Gyümölcsfák gyökérrendszere

A legtöbb növény életében alapvető fontosságú szerv a gyökér, és a gyökerek szövevényéből összeálló gyökérrendszer. Nincsenek ezzel másként a gyümölcsfák sem. A gyökérrendszer legfontosabb funkciói:

• rögzítés,
• víz- és tápanyagfelvétel,
• szállítás,
• raktározás,
• előállítás, szintetizálás.

A gyökér kétféleképpen is kialakulhat:

1. Generatív úton, azaz amikor magvetéssel szaporítjuk a növényeket, esetünkben a gyümölcsfákat. Ekkor úgynevezett FŐGYÖKÉRRENDSZER alakul ki. A főgyökérrendszer jellemzője, hogy egy erőteljes központi tengely fejlődik, ez maga a főgyökér. Ebből ágazódnak ki az oldalágak, az oldalgyökerek, amiket fejlettségi szintjüknek megfelelően tovább rangsoroljuk első-, másod-, harmad- stb. rendű oldalgyökereknek. A főgyökér (kétszikű növények esetében) közvetlen csírázás után jól kivehető. Erőteljesen vastagodott, függőlegesen lefelé törekszik, amit a növény genetikai életciklusának első felében meg is tart. Azt követően azonban ez az erőteljes dominancia kezd halványulni, az elsődleges oldalgyökerek az évek során hozzávastagodnak a főgyökérhez, és a fa életének utolsó harmadában már szinte meg sem lehet különböztetni őket egymástól. Van egy mód azonban arra, hogy a főgyökér erőteljes dominanciáját megtörjük. Csírázáskor a kis főgyökér végén vissza kell csípni, így gyorsan elágazódásra serkentjük a gyökeret, és az ekkor keletkező további 2-4 oldalág együtt erősödik a főgyökérrel. Mikor lehet ez fontos a számunkra? Akkor, ha erőteljes főgyökeret fejlesztő fajt ültetünk olyan helyre, ahol az erős gyökér károkat okozhat. Kerítések, épültetek, burkolt felületek melletti ültetések. 
2. Vegetatív úton történő szaporítás esetén (dugványozás, mikroszaporítás) nem alakul ki főgyökér, hanem úgynevezett JÁRULÉKOS GYÖKÉRRENDSZERRŐL beszélhetünk. Ez a gyökérrendszer egymás mellé rendelt oldalágakból tevődik össze. Nagysága, vastagsága, és kiterjedtsége nem éri el a főgyökérrendszerét.

A gyökérágak végén találhatók a hajszálgyökerek, melyeken gyökérszőrök fejlődnek. A gyökérszőrökön keresztül veszi fel a fa a vizet, a vízben oldott tápanyagokat. Mivel a gyökérszőrök csak egy-két napig élnek, ezért nagyon fontos, hogy a gyökér folyamatosan nőjön, ha ebbe valami gátlás történik, akkor természetesen kevesebb gyökérszőr tud képződni, csökken a víz-, tápanyag felvétel, ez pedig kihat az egész fa növekedésére, termésképzésre.
Talán a gyökér kialakulásának, működésének, funkciójának felületes ismerete miatt kering ma sok tévhit, hiányos, vagy nem valós szakmai tanács a kertészeti oldalakon, fórumokon, írásokban, közszájon.

• Ültetéskor kell-e a gyökereket visszavágni?
• Gyökérmetszéskor milyen legyen a metszlap irányultsága?
• Mekkora mértékben lehet a gyökeret visszavágni?
• Milyen növényeknél lehet, és melyeknél nem gyökeret visszavágni, metszeni?
• Mi van akkor, ha túl kicsi a gyökér ültetéskor?
• Miből lehet megállapítani, hogy egészséges, megfelelő nagyságú a gyökérrendszer?
• Milyen hatással van az öntözés a gyökérfejlődésre?
• Milyen hatással van egymásra a talaj és a gyökér?

És még sok érdekes kérdést lehetne feltenni a témában. Igyekszem egyszer majd egy hosszabb cikket írni a gyökérről is.
Gyümölcsfáink gyökérrendszerét meghatározza a fa faja, fajtája, oltott esetében pedig az alany. Az alany az esetek jelentős részében csak a gyökérrendszert adja, de előfordul, hogy a törzset is az alanyból alakítják ki (törzses egres, ribizli, josta). Alany és nemes (együtt adják az oltványt) hatást gyakorolnak egymásra. Nem mindegy tehát, hogy milyen oltványt választunk. Sajnos hazánkban még nem túl elterjedt, hogy a gyümölcsfa vásárláskor az alanyt is megválasszuk. Épp ezért a kereskedelmi sem kínál széles választékot. Fajtákkal bőven el vagyunk látva, de többnyire ugyanazon az alanyon kínálják őket. Ennek aztán a vevő issza meg a levét, akkor amikor a fa kipusztul, vagy rosszul termékenyül, netán alig terem valamicskét. Az alany részletes tárgyalásába nem merülnék el, a későbbiekben erről is készítek egy bővebb cikket.
A gyökér fejlődéséra komoly hatást gyakorol a talaj. Annak kémhatása (pH), levegő-, víz-, és tápanyagtartalma, kötöttsége, talajvíz magassága.
A talaj víztartalma
Ha a talajban kevés a víz, akkor a gyökerek igyekeznek a megfelelő mennyiséget megtalálni, ezért egyre mélyebbre, és távolabbra törnek a talajban. Minél nagyobb területet szőnek át, annál jobban tűri a növény a stresszhatásokat (hőstressz, tápanyagstressz, vízstressz). Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát nem kell bővebben indokolni. Rendszeres öntözés és tápoldatozás mellett a gyökér elkényelmesedik. Semmilyen érdeke sem diktálja, hogy mélyre hatoljon, ezért a talaj felső rétegében marad, ott ahol megtalálja a számára kijuttatott vizet, tápanyagot. Ezzel azonban sokkal kisebb lesz a gyökérrendszere. Ha valamilyen oknál fogva huzamosabb ideig nem tudunk öntözni, akkor olyan stressz érheti a növényt, amikre kedvezőtlenül reagál. Jobb esetben csak a termés, növekedés marad el, de kritikus körülmények között, akár tartós kárt is szenvedhet. Kiszáradhat, vagy annyira legyengülhet, hogy nem tud ellenállni egy a számára addig veszélytelen károsítónak sem. Nagyon jól gondoljuk hát meg, hogy:

• a gyümölcsfa melyik életciklusába,
• milyen gyakorisággal,
• milyen rendszerességgel,
• milyen mennyiségben,
• milyen módon,
• melyik életévétől öntözünk.

A túlzott nedvesség legalább annyira káros, mint a szárazság. Ha túl sok víz van a talajban, akkor az levegőtlenséget eredményez. A víz kiszorítja a levegőt a talajból, pláne, ha a talajvízszint is indokolatlanul magasan helyezkedik el. Több gyümölcsfajunk is rosszul tűri a levegőtlenséget. Barackjaink (őszi, sárga) gyökérfulladást szenvednek, ha a talaj levegőtartalma 10% alá esik. Tartós esők, vagy jelentős tavaszi hóolvadáskor jelentkező időszakos pangóvizet a szilván, meggyen, és a fekete ribiszkén kívül rosszul tűrik gyümölcsfáink. 2010-es nagy nyári esőzések során környékünkön sorra fulladtak meg az alma, és körtefák. Nekem is alig sikerült megmentem két almafámat, amik aztán 2011-ben termés helyett lábadozással töltötték az egész évet. Ezzel szemben érdekes, hogy a magas talajvizet (1-3 méter) az alma, körte, birs, dió, szamóca fekete ribiszke viseli el. A diót leszámítva érthető, hisz ezek gyökere elve sem igen éri el ezt a mélységet.
A rendszeres öntözéshez hasonló jelenséget (a gyökerek nem hatolnak mélyre a talajban) eredményez a talajtakarás, és a gyümölcsös alatti terület füvesítése.
Túl kicsi gyökérzet stabilitási gondokat is eredményezhet, ezért öntözött termesztéstechnológia mellett javallott a támrendszer kialakítása.

Talajhőmérséklet
A gyökér növekedése meghatározott hőmérséklet felett indul be. Télen a hideg hatására a hajszálgyökerek, gyökérszőrök jelentős része elpusztul, ezért igen fontos, hogy a fa tavaszi kihajtása előtt, de legkésőbb azzal egyidőben induljon meg. Hideg, nedves, nehezen felmelegedő talajok esetén egyre később tolódik ez az időpont.
vegetációban a gyökérfejlődés optimális hőfoka 17-24 Celsius fok közé esik. A hideg talajt is jól tűrő, valamint alacsony hőmérsékleten is (2-4 Celsius) már gyökérnövekedést kezdő gyümölcsfajok:

• alma,
• meggy,
• szilva,
• köszméte,
• málna,
• ribiszke (fekete, fehér, piros),
• rikö,
• gesztenye,
• mogyoró.

A többi melegkedvelő, tehát ügyelni kell arra, hogy jól melegedő talajba kerüljenek. A gyökérnövekedés túl magas hőmérsékleten leáll, tehát a nyári kánikulában nincs növekedés. A meleg elmúltával ismét beindul a növekedés, igaz ennek produktuma nem éri el a tavaszit, nyár elejit.
Miért fontos tudnunk a gyökér növekedési szakaszait és az azt befolyásoló körülményeket? Gondoljunk csak az ültetésre. Ha tudjuk, hogy ősszel van egy második gyökérfejlődési hullám, és azt, hogy az mikor kezdődik és várhatóan meddig tart, akkor könnyen meghatározhatjuk az ültetések optimális időpontját.

A talaj tápanyagtartalma.
Korábban már említésre került. Hasonló hatással van a gyökérre, mint a víz. Ha bőségesen van tápanyag, akkor a gyökér nem töri magát annak felkutatásában, ezért kisebb méretű lesz, mint tápanyagban rosszabbul ellátott talajban.

A talaj fizikai szerkezete.
Minél kötöttebb egy talaj, annál nagyobb fizikai akadályt képez a gyökereknek. Bár a gyökér nem magatehetetlen a fizikai akadályok során. Részben kikerüli, részben pedig fellazítja, elbontja őket. Ennek ellenére kötött talajban lassabban tud fejlődni, és összességében kisebb is marad. Talán nagyobb gondot jelent az, hogy a tömött talaj levegőtlen, és rossz vízgazdálkodású. Kötöttebb, esetenként agyagot is tartalmazó talajt elviselő gyümölcsfajtáink:

• szilva,
• feketeribiszke,
• meggy,
• mogyoró,
• körte, nasi körte,
• birs,
• szeder,
• berkenye.

A gyümölcsfák gyökérrendszerének megközelítőleg kétszer-háromszor nagyobbnak kell lennie, mint a föld feletti ágrendszernek, lombozatnak. Közszájon forog az a tévhit, hogy akkor a gyökérzet, amekkora a föld feletti rész. Nos, ha ez igaz lenne, akkor igen szenvednének a fáink.