Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2012. február 15., szerda

Lilaakác metszése

A futónövények közül talán az egyetlen, amelyik ámulatot keltő virág pompával képes megajándékozni bennünket. Kifejlett példányok, akkora virág tömeget képesek fejleszteni, hogy a tekintetet több száz méterről is magukra vonják. Egyes fajták egyedi illata szintén rabul ejti az ínyenc orrokat és azok tulajdonosát. Mindehhez természetesen az kell, hogy jól érezze magát a lilaakác. Kedvezőtlen körülmények között nemhogy virágot nem fejleszt, de még növekedni sem képes, levelei sárgulnak, barnulnak, friss hajtásai elhalnak, a növény szenved. Különösebben nem igényes, de a talaj magas mésztartalma végzetes számára, ezért inkább kissé savanyú talajokba ültessük. Másik rigolyája a napfény. Megfelelő virágzásához sok napfényre van szüksége.
A lilaakácot konténeres növényként vásárolhatjuk meg a szakboltokban. Szabadgyökerű növénnyel ne is próbálkozzunk. Különféle méretekben kapható, a néhány tízcentis nagyságútól, akár a több méteresig is. Nagyon gyorsan nő, évente több métert is, ezért a legkisebb növény is egy-két év alatt virágzó példánnyá fejlődik. Ezért akinek szerényebbek az anyagi lehetőségei, annak sem kell lemondani a gyors virágzás élményéről. Kisebb példányok (60-80 cm magasságúak) 1200-2000,-Ft között megvásárolhatók, nagyobb növények ára elérheti az 50.000,-Ft is.
Metszésének bemutatásakor kisebb példány telepítéséből indulok ki.
A lilaakác az előző évben kifejlődött ágakon hozza virágait, azaz fás részeken virágzik. Ez metszését is nagyban meghatározza. Virágrügyeit már metszéskor felismerjük, ami némi támpontot szolgáltat. Nem szabad azonban minden virágrügyet meghagynunk, mert ezzel túlterhelhetjük a növényt, vagy kedvezőtlenül befolyásoljuk növekedését.

A képen jól látható a duci virágrügy duó. A virágrügyek teltebbek, a vesszőtől kissé elállnak, csúcsuk kissé íves. Ennek a két rügynek a csúcsa kissé nyitott, ami a tél első részének enyhe időjárása miatt van. A nyitott csúcsban látható a fehéres színű rüggyapot, ami a tél elleni védelemben jó szolgálatot teljesít.

A levélrügyek, vagy más néven hajtórügyek sokkal kisebbek, egészen hozzásimulnak a vesszőhöz, csúcsuk hegyes.  

A lilaakác fajták virágrügyei eltérőek lehetnek. Erre jó példa ez a kép. Ez egy másik fajta virágrügyei, összehasonlítva az első képpel jól látni a különbségeket. Fajtától függetlenül a virágrügy mindig nagyobb, kerekebb, és szőrösebb, mint a levélrügy.

A metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a növényt. Az alábbiakat vizsgáljuk:
- virág-hajtórügy aránya,
- vesszők állapota,
- vesszők mennyisége, növény sűrűsége,
- növény egészségi állapota,
- növény fejlettsége.

A metszések általános részéről szóló cikkekben részletesen is foglalkoztam a metszés előtti növényvizsgálatról, ezért itt csak röviden a lilaakácra vonatkozó dologkra térnék ki.
Mindegyik pont vizsgálata és értékelése összefügg a többi ponttal, ezért önmagában vizsgálni őket nem könnyű.
A virág és hajtórügy aránya egyszerű számolással megtudható. Természetsen nem kell az egész növényen megszámolni. Elég, ha az adott növényre általában jellemző fejlettségű hajtást kiválasztunk és ott megszámoljuk a rügyeket, majd kivetítjük az egész növényre. Ebből láthatjuk, hogy milyen virághozamra számíthatunk, illetve metszéskor korrigálhatunk. Nem árt a rügyek állapotának vizsgálata sem. Kemény teleken előfordulhat, hogy túl sok elfagy. Ha metszőollóval a hosszanti tengelye mentén elvágjuk, akkor látható, hogy zöld, azaz élő, vagy barna, azaz elhalt a rügy.
Vesszők állapota, mennyisége és fejlettsége szintén fontos. Túl sok vessző, nagyon sűrű növényt eredményez, ezért ritkítani kell. Rövid, vékony (ceruzánál vékonyabb) vesszők a növény rossz erőnlétére utal. Sok elszáradt vessző betegségre, elfagyásra, vagy elöregedésre utal.

Az elhalt vesszők sötétbarnák, kérgük ráncos, még az élők világosbarnák és sima kérgűek. Keresztben átvágva őket az élőket könnyű felismerni zöld színükről.




Az egészségi állapotát a fellelhető betegségekről, károsítókról tudjuk megítélni. Pajzstetvek, gombák nyomait könnyű felfedezni. A beteg vesszőket metszés során célszerű eltávolítani.
A lilaakácról tudjuk, hogy jó körülmények között több többméteres hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ha ezt produkálja, akkor kielégítő a fejlettsége, azonban, ha ettől elmarad, akkor az elmaradás mértékenek megfelelő súlyosságú gyengeségről beszélhetünk.
A metszés ideje
Lilaakácot évente két alkalommal kell metszeni. Egyszer nyugalmi állapotban a tél végén, egyszer pedig vegetációban nyáron július vége-augusztus eleje kötül. A nyári metszést csak a megfelelő növekedést produkáló növényeknél kell elvégezni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése