Hősokk, napégés, kiszáradás, vízhiány.

Nagyon úgy tűnik, hogy egy dologról beszélünk, amikor a fenti szavakat használjuk, de nem csak a betűkben, hangtanban van különbség a fenti szavak között, hanem a jelentésükben és sokkal inkább abban a jelenségben, amelyet leírnak. De ez így túl irodalminak tűnik, annak ellenére, hogy a magyar nyelv milyen szép és kifejező, mégsem erről írnék a következőkben.

A nyakunkra telepedett kánikula élő és élettelent egyaránt megvisel. A forróság, és nap sugarai elől először magunkat menekítjük, majd a kedvenc állatainkon próbálunk segíteni, majd a drágán vásárolt tárgyainkat óvjuk és valahol a sor végén kullognak a növények. A növényeket az emberek többsége feláldozható tárgyaknak tekinti, amelyek vagy túlélik a forróságot, vagy nem. Nos ez a cikk nem nekik készült, hanem azoknak, akik számára fontos, hogy a növényzet is átvészelje a kánikulai napokat.

Napi tevékenységem során, és a hozzám beérkező segítségkérő levelekből azt tapasztalom, hogy sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy mi történik a növényükkel. Azt konstatálják, hogy baj van és a baj forrását össze is kötik a hőséggel, de lelkes locsolásuk ellenére sem tapasztalnak pozitív változást.

Nézzük hát, hogy hol, mikor és mit rontottunk el?

Kezdjük az alapoknál. Lehet, hogy helyenként száraz lesz, de a végére olyan sok kérdésre kaptok választ, hogy a részletes, képekkel illusztrált részre már nem is lesz szükség. Érdemes tehát ezt a részt is végigolvasni és nem átugrani.

A nagy forróság elől a növény nem tud:

·       az árnyékba menekülni,

·       vizet engedni magának,

·       hűteni a testét,

·       ledobálni a felesleges öltözékét

Vajon igazak a fenti megállapítások?

NEM

A növényeknek komoly repertoár áll a rendelkezésükre, hogy enyhítsék a kellemetlen forróság, a nap perzselő sugarai, és kritikus vízhiány pusztító hatásait.

A legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudják ellensúlyozni azonban a következőket, és ez legtöbbször az életükbe kerül:

·       a természet törvényeinek ellentmondó nemesítés hatásait,

·       az ültetésének körülményeit,

·       a hely hatásait, amelyet számára választottak,

·       a nevelésének módszereit és annak hatásait.

Ugye mondanom sem kell, hogy a fenti tényezőket az ember nyújtja a növénynek.

Mélyüljünk is el a növényélettan rejtelmeibe. 😊

A növény nem tud az árnyékba menekülni.

Hmm. Ez így akár igaz is lehet. Egyes növények nem is vágyódnak az árnyékba, míg mások csak ott érzik magukat, ezért telepítés előtt nem árt tájékozódni arról, hogy melyik hol érzi jól magát. Ha rossz helyre ültetjük, akkor forróság ide, vagy oda rosszul fogja érezni magát, nem fejlődik megfelelően, elmarad a virágzása, termése satnya lesz és élvezhetetlen. De, ha a nyakára jön a forróság, akkor eleve hátrányból indul.

Indul????

Hisz a növények nem indulnak sehová, mert képtelenek a helyváltoztatásra, viszont a helyzetváltoztatás könnyedén megy számukra. Ha az árnyékba ültetünk egy napkedvelőt, akkor az felgyorsítja növekedését (persze a genetikájába kódolt határain belül) és a napfelé tör. Amikor eléri, akkor a rossz helyen (árnyékban) maradt részén sok minden elhal, a fő szára, törzse megmarad és fényben fürdő részein folytatja aktív életét, hozza virágát, neveli termését, hajtja lombjait. Természetesen ez fordítva is igaz.

Tehát a növény a nagy forróság elől megpróbál elmenekülni, mégpedig teszi ezt olyan irányú növekedéssel, ami kedvező számára. Ez a növekedés föld felett és föld alatti részeire is igaz, mert ilyenkor a gyökérzet is mélyebb részekbe húzódik.

De adódik itt egy időtényező is. Ha a meleg nagyon gyorsan, és intenzíven csap le, akkor ez a növényi tevékenység elégtelen.

A növény nem tud vizet engedni magának.

Már hogyne tudna. Megdöbbennénk, ha látnánk azt a tevékenységet, amit a gyökérzete kifejt a talajban többek között a víz után kutatva.

Minél mélyebben van a víz, annál mélyebbre hatol.

Minél erősebben kötődik a víz a talaj szemcsékhez, annál erősebben szívja le onnan.

Minél több helyen van szétszóródva a víz, annál jobban behálózza a talajt.

Biztosan sokan láttatok már olyan csatorna, vagy vízcsövet, amelybe befúrta magát a gyökérzet és szinte teljesen elzárta azt. Olyan erő van a gyökereiben, ha arra kényszerül még a betont is képes szétrepeszteni. Persze ne várjuk ezt egy pár hónapig élő paradicsomtól.

A növény gyökere maga a csoda, szívesen hasonlítom az ember emésztő rendszeréhez.

A növény nem tudja hűteni a testét.

Nem e?

Hisz mi is kihasználjuk ezt a képességét, akkor, amikor a forróság elől a védelmező árnyékába menekülünk. Több módon is hűti magát és környezetét a növény. Részben árnyékolja önmagát, részben pedig a rendszeres párologtatással hűti a testét. Ezen tevékenységeivel nem csak önmagát, hanem egész környezetét is képes lehűteni akár több Celsius fokkal.

A forróság ellen beveti még a megelőző fegyvertárát is, ezzel megakadályozza, hogy túlhevüljön. Vastag bőrréteget fejleszt, visszaveri a napsugarakat, az elnyelt sugarak által termelt hőt profi módon elvezeti, szőröket fejleszt levelein, hajtásain, amelyek a napsugarak kezelésében is segítik.

A növény nem tudja ledobálni felesleges öltözékét.

Ennek bizonyítékául elég csak megnéznünk egy dézsában nevelt pár napig öntözés nélkül hagyott leandert, amely egy vízhiányos órácska után képes a lombozatának 1/3-át is eldobni. Ez az a jelenség, amikor hirtelen a lombozata megsárgul és lehullik.

De van még egy módszere, amellyel csökkenti az öltözöttségét, amikor a lombozata elfordul, nem terül ki a nap irányába, hanem próbál az élére állni, így minél kisebb felületet biztosít a napsugaraknak.

Meg kell jegyezni, ha ezekhez az eszközeihez nyúl egy növény, akkor már baj van, mert ezzel sok más védekező funkcióját ad fel. Gyakorlatilag ekkor már komoly küzdelmet folytat az életéért. Ha már csak ekkor avatkozunk be, akkor sem garantált a kármentes túlélés.

Meg kell jegyeznem, hogy a fenti növénypraktikák csak egészséges növény esetén értelmezhetők. Ha egy növény mással van elfoglalva, például harcol a behatolók ellen, vagy küzd azzal, hogy rossz helyre telepítettük, akkor az energiái megoszlanak és ennek lesznek következményei. Minél többfrontos a küzdelem, annál biztosabb a halál.

Nagyon fontos továbbá, hogy a fentieken kívül a növényeknek további eszközei vannak még a forróság által kiváltott káros hatások leküzdésében, legtöbb ilyen a vízhiányt átvészelésére szolgál, ezekkel a későbbiekben fogtok találkozni, mivel a fenti csoportosításba nem illeszthetők.

A cikk következő második része innen folytatódik, amelyben azt boncolgatom, hogy mi emberek a tevékenységünkkel milyen mértékben képesek vagyunk megszivatni a növényeket a forróság elleni küzdelmükben.

Aztán jön a harmadik rész, amikor jönnek a HŐSOKK, NAPÉGÉS, VÍZHIÁNY, KISZÁRADÁS konkrét jellemzése, bemutatása, és ellenük való védekezés lehetőségei, eszközei, sok képpel, és hasznos tanáccsal.

Valószínűleg mire a cikk végére érek a hőség idén már a múlté lesz, de jövőre már felkészülten várhatjuk.

Futólonc - Lonicera metszése

Futólonc - Lonicera metszése.

A futólonc név alá több faj gyűjthető össze. A részletekben történő elveszés nélkül egyszerűen megfogalmazva azokról szól ez a cikk, amelyek gyors növekedésükkel, csavarodó, tekergő mozgásukkal függőleges felületekre képesek felkúszni, és ott megkapaszkodni. Ők lennének azok:

   

Nem túl elterjedt növények, de egyre gyakrabban megtalálhatók a díszkertekben. Igénytelenek, ami nem azt jelenti, hogy extrém körülmények között is megélnének. Átlagos körülmények között gyorsan növekednek, és pár év alatt teljesen eltüntetik azt a 6-10 négyzetméteres függőleges felületet, amit nekik szántunk ültetéskor. Betegségük nem ismert, de tartósan kedvezőtlen körülmények között (pl. szárazság esetén) legyengülnek, és ilyenkor egyes gombák képesek hatékonyan megtámadni őket. Kártevői közül a levéltetűt kell kiemelni, amely számottevő kárt ugyan nem okoz a növényen, de édes, ragacsos ürüléke a sövény alatt lévő tárgyakat kellemetlenül összekoszolja, és azon megtelepedő korompenész miatt még feketévé is teszi a tárgyakat. Ezt eltávolítani nem könnyű.

Mint a fenti képeken is látható, többféle színben kapható növény. Virágai egész nyáron át folyamatosan nyílnak, egyes fajtáké erősen illatosak. Ezzel nagyon sok porzó rovart magukhoz csalogatnak, és számukra táplálékul szolgálnak. Nagyon fontos tulajdonság ez azok számára, akiknek fontos a természet védelme, a fajok sokszínűségének (biodiverzitás) megőrzése. A porzó rovarok mellett a madaraknak és más hasznos rovaroknak biztosítanak fedezéket, búvó- és költőhelyet. Termése nem fogyasztható.

    

Metszésével legtöbbször nem foglalkoznak, még azokban a kertekben sem, ahová rendszeresen jár kertész szakember. Ennek főként az az oka, hogy egy 6-8 éve nem kezelt növény olyan mértékben elvadul, hogy még gyakorlott metszők is vakargatják a fejüket, amikor a növény metszését kérik tőlük.

         

 Meg is értem. Ebből a dzsungelből normális állapotot kialakítani nem egyszerű. Főként akkor, ha sok van belőle. A minap metszettem egy kertet, amelyben 6 méteren volt ilyen sövény. Az 5 órás metszési időből 2 órát csak ez a növény vett el. Ennek ellenére fontos feladat a metszése, amit ne hanyagoljunk el.

Metszése során három jól elkülöníthető típust határozhatunk meg:

·         alakító,

·         rendszeres,

·         és ifjító metszést.

Az alakító metszésre az ültetés után azonnal, vagy ha ősszel történik az ültetés, akkor a következő tavasszal kerül sor. Ez nem bonyolult, mivel csak az egészséges hajtásokat kell meghagyni, a beteg törötteket tőből eltávolítani. A megmaradó hajtások 1/3-át vissza kell csípni. Ez biztosítja a kezdeti gyors és dús növekedés beindulását.

A rendszeres metszéssel biztosítjuk azt, hogy a növény:

·         ne öregedjen el idő előtt,

·         ne kússzon nem kívánatos területekre pl. szomszéd, más növények stb.,

·         folyamatosan és bőven virágozzon,

·         ne legyen olyan sűrű, ami már kedvező helyet teremt a betegségeknek.

Miként érhetjük ezt el?

A beteg, törött, elszáradt hajtások eltávolításával.

A túl hosszúra nőtt, kedvezőtlen helyekre kúszott hajtások visszavágásával.

Az elöregedett hajtások tőből történő kivágásával.

A túl sűrű ágrendszer ritkításával.

A fenti műveletek elvégzése után megmaradt hajtások visszacsípésével.

Mivel a legtöbb kertben elöregedett példányokkal lehet találkozni, ezért részletesebben az ifjító metszéssel szeretnék foglalkozni, ezért a rendszeres metszésről többet nem is írnék. Annyit azonban megjegyzek, hogy az ifjító metszés során bemutatott technikák, képek megfelelő útmutatást adnak majd ennél a metszésnél leírt műveletek helyes elvégzéséhez.

Megérkeztünk a legnehezebb és legbonyolultabb metszési módhoz, az ifjító metszéshez.

Az ifjító metszés során a fent képeken bemutatott dzsungelből alakítunk ki egy újra jól teljesítő növényt. Nézzük sorba. Itt aztán felborul mindenféle sorrend, mivel ember legyen a talpán, aki meg bírja mondani, hogy melyik az egészséges vagy beteg, melyik a fiatal vagy idős, ha mégis meg tudjuk ítélni, akkor éppen honnan indulnak? Így aztán az alábbi menetrendet javaslom.

1; Bújjunk be a növény alá, és kezdjük el az idős, elszáradt hajtásokat eltávolítani. Ez a legidőigényesebb, legfárasztóbb, és legtovább tartó munkafolyamat. Mivel legtöbbször a kerítésre futtatják fel, ezért az alábújás során nem tudunk teljesen kiegyenesedni (legalábbis én a 180 centimmel), szóval ez a legek szakasza. 

Ezt a képet fent már egyszer bemutattam. Most azért tettem be újra, mert ezen lehet a legjobban látni azokat a részeket, amiket el kell távolítani. A képen jól kijönnek a világosabb és sötétebb tónusok. Minél idősebb egy hajtás, annál sötétebb a színe. A képen látható feketék egyértelműen az eltávolítandók táborába tartoznak. Ezeket egyszerűen tőből vágjuk ki. A lenti kép az eltávolításuk után készült. Már látni, hogy mennyivel szellősebb lett a növény.

Több szakirodalom is foglalkozik a futólonc metszésével. Ezekben rendre olvasni olyat, hogy a metszés során vigyázzunk arra, hogy a megmaradó hajtások ne törjenek meg. Nos ez lenne az ideális állapot, de egy ilyen sűrű növény metszése során ez nem kivitelezhető. Ha a kivágott hajtásokat kihúzzuk a sűrű szövevényből óhatatlanul is megtörünk több hajtást is. Nem kell ezen túl sokat aggódni. A növény hamar helyrehozza magát, ha pedig teljesen eltörik egy-két hajtás, akkor azt tavasszal kihajtás után úgyis észrevesszük, és egyszerű beavatkozással eltávolítjuk őket.

2; Következik a ritkítás. Az öreg, beteg, száraz ágak eltávolítása után még mindig túl sok a hajtás. Ezeknek legalább a felét el kell távolítani. Van egy örömhírem. Ehhez már nem kell bebújni a növény alá, sőt nem is ajánlott, mivel kívülről sokkal jobban látjuk, hogy mely hajtások helyezkednek el rosszul, melyek vékonyak, gyengék, netán rossz helyzetűek, ezeket kell ugyanis kivágnunk.

Két példa a ritkítás folyamatára.

Az első képen az alsó, és lombkorona alá szorult helyzetű hajtást távolítjuk el.

A második és harmadik képen egy pontból kiinduló több hajtás ritkítását látni.

Nagyon sok egyéb eset adódik még, ami alkalmas a ritkításra. Nekem egyelőre csak erre a kettőre van fényképes példám. Ha többet szeretnétek látni, akkor hívjatok meg metszeni a kertetekbe J

3; Ha megvagyunk a fenti két szakasszal, akkor tulajdonképpen végeztünk is. Már csak egy kis finomhangolásra van szükség. Nézzük át még egyszer a növényt, és ha találunk még rossz hajtást, akkor avatkozzunk be. Ha törött sérültet találunk, akkor azt is távolítsuk el. Nézzük át a növény tövénél induló új hajtásokat. Ezek közül is szedjük ki a nagyon vékonyakat, elegendő csak 3-5 erős friss hajtást meghagyni.

A levágott gallyakat gyűjtsük össze. Nagyon alkalmas koszorúalap készítéséhez. Kiváló ajtóra akasztható koszorúk készíthetők belőle. Ha mégsem erre használjuk, akkor aprítsuk fel, és terítsük vissza a növények tövéhez.

Metszés után egy ritka formás növényt kapunk.

METSZÉS ELŐTT

METSZÉS UTÁN

Jezsámen - Philadelphus metszése

Almafa metszése

Almafa metszéshez újabb segítség. A cikkekből kimaradó sok-sok hasznos kép gyűjteménye, és magyarázata. Itt megtekinthető és olvasható.

Metszés hatása a szilvafára

Kedves olvasók, metszésre készülő kertészkedők!
Újabb segítség a szilvafa metszésében. Készítettem egy képsorozatot arról, hogy milyen hatása van a fára a metszésnek. Melyik vágásunkra, miként reagál.
A képsort és hozzá a magyarázó szöveget megtekinthetitek itt:
Metszés hatása a szilvafára.

Szilvafa metszése

Elkészült első normális videóm. No nem kitűnő, de igyekszem. A videó témája a szilvafa metszése. Hangom helyett egyenlőre be kell érjétek a feliratokkal.
A videót itt megnézhetitek:
https://www.youtube.com/watch?v=S1KNaZl5-OM

Kerti pálmaliliom (Yukka filamentosa) metszése.

A kerti pálmaliliom családi ház kertek és közterek elterjedt dísznövénye. Valahol a cserje, évelő virág, lomblevelű örökzöld kategóriáinak a háromszögében helyezkedik el. Idős korára képes törzsszerű fás szárat nevelni, évente megbízhatóan nagy mennyiségben virágzik, lombja örökzöld.

Igénytelensége miatt népszerűsége egyre nő. A nemesítésnek köszönhetően több fajtája is kapható, megjelentek a lombozatukkal is dekoratív példányok. 

Virágait nyár elejáén hozza, hatalmas fürtökben, színük fehér és szolidan illatosak. 3-5 hét alatt elnyílnak, de a bokron hagyva elszáradva télen is igen dekoratívak, levágva kiszárítva virágkötők egyik kedvence.  

Talajra, vízre igénytelen, gond nélkül megél a rossz minőségű homoktalajon a legmelegebb nyári kánikulában akár öntözés nélkül is. Azt azonban jó, ha tudjuk, hogy jobb talajban, öntözés mellett szebben fejlődik, virághozam egyenletesebb és szebb. Hazánkban teljesen télálló, a legzordabb tartós hidegek sem tesznek benne kárt. A fentiek miatt csak javasolni tudom a kertekbe.

Gondozását sem kell túlzásba vinni, tulajdonképpen mindenféle pátyolgatás nélkül megél a kertben. Amiért mégis érdemes néha beavatkoznunk az életébe az nem más, mint a virághozam. Gondozás nélkül kevesebbet virágzik, metszés hiányában, pedig néhány év alatt csökkenni kezd a virághozam és minőség, majd teljesen el is maradhat. Szűk helyen gyorsabban hagyja abba a virágképződést. Ennek igen egyszerű az oka, hamar kitölti a rendelkezésére álló teret, ezért nem tud több új, fiatal hajtást fejleszteni. Virágait ugyanis az új töveken hozza, ezek virágzás után elhalnak, két év alatt teljesen elszáradnak. 

Érdemes tehát metszeni. A következőkben ezt mutatom be.

Mint már utaltam rá a virágait csakis új töveken hozza. 

Új tövek az elszáradt mellől kiindulva.

Az elnyílt virágfüzér a tővel együtt elpusztul. Ez a folyamat hosszan elhúzódik. A virág néhány hónap alatt elszárad, de a tő csak fokozatosan, két év alatt hal el, így át tudja adni az energiáit az új töveknek, melyek az elhalt mellett, annak gyökeréből törnek elő.

Felül a haldokló, alul a teljesen elhalt tő. Az alsót teljesen el kell távolítani, míg a felsőből csak a száraz részeket kell kivágni.

Az elszáradt tő komoly fizikai akadályt képez az új hajtásoknak. Ha beszűkült helyen van a növény, akkor a hajtások oldalirányban nem tudnak kitörni a sűrű száraz levélhalom alól, ezért elcsökevényesednek, elpusztulnak.

Teljesen elnyomott pici hajtás. Ha nem szabadítottam volna ki, akkor nyárra teljesen elhalt volna.

Ha mégis áttörné magát, akkor sem tud az új tő megerősödni kiteljesedni, ezért a virágzata is satnyább lesz. Azért, hogy ez ne következzen be közbe kell avatkoznunk. Ragadjunk metszőollót, és távolítsuk el a teljesen elszáradt töveket. Ezt a munkát elég 2-3 évente elvégezni.

Előre szólok nem lesz könnyű munka. A jukka leveleinek csúcsa ugyanis nagyon szúrnak, élei pedig mint a kard pengéi úgy hasítanak. Mindenféleképp védő ruházatban, kesztyűben végezzük. Ezért is javaslom, hogy a metszését hidegben végezzük, mert ilyenkor amúgy is indokolt a teljesene zárt ruházat. Mindenféleképp vegyünk munkavédelmi szemüveget, mert a szemre is komoly fenyegetést jelentenek az éles, szúros levelek. 

Hosszú ujjú, dupla falú erősített munkásruhán is ennyire átszúrnak a levelei. 50 tő metszése után így nézett ki az alkarom.

Az elszáradt levelek igen nehezem vághatók, a megfásodott virágszár metszőollóval át sem vágható. A virágszár alatt közvetlenül a föld felett vágható el a régi tő, de ott is csak komoly nehézségek árán, mert a szivacsos, rostos szerkezet igen csak fémálló:) De ez ne vegye el a kedvünket. legyünk elszántak, mert megéri. Széelsre nyíló, hosszú karú ágvágó olló, vagy egy nagyon éles kés hasznos eszköz lehet, ezekkel könnyebb átvágni, eltávolítani az elhalt töveket. 

Jól alá kell nyúlni a metszőollóval.

Az elhalt tő eltávolítása után az összes száraz levelet szedjük ki a növényből. A már elnyílt, de még el nem halt töveket is pucoljuk ki, szedjük ki a száraz leveleket, és nyírjuk fel az alsó részt.  Majd az egész növény alsó még élő, de már láthatóan sárguló leveleit is vágjuk vissza. Ezek könnyen metszhetők.

Szépen felnyírt és kitisztított tő.

A munka végén egy laza, szellős bokrot kapunk, ahol a növény belseje is kap fényt, így az új tövek könnyen fejlődhetnek.

Metszés előtti és utáni állapot. 

    

   

Méretes növények kora tavaszi metszésekor ügyeljünk arra is, hogy a sündisznók kedvelt telelőhelyei közé tartoznak. Szinte rendszeresen találok bennük sünit, vagy már elhagyott süni fészket. Nagy igyekezetünkbe nehogy belenyúljunk egy alvó példányba.

Elhagyott süni fészek.

A metszés végén keletkezett hulladék leaprítva kitűnő komposzt lazító anyag, vagy akár kerti utak nagyobb növények tövébe takaróanyagként is használható.

Egy nagyobb tőből több zsáknyi anyag kijön.