszönhetően, az ágak lehajlanak a korona szétterül.
3. Termőegyensúly. A bő termés időszakát a helyes termőegyensúly
fenntartásával tudjuk minél tovább fenntartani. A metszéssel, és az azt
kiegészítő eljárásokkal küszöbölhetjük ki, hogy a termésingadozás
bekövetkezzen, a termőfelület csökkenjen.
4. Felkopaszodás. Minden igyekezetünk ellenére is be fog következni a
fa felkopaszodása, ami a fás szárú növények természetes velejárója. A termés a
lombkorona egyre külsőbb részére tolódik ki, a fa közepe kopasszá válik. A
kedvezőtlen körülmények azonban meggyorsíthatják ezt a folyamatot, ami így
gyorsan káros méretűvé válhat. Ilyen kedvezőtlen tényező lehet, a fagykár, a
gombás betegségek, az egyenlőtlen terméseloszlás, a vegetatív növekedési
problémák.
5. A
termőfelület felújulása. Önmagától is
bekövetkező folyamat. A felkopaszodott részeken a termőgallyak elhalnak.
Helyükön fattyúhajtások fejlődnek. Ezekről könnyen megújítható a fa, de túlzott
mértékű megjelenésük kedvezőtlenül besűríti a koronát.
6. Csökkenő
termések kora. Beavatkozásunk nélkül
az önmegújítás ellenére is elérkezik az az idő, amikor csökken, hektikussá
válik a termésképzés. Nem képződik megfelelő termőképlet a fán. A fa
elöregszik, ifjításra, vagy vágásra vár.
A fenti folyamatláncot tudjuk
metszéssel és azt kiegészítő helyes gondozással széthúzni, a fa életét
meghosszabbítani, és össztermésmennyiséget növelni.
A kajszibarack termőrészei.
Termőnyársak. Ezek
a kajszibarack legfontosabb termőrészei. Az alábbi termőnyársakat különböztetjük
meg:
·
teljes, ez a
típus a legértékesebb, mert hajtórügy és virágrügy is képződik rajta,
·
kihagyó,
·
spontán,
·
kopasz,
·
tövises,
·
fattyú,
·
gyűrűs.
Termővessző.
A vesszőn főképp
hajtórügyek alakulnak ki, de alanytól és külső tényezőktől függően virágrüggyel
is berakódhat.
Termőgally.
Többéves termőrész,
melynek termő részei mindig egyévesek és többnyire termőnyársak. Általában
hosszúvesszőből alakul ki. Élettartama 5-6 év, pontosabban e kor fölött
produktivitása csökken, ezért érdemes lecserélni őket.
Termőgallyacska.
Lényegében termőgally, de
attól sokkal kisebb, tömzsibb.
Sajnos nincs mindegyikről
fényképem, de idővel pótlom a hiányosságot.
A kajszibarack koronaformái:
·
metszetlen
természetes koronaforma, többsudaras, lapított koronaforma, melyen az
ágemeletek egyértelműen beazonosíthatók,
·
vázakorona sudár
nélküli ritka korona,
·
zárt felületű
gömb korona a kajszifák legelterjedtebb koronaformája, melyben a sudár szerepét
3-4 vázága veszi át,
·
kombinált korona
egy olyan sudaras koronaforma, melyben két egymástól jól elkülönülő ágcsoportot
alakítunk ki, az ágcsoportok közti távolság 0,8-1 méter,
·
termőkaros orsó
hasonlít a kombinált koronához, de itt az ágcsoportok száma nem limitált,
·
vályúkorona az
őszibaracknál megismert katlan korona sárgabarackra alkalmazott fajtája, főként
nagyüzemi gyümölcstermesztésben alkalmazzák, mert metszése, és gyümölcsszedése
gépesíthető,
·
sövényformák
nagyüzemi gyümölcstermesztés kedvelt koronaformái.
