Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2013. január 20., vasárnap

A ribiszke metszése


A ribiszke botanikailag a cserjék körébe tartozik, egy-két méter magasra növő, általában tüskétlen cserje. A természetes körülmények között fejlődő növény törzse közvetlenül a talaj felszíne fölött számtalan mellékágra oszlik.


A = cserjetörzs. Ebből indulnak ki a hajtások. Ha ez túl magasra kerül ültetéskor, akkor kis törzsé alakul, ezért a talaj felszíne alatt megszűnik a cserjetörzs, ezáltal az új hajtásképződés jelentősen visszaesik, esetenként meg is szűnik. A bokor néhány év alatt elöregszik, a termés csökken, majd elmarad. Ültetésnél nagyon fontos, hogy egy kissé a föld színe alá kerüljön.
B = járulékos gyökérrendszer. A gyümölcsfák gyökérzetéről külön cikkben olvashatnak. Itt azt is megtudják, hogy mit jelent a járulékos gyökérrendszer.
C = tővesszőknek köszönhető a folyamatos megújulás. A tővesszők az első évben 60-100 cm hosszúra nőnek és csak ritkán ágazódnak el.
D = kétéves termőgallyakká érnek a tővesszők a második évben, ekkor már elágazódásokat is találunk rajtuk.
E = többéves termőgallyak színe már fekete sok elágazódás képződik rajtuk, melyek berakódnak termőrügyekkel. Gyakorlatilag ezeken terem a ribiszke. E termőgallyak 5-8 év alatt elöregednek, rajtuk a termés mennyisége, és minősége csökken, ezért folyamatos leváltásuk elsődleges feladat a metszés során.
A törpe törzsből évről-évre hosszú szártagú, új hajtások törnek elő, ennek köszönhetően évenként megújul. Ezek az új hajtások az első évben erősen növekednek, elérik 60-100 cm-es hosszúságot, és csak ritkán ágazódnak el. Második évben növekedési erélyük csökken, elágazódnak. Ezeken az elágazódásokon alakulnak ki a termőnyársak. A tővesszők csúcsrügyeiből hosszú szártagú leveles hajtás, míg az oldal- vagy hónaljrügyek nagy részéből rövid, vagy hosszabb szártagú termőrészek fejlődnek.


A képeken a ribiszke termőhajtásai láthatók.


A piros ribiszke termőnyársai többnyire az idősebb, a fekete ribizlié viszont jellemzően az egyéves vesszőkön alakulnak ki.
Ribiszke gyűjtőszó alatt a piros, fekete, fehér ribiszkét, valamint a fekete ribiszke és a köszméte háziasításából létrejött Riköt (sokan az egyik fajtája nevén Josta néven ismerik) tárgyalom. Metszésük nagy vonalakban azonos, az eltérésekre ki fogok térni. Művelésmódjuk alapján is tenni kell némi különbséget a metszésben. Az alábbi művelésmódokat különítjük el:
-          Bokorművelés házikertekben, főként a hagyományos parasztkertekben ez a legjellemzőbb.
-          Sövényművelés a legeredményesebb nagyüzemi termesztési mód. A névből következtethetően a bokrokból hosszanti folyamatos sövényt alakítanak ki, melynek oldalirányú kiterjedése csekély.
-          Törzses fácska a modern kertek jellemzője. Megkímél a sok hajolgatástól, helyigénye kisebb, viszont a terméshozama kevesebb, mint a bokoré.
-          Kordonművelés főként külföldön elterjedt művelésmód. Ez egy szuperintenzív nagy termésmennyiséget biztosító ültetvényforma, ahol a növényeket műanyag huzalok mentén nevelik.
Sajnos nem tudok mindenről képet szolgáltatni, de igyekszem szövegben érthetően leírni a különbségeket.

folytatódik 

2 megjegyzés: