Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2011. január 3., hétfő

A metszés alapjai

A fásmetszés időpontja.
Szinte az egész évben végzünk metszéseket különféle céllal. A legnagyobb metszési munkák a nyugalmi időszakban vannak, amikor a növények növekedése leáll, vagy lelassul. Ezt hívjuk fásmetszésnek. Növekedési, fejlődési fázisban túlnyomórészt zöldmetszéseket végzünk, persze kivételek mindig vannak, de ezekkel most nem zavarom meg saját magam se. Most a nyugalmi időszakban végzett fásmetszésekről írok. Ekkor is többféle céllal metszünk:
-          visszametszés,
-          ritkítás,
-          ifjítás.
A nyugalmi időszak metszésének ideje, természetesen télen van. Szakirodalom szerint, akkor szabad metszeni, ha a nappali hőmérséklet nem süllyed nulla fok alá, mert ekkor a sebzési felületen esetleg kiáramló növényi nedvnek nincs módja megfagyni, a fagy beálltáig pedig van ideje elpárologni, ezért nem keletkezik fagysérülés. Ilyen napok zömmel a tél vége felé, a tavasz közeledtével vannak. Ezt az időpontot kisebb házi kertekben tartani is lehet, de sok növénnyel rendelkező nagyobb kertekben már kevésbé. Ott rászorulhatunk fagyos napokon is a metszésekre. Ekkor úgy kell ütemeznünk a munkákat, hogy először a kevésbé érzékenyeket metsszük, majd a tavasz közeledtére hagyjuk a fagyra érzékenyebbeket.
Díszfák esetében elég is ennyit írni a metszési időről. Annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy az erős végálló rüggyel rendelkező fajtákat (gesztenye, kőris, berkenye, dió), a kevés elágazást és vastag vesszőket fejlesztőket (szivarfa, szárnyas dió, szömörce ismertebb nevén ecetfa), valamint az önmagukban is szép koronát fejlesztőket (liliomfa, nyír, gyertyán, bükk, tölgy), nem szoktuk metszeni, ha mégis, akkor csak nagyon nyomós indok miatt. Pl. elérte a villamos vezetéket, vagy belóg a járdára stb.
Gyümölcsfák csoportjából a sárga, azaz kajszibarackot kell kiemelni. Közvetlen a nyílás előtt, úgynevezett színes bimbós állapotban szabad metszeni, mert ekkor a legkisebb a valószínűsége annak, hogy a gnomónia megfertőzi a növényt a sebeken keresztül.
Gyümölcsfák közül sem metszük mindegyiket. Az önmagukban is jó koronanevelőket, valamint a szabad koronaformában termesztőket, és metszést rosszul tűrőket, csak ritkítási, egészségügyi, vagy ifjítási célból metszük. Ilyenek a dió, cseresznye, szelídgesztenye, sárgabarack, meggy, szilva, mandula, mogyoró.  
Díszcserjék már fogósabb téma.
Négy fő csoportjuk van
Az elsőbe azok tartoznak, amelyek virágukat az adott évben fejlődött hajtásokon hozzák, ami azt is eredményezi, hogy júniusban kezdenek virágozni és egészen a fagyokig nyílnak. Ilyen többek között: nyáriorgona, kékszakáll, som, mályvacserje, fagyal, boglárkacserje, pimpó, orbáncfű, bodza, gyöngyvesszők, hóbogyó, tamariska, barátcserje.
A másodikba azok tartoznak, amelyek virágukat az előző évi hajtáson hozzák, általában a lombfakadás előtt, vagy azzal egy időben, tehát nagyon korán nyílnak. Ide tartozik például: törpemandula, babarózsa, gyönygvirágcserje, aranyvessző, téli jázmin, jezsámen.
A harmadikba az előző évi hajtáson virágzók, de erős csúcsrügyből, vagy közvetlenül az alatti rügyből virágzók tartoznak. Többségük kora tavasszal, vagy májusban nyílik. A virág elnyílását követően abból hajtás fejlődik, ezt nevezzük vegyes rügynek. Ilyen a mahónia, orgona, bazsarózsa, bangita, rhododendron.
A negyedik csoport tagjai kettő-három vagy annál is idősebb hajtásokon hozzák virágaikat, amik tavasszal bontanak szirmot. Ezek: borbolya, sárga borsófa, júdásfa, japánbirs, galagonya, kecskerágó, madárbirs, tűztövis.
Mielőtt a konkrét növények, növénycsoportok metszésének ismertetésébe fognék, még egy fontos kitérőt szeretnék tenni.
Ismerkedjünk meg a növénnyel, a növénynek azzal a részével, amivel a metszéskor találkozunk, ami egyúttal a metszésünk tárgya is, azaz a növény főbb alkati összetevőivel.
Megpróbáltam rajzolni néhány képet a jobb érthetőség kedvéért. Remélem van olyan minőségű, hogy érteni lehessen, ami rajta van.
1. számú képen a fásszárú dísznövények fontosabb megjelenési formái vannak. Ez azért fontos, mert tudnunk kell, hogy milyen alakot szeretnénk elérni a metszés során. Sokszor csak egy suhángot veszünk, amiből nekünk kell kinevelni a növényt. Vagy lehet, hogy egy bokorból, akarunk törzses cserjét nevelni (ez ugye manapság nagy divat, ezzel egyébként külön cikkben fogok foglalkozni).

1. számú kép
2. számú képen a két legfontosabb rügytípust mutatom be. Ezeket már most is nagyon jól meg tudjuk különböztetni növényeinken. A duci gömbölyű szerűség a virágrügy. Ennek keresztmetszeti rajzát is láthatjuk, a hosszabb hegyes végű a hajtórügy, leegyszerűsítve, ebből lesznek a levelek. Metszés során nagyon fontos tudnunk, hogy mennyi és milyen rügyet vágunk le. Ezzel vagy túlerőltethetjük a növényt, vagy megfoszthatjuk virágpompájától. Egyik sem jó. Rövid távon lehet jelentősége mindkettőnek, de hosszútávon a növény károsodásához vezethet.


2. számú kép





Orgona virágrügy

Cseresznye virágrügy











3. számú képen a fa részeit mutatom. Ezt azért tettem ide, hogy a későbbiek során, ha szerepelni fognak ezek a fogalmak, akkor egyértelmű legyen, hogy mire gondolok.

3. számú kép








4. számú kép






4. számú képen egy átlagos vesszőtípus szerepel. Látni lehet rajta a két fontos rügytípus elhelyezkedését. A virágrügy a vessző középtáján van, persze kivételek mindig vannak. A vessző harmadokra osztásának a metszés erősségénél van nagy jelentősége, amit a következő képeken értékelek.

5. képen a gyenge metszés ábrája látható. Lényege, hogy a vessző körülbelül felső 1/3-át távolítjuk el. Erre a növényünk úgy reagál, hogy a vágáshoz legközelebb eső rügyek kihajtanak közülük is a legfelsők nőnek a legtöbbet, míg a legalsó rügyek ki sem hajtanak nyugvó, alvó állapotba kerülnek. Látható, hogy ezzel a metszéssel nem tudjuk a fát erős növekedésre sarkallni, ezáltal megújulásra sem. Ezzel szinten tartjuk a növényünket.

5. számú kép
6. kép a középerős metszést szemlélteti, itt a vessző mintegy felét vágjuk le, ezáltal a növényt középerős növekedésre serkentjük. Látható, hogy szinte az összes megmaradt rügy kihajt, de az ággyűrűhöz közeledve egyre gyengébb növekedést produkál, míg a felső rügyekből erős hajtások fejlődnek. Ezzel folyamatosan magas termőképességben és fiatalon tarthatjuk a fánkat.

6. számú kép
7. képen az erős metszést rajzoltam le, ekkor a vessző 2/3-át eltávolítjuk, ezért a növény erős hajtásképződéssel válaszol, az összes megmaradt rügye kihajt, és erős növekedést produkál, amik közül a következő évben gond nélkül tudunk válogatni, ezt a módot leggyakrabban ifjításkor használjuk.

7. számú kép
8. kép az ággyűrűre metszést mutatja, látható, hogy elöregedett termőrészeket, ágakat távolítunk el tőben, ebben az esetben a rejtett rügyekből hajt ki ismét a növény egy-két hajtással, amelyekből az elkövetkező években tudjuk ismét kinevelni a termőrészeket, ez a metszési mód kimondottan az ifjításra szorítkozik.

8. számú kép
Alma kacifántos termőnyársa. Metszéskor ezekbe is bele kell nyúlni.
Az ágygűrű kifejezés azt jelenti, hogy az eltávolítandó hajtást a kiinduló ág tövénél vágjuk le. Erre azért van szükség, mert a növény így tudja begyógyítani a keletkező sebet. A következő képek ezt szemléltetik.



Túl hosszúra hagyott csonkot nagyon nehezen tudja begyógyítani a növény, ezért a nyitott seben keresztül bejatolnak a betegségek, farontó gonbák, rovarok.

Vékonyabb hajtásoknál túl hosszúra hagyott csonkok gyorsan beszáradnak, gyakran túl mély a beszáradás mértéke, a megtartandó egészséges részt is károsítja.


Helyes metszés esetén a növény teljesen be tudja nőni a sebet.
 
Természetesen a bemutatott 4 mód egyikét sem használjuk csak kizárólagosan egy-egy fán, szükség van ezek kombinált alkalmazásra.
A rügy kihajtása egy szigorú hierarchia rend alapján történik, amit hormonok irányítanak. a 10. kép ezt ábrázolja. Először az 1. számú rügy, azaz a hajtás legfelső rügye hajt ki és ez is fog a legtöbbet fejlődni az év során, majd a számozásnak megfelelően a többi rügy követi. Abban az esetben, ha a növény vesszője nem a megszokott módon helyezkedik el, azaz eltér a 10. számú képtől, akkor a hormonok másként áramolnak a növényben, így a kihajtás is más sorrendet követ. Ilyen általában akkor fordul elő, ha irányított növekedésre késztetjük a növényeket, főként gyümölcsfáknál van erre szükség. A 11. képen vízszintes ág, a 12. képen íves ág esetén mutatom be a kihajtási sorrendet.
A fa évről évre növekedik, egyre több hajtást hoz. A föld feletti rész növekedésével a gyökérzet egy ideig lépést tart, de az évek múlásával lemaradásba kerül. Ezért a nagyszámú hajtás növekedése lelassul, egyre kevesebbet tud fejlődni, a fa terjedelmi növekedése csökken, majd szinte megáll, belép az idős korba, de ez nem jelenti a pusztulását. Ebbe a természetes fejlődésbe metszéssel avatkozunk be annak érdekében, hogy a növényünk a nekünk megfelelő célt produkálja. Azért, hogy a sok hajtás között eligazodjunk a következő képeken a különféle hajtástípusokat mutatom be. Külön magyarázatot nem fűzök hozzájuk, ezek majd a metszés részletes bemutatása során térnek vissza. Általánosságban elmondható, hogy a hosszú hajtások az úgynevezett leveles hajtások, a rövid hajtások, pedig a termőhajtások, tehát ezeken nyílnak a virágok, fejlődnek a gyümölcsök.

4 megjegyzés:

  1. szia
    Írtad, hogy a sárgabarackot csak a virágbontás előtt szabad metszeni. Nekünk ez elmaradt, viszont most néztem át a fát, és van egy nagy élettelen ága. Ennek eltávolításával akkor várjam meg inkább a jövő tavaszt?
    Köszi előre is válaszod.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Azzal az elhalt ággal ne várd meg a következő tavaszt. Nyugodtan vágd le, a sebzési felületet pedig gyorsan zárd le fasebkezelő pasztával. Egy ág eltávolítása és szakszerű kezelése nem jelent kockázatot. Több hajtást érintő metszés és főként élő hajtások esetén azonban már komoly kockázatot jelent.
    Szép hétévégét.

    VálaszTörlés
  3. szia

    Köszi a választ. Igen a sebbalzsamot már ismerem. Viszont írok még emailt van több kérdésem is, képekkel:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Kertember!

    2011-ben vettünk egy datolyaszilva fát, melyet ki is ültettünk ősszel. Sajnos a takarás ellenére a -20 fokban elfagyott kb. a földtől 40 cm-ig az egész. Ott le is vágtuk az elszáradt fát, csak egy 40cm-es csonk maradt és imádkoztunk, hogy túlélje. Szerencsére nem pusztult el, a föld felett közvetlen 3 ága lett, a csonk elszáradt, így most nincs törzse. Jelenleg kb. 170 cm magas.
    Szeretném megkérdezni, hogy így fog-e teremni, hogy a földtől indulnak az ágai, és szabad-e metszeni, ill. hogyan alakíthatok neki formát. Egy leírásban olvastam, hogy csak ha nagyon muszáj, akkor metsszük, mert kiszáradhat. Elvileg 3-4 évesen terem, és 3-5 méteres lenne a fa, de nem tudom hogy ezek után, törzs nélkül lesz-e belőle valami. Egyébként gyönyörűen hajt, csak az ágai túl közel vannak egymáshoz, felfelé nőttek, nem a törzsön, és úgy néz ki mint egy bokor. Félek, hogy a nagyon sűrű ágak miatt nem jó így neki. Ön szerint alakíthatom-e és ha igen, hogyan? Termése lesz-e így? Sajnos egy bambusz bokor mellett van, okozhat ez később gondot?
    Válaszát előre is köszönöm.

    VálaszTörlés