Futólonc - Lonicera metszése

Futólonc - Lonicera metszése.

A futólonc név alá több faj gyűjthető össze. A részletekben történő elveszés nélkül egyszerűen megfogalmazva azokról szól ez a cikk, amelyek gyors növekedésükkel, csavarodó, tekergő mozgásukkal függőleges felületekre képesek felkúszni, és ott megkapaszkodni. Ők lennének azok:

   

Nem túl elterjedt növények, de egyre gyakrabban megtalálhatók a díszkertekben. Igénytelenek, ami nem azt jelenti, hogy extrém körülmények között is megélnének. Átlagos körülmények között gyorsan növekednek, és pár év alatt teljesen eltüntetik azt a 6-10 négyzetméteres függőleges felületet, amit nekik szántunk ültetéskor. Betegségük nem ismert, de tartósan kedvezőtlen körülmények között (pl. szárazság esetén) legyengülnek, és ilyenkor egyes gombák képesek hatékonyan megtámadni őket. Kártevői közül a levéltetűt kell kiemelni, amely számottevő kárt ugyan nem okoz a növényen, de édes, ragacsos ürüléke a sövény alatt lévő tárgyakat kellemetlenül összekoszolja, és azon megtelepedő korompenész miatt még feketévé is teszi a tárgyakat. Ezt eltávolítani nem könnyű.

Mint a fenti képeken is látható, többféle színben kapható növény. Virágai egész nyáron át folyamatosan nyílnak, egyes fajtáké erősen illatosak. Ezzel nagyon sok porzó rovart magukhoz csalogatnak, és számukra táplálékul szolgálnak. Nagyon fontos tulajdonság ez azok számára, akiknek fontos a természet védelme, a fajok sokszínűségének (biodiverzitás) megőrzése. A porzó rovarok mellett a madaraknak és más hasznos rovaroknak biztosítanak fedezéket, búvó- és költőhelyet. Termése nem fogyasztható.

    

Metszésével legtöbbször nem foglalkoznak, még azokban a kertekben sem, ahová rendszeresen jár kertész szakember. Ennek főként az az oka, hogy egy 6-8 éve nem kezelt növény olyan mértékben elvadul, hogy még gyakorlott metszők is vakargatják a fejüket, amikor a növény metszését kérik tőlük.

         

 Meg is értem. Ebből a dzsungelből normális állapotot kialakítani nem egyszerű. Főként akkor, ha sok van belőle. A minap metszettem egy kertet, amelyben 6 méteren volt ilyen sövény. Az 5 órás metszési időből 2 órát csak ez a növény vett el. Ennek ellenére fontos feladat a metszése, amit ne hanyagoljunk el.

Metszése során három jól elkülöníthető típust határozhatunk meg:

·         alakító,

·         rendszeres,

·         és ifjító metszést.

Az alakító metszésre az ültetés után azonnal, vagy ha ősszel történik az ültetés, akkor a következő tavasszal kerül sor. Ez nem bonyolult, mivel csak az egészséges hajtásokat kell meghagyni, a beteg törötteket tőből eltávolítani. A megmaradó hajtások 1/3-át vissza kell csípni. Ez biztosítja a kezdeti gyors és dús növekedés beindulását.

A rendszeres metszéssel biztosítjuk azt, hogy a növény:

·         ne öregedjen el idő előtt,

·         ne kússzon nem kívánatos területekre pl. szomszéd, más növények stb.,

·         folyamatosan és bőven virágozzon,

·         ne legyen olyan sűrű, ami már kedvező helyet teremt a betegségeknek.

Miként érhetjük ezt el?

A beteg, törött, elszáradt hajtások eltávolításával.

A túl hosszúra nőtt, kedvezőtlen helyekre kúszott hajtások visszavágásával.

Az elöregedett hajtások tőből történő kivágásával.

A túl sűrű ágrendszer ritkításával.

A fenti műveletek elvégzése után megmaradt hajtások visszacsípésével.

Mivel a legtöbb kertben elöregedett példányokkal lehet találkozni, ezért részletesebben az ifjító metszéssel szeretnék foglalkozni, ezért a rendszeres metszésről többet nem is írnék. Annyit azonban megjegyzek, hogy az ifjító metszés során bemutatott technikák, képek megfelelő útmutatást adnak majd ennél a metszésnél leírt műveletek helyes elvégzéséhez.

Megérkeztünk a legnehezebb és legbonyolultabb metszési módhoz, az ifjító metszéshez.

Az ifjító metszés során a fent képeken bemutatott dzsungelből alakítunk ki egy újra jól teljesítő növényt. Nézzük sorba. Itt aztán felborul mindenféle sorrend, mivel ember legyen a talpán, aki meg bírja mondani, hogy melyik az egészséges vagy beteg, melyik a fiatal vagy idős, ha mégis meg tudjuk ítélni, akkor éppen honnan indulnak? Így aztán az alábbi menetrendet javaslom.

1; Bújjunk be a növény alá, és kezdjük el az idős, elszáradt hajtásokat eltávolítani. Ez a legidőigényesebb, legfárasztóbb, és legtovább tartó munkafolyamat. Mivel legtöbbször a kerítésre futtatják fel, ezért az alábújás során nem tudunk teljesen kiegyenesedni (legalábbis én a 180 centimmel), szóval ez a legek szakasza. 

Ezt a képet fent már egyszer bemutattam. Most azért tettem be újra, mert ezen lehet a legjobban látni azokat a részeket, amiket el kell távolítani. A képen jól kijönnek a világosabb és sötétebb tónusok. Minél idősebb egy hajtás, annál sötétebb a színe. A képen látható feketék egyértelműen az eltávolítandók táborába tartoznak. Ezeket egyszerűen tőből vágjuk ki. A lenti kép az eltávolításuk után készült. Már látni, hogy mennyivel szellősebb lett a növény.

Több szakirodalom is foglalkozik a futólonc metszésével. Ezekben rendre olvasni olyat, hogy a metszés során vigyázzunk arra, hogy a megmaradó hajtások ne törjenek meg. Nos ez lenne az ideális állapot, de egy ilyen sűrű növény metszése során ez nem kivitelezhető. Ha a kivágott hajtásokat kihúzzuk a sűrű szövevényből óhatatlanul is megtörünk több hajtást is. Nem kell ezen túl sokat aggódni. A növény hamar helyrehozza magát, ha pedig teljesen eltörik egy-két hajtás, akkor azt tavasszal kihajtás után úgyis észrevesszük, és egyszerű beavatkozással eltávolítjuk őket.

2; Következik a ritkítás. Az öreg, beteg, száraz ágak eltávolítása után még mindig túl sok a hajtás. Ezeknek legalább a felét el kell távolítani. Van egy örömhírem. Ehhez már nem kell bebújni a növény alá, sőt nem is ajánlott, mivel kívülről sokkal jobban látjuk, hogy mely hajtások helyezkednek el rosszul, melyek vékonyak, gyengék, netán rossz helyzetűek, ezeket kell ugyanis kivágnunk.

Két példa a ritkítás folyamatára.

Az első képen az alsó, és lombkorona alá szorult helyzetű hajtást távolítjuk el.

A második és harmadik képen egy pontból kiinduló több hajtás ritkítását látni.

Nagyon sok egyéb eset adódik még, ami alkalmas a ritkításra. Nekem egyelőre csak erre a kettőre van fényképes példám. Ha többet szeretnétek látni, akkor hívjatok meg metszeni a kertetekbe J

3; Ha megvagyunk a fenti két szakasszal, akkor tulajdonképpen végeztünk is. Már csak egy kis finomhangolásra van szükség. Nézzük át még egyszer a növényt, és ha találunk még rossz hajtást, akkor avatkozzunk be. Ha törött sérültet találunk, akkor azt is távolítsuk el. Nézzük át a növény tövénél induló új hajtásokat. Ezek közül is szedjük ki a nagyon vékonyakat, elegendő csak 3-5 erős friss hajtást meghagyni.

A levágott gallyakat gyűjtsük össze. Nagyon alkalmas koszorúalap készítéséhez. Kiváló ajtóra akasztható koszorúk készíthetők belőle. Ha mégsem erre használjuk, akkor aprítsuk fel, és terítsük vissza a növények tövéhez.

Metszés után egy ritka formás növényt kapunk.

METSZÉS ELŐTT

METSZÉS UTÁN