Klemátisz metszése.

Minden növényre igaz, de a klemátisznál súlyozottan, hogy a metszés előtt tudnunk kell, hogy nekünk melyik csoportba tartozó növényünk van.

Három sőt, ha jól belegondolok, akkor négy csoportra bonthatjuk a klemátiszt. A négyből három nagyon fontos, a negyedikkel ritkábban találkozunk, inkább csak a nagyon nagy kerttel rendelkezőknél lehet fontos.

A csoportok a következők:

1.      Vad klemátisz fajták. Ebbe a csoportba tartoznak a vadon is megtalálható egyedek. Többségük robosztus növekedésű, hatalmas tereket képesek befutni egy év alatt. Virágaik jelentéktelenek, de mivel nagy tömegben hozzák, ezért szép dísz lehet. Helyigényük nagyon nagy, ezért csak az igazán nagy kerttel rendelkezőknek javaslom. Jól beilleszkednek a természet közeli, vagy tájképi kertekbe. Metszésükre nem kell nagy gondot fordítani. Elég 5-8 évenként ritkító metszésben részesíteni őket. Tárgyalásukba nem megyek bele részletesen, mivel nem hiszem, hogy sok kertben találkozhatunk velük.

2.      Korai virágzású klemátiszok csoportjába zömében örökzöld fajok tartoznak, de a kivétel erősítéseként néhány lombhullató is képviselteti magát. Közös jellemzőjük, hogy korán virágoznak, enyhe teleken, vagy enyhébb klímájú országokban akár már télen is kinyílhatnak. Jeles képviselői a Clematis alpina – Havasi iszalag, Clematis montana – hegyi iszalag, Clematis macropetala – nagyleplű iszalag. Virágaik gyakran illatosak ezért kedveltek a kerttulajdonosok körében. Mivel új hajtásait a virágzás után fejleszti, ezért metszésüket is az elnyílás után kell végezni. Virágzás előtti metszéssel jelentősen csökkentjük a virágok mennyiségét.

3.      Középkorai időben, azaz tavasz végén, nyáron virágzók csoportja. Ide a klemátisz hibridek tartoznak, ezért sokan ezt a csoportot tartják a legértékesebbnek Clematis hybrida – Hibrid klemátiszok. Virágaik egyesével állnak, nagyok, néha óriások, illatosak. Gyakran emlegetik őket a kúszónövények királynőiként. Kétszer virágzik. Először az előző évi hajtásokon, majd a másodvirágzását az adott évi hajtásokon hozza. Másodvirágzása kisebb számú és gyengébb minőségű, de ennek ellenére szép, érdemes koncentrálni rá.

4.      Későn virágzók, nyár végén ősz elején nyílók csoportja. Virágaik nagyon változóak. A csoportban találni kis-, és nagyvirágút egyaránt. Virágzás után repítő szőrökkel ellátott termést érlelnek, ami egyedi külső kölcsönöz a növénynek. Ezeket télre a tövön hagyva, zúzmarás időben csodaszép téli kertlátványt nyújtanak. A csoport képviselői a Clematis terniflora – háromvirágú iszalag, Clematis viticella - olasz iszalag, Clematis texensis – hálós iszalag. Virágaikat az azévi hajtásaikon hozzák.

Nagyon sok fajta iszalag létezik a csoportok említésénél csak néhány ismertebbet ragadtam ki. Nem gondolom, hogy kötelezően ismernünk kell, hogy nekünk épp melyik van a kertünkben. Legegyszerűbben a virágzási idő megfigyelésével tudjuk eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik a sajátunk, és annak megfelelő metszésben részesítjük. Aki folyamatos klemátisz virágzásra vágyik, annak célszerű mindegyik csoport képviselőiből telepíteni.

Sajnos nekem csak egy klemátiszom van, ezért a metszésüket kénytelen vagyok rajzzal szemléltetnem. Metszésük nagyon egyszerű, ezért rajzoláskor nem volt nehéz dolgom.

Kora tavaszi virágzású klemátiszok metszése.

Clematis alpina

Clematis montana

Ebbe a csoportba tartozók virágzás után fejlesztik ki új hajtásaikat, ezért a metszésükkel várnunk kell a virágzás befejezéséig. Hazánk klímáját tekintve a metszésük ideje késő tavasztól nyár közepéig tarthat. Ha a metszési idejét rosszul választjuk meg akkor:

·         Túl korán metszve a virágzás mennyiségét csökkentjük, mert levágjuk a virágrügyet tartalmazó hajtást.

·         Túl későn metszve pedig kockáztatjuk, hogy nem a tél beállta előtt nem hoz megfelelő mennyiségű beérett, telelésre alkalmas vesszőt, ezáltal a következő évi virágzása lesz kevesebb.

Clematis macropetala

A klemátisz sincs rászorulva metszési munkáinkra, nem is azért tesszük ezt vele, hanem azért, hogy évről évre megfelelő mennyiségű és minőségű virágot fejlesszen, valamint próbáljuk kordában tartani, nehogy kinője a helyét, elnyomja a szomszéd növényeket.

Metszéssel:

·         Eltávolítjuk a beteg sérült hajtásokat.

·         Eltávolítjuk a nagyon elöregedett hajtásokat. Mi számít öregnek? Kérdezik sokan. Klemátisz estén 8-10 éves hajtásokat cseréljük le folyamatosan. Ami annyit jelent, hogy a föld felszíne fölött 5-8 centi magasan eltávolítjuk a hajtást. A növény erre úgy reagál, hogy vagy a megmaradt csonkból nevel új hajtást, vagy tőről hoz újat, vagy mindkettő. Bármelyik is valósul meg, a sok új hajtás közül a legerősebb 2-3-at hagyjuk meg, a többit távolítsuk el.

·         Kiritkítjuk a túl sűrű kusza hajtásrendszert. A nagyon kuszán, gyengén fejlődött elsőrendű hajtásokat tőből vághatjuk ki. A másodrendű hajtások közül szintén a gyengébbeket, vagy nagyon sűrítő hatásúakat távolítsuk el az elsőrendű hajtásról.

·         Megrövidítjük a túl hosszúra nőt hajtásokat. Akkor túl hosszú, egy hajtás, ha a rendelkezésre álló területen túlnőtt. Veszélyezteti a szomszéd növényt, vagy akadályozza a közlekedést. Ekkor a szükséges mértékig, mindig rügypárra vágjuk vissza.

·         Minden elsőrendű hajtás végét visszavágjuk. Az erősebb hajtások végéből 30-50 centit, a gyengébbek végéből 10-30 centit vágjunk le.

·         Minden másodrendű hajtás végét kurtítsuk meg. Azaz a végükből vágjunk le 10-15 centit.

A metszéseket sose vaktában, hanem rügyre, rügypárra végezzük.

A fenti képen az előzőekben leírt metszés látható. Bocsánat, de a leveleket csak a tő egy részén rajzoltam ki. Ezzel is szimbolizálni akartam, hogy a metszés ideje akkor van, amikor a növény már leveles állapotban van. legfőképp igaz ez az örökzöld típusokra.

Mielőtt továbbmennénk a fentiekben felmerült néhány magyarázatra szoruló kifejezés. Nézzük ezeket:

Elsőrendű hajtásnak a főhajtásokat nevezzük, amik a tőből indulnak és a leghosszabbra fejlődnek. Ezek a legerősebb, legvastagabb hajtások, ők adják a növény vázát, szerkezetét.

Másodrendű hajtás tulajdonképpen az oldalhajtás. Az elsőrendű hajtásokról indulnak, többnyire a bokor középtáji részén, ritkán a tőszakasznál. Ha itt a tőnél ágazódnak le, akkor ezeket többnyire el is távolítjuk.

Rügypárról pedig a lenti kép tanúskodik. Átellenes állású rügypár.