Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2012. március 3., szombat

A meggyfa metszése.

Az alma és a szilva után a meggy a harmadik legnagyobb mennyiségben megtermelt gyümölcsünk. nem véletlen hisz szinte minden kerteben megtaláljuk a meggyet. A meggy gyümölcse megosztja az embereket. Vagy nagyon szeretik, vagy nem szeretik az enyhén savanykás piros gömböket. Én gyerekkoromtól nagy rajongója vagyok a meggynek. Hol a nagyszemű edésebb gyümölcsű Pándi meggynek hódolok, hol pedig az apró terméső erősen savanyú, néha már-már fanyarú kategóriába sorolt Cigánymeggyért vagyok oda. Szerencsére a kertemben több fajat is megtalálható, így nemcsak az ízek kavalkádjának örülhetek, hanem hosszú hetekig ehetek belőle, köszönhetően az eltérő érési időnek.
Sajnos a meggytermesztők mindennapjait megkeseríti egy igen csúnya betegsége a monília, ami mára már nemcsak a meggy kiváltsága, hanem sok más a rokoni köréhez tartozó növényt is károsít.

A monília tünete lombos fán. A fiatal hajtások hirtelen elszáradnak, rajtuk a levél és a kis gyümölcsök beszáradva lógnak.

Az elpusztult levelek és apró gyümölcsök még nyugalmi állapotban sem hullanak le, hanem mementóként a fán maradnak. A betegség hatására elszáradt és élő hajtások határán, valamaint egyéb sebeken mézgafojás keletkezik.

Ezen a képen is jól láthatóak az elszáradt levelek, és gyümölcsfürtök.
Mint minden gyümölcsnek, a meggy rendszeres és bő termésének egyik fontos tényezője a metszés. Bár a köztudatban kevés gyümölcsfáról terjedt el nagymértékben az a nézet, hogy metszés nélkül is bőven terem. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a régi, úgynevezett hagyományos nagyméretű fák évtizedeken át nagy mennyiségű gyümölcsöt szolgáltattak, a másik pedig annak köszönhető, a gyors kopaszodása ellenére a csúcsrügyekből is képes tremést hozni. De nem mindegy, hogy mennyit, és milyen minőségűt. A mai meggyfajtákat legjobb, ha ültetésüktől kezdve rendszeres metszésben részesítjük.

folytatás következik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése