2012. július 22., vasárnap

Rózsák nyári metszése

A rózsák metszésének fő időszaka nyugalmi állapotukban van. Ez az időszak nagyjából december közepétől-március közepéig tart, amit az időjárás nagyban befolyásol. A nyugalmi időszakból metszésre igazán a február vége-március közepe a legalkalmasabb. De erről bővebben a rózsák nyugalmi állapotú metszésénél írok.




Második legjelentősebb metszési periódus a vegetációs időben történő metszés, azaz nyáron. Ekkor a metszési célunk is többirányú lehet:

-          folyamatos virágzás biztosítása,

-          túlburjánzott növény kordában tartása,

-          egészségügyi,

-          növény egyensúlyban tartása.

Van amikor mindegyik célt egyszerre kell megvalósítani, de van amikor csak az egyikre koncentrálunk. A kertekben járva azt tapasztalom, hogy többnyire csak a virágzás miatt metszik a rózsákat nyáron. Ez rövid távon célhoz vezet, mert a rózsa mindig hozza a virágát, de hosszú távon már a rózsatő idő előtti öregedését, kimerülését, egyensúlyi állapotának felborulását eredményezi.

A rózsákat többféleképpen csoportosítja a szakirodalom. Metszésük szempontjából én a következő csoportosítást alkalmazom:

-          floribunda és nemes rózsák,

-          többször nyíló bokorrózsák,

-          egyszer nyíló bokorrózsák,

-          kúszórózsák,

-          talajtakaró rózsák,

-          magas törzsű rózsák,

-          kaszkádrózsák,

Nézzük őket csoportonként.

Sajnos nem rendelkezem mindegyik csoportba tartozó rózsával, így képpel sem tudom illusztrálni őket, de nem is szükséges, hiszen a metszési alapelvek és technikák nagyon hasonlóak. A lényeges eltérésekre pedig úgyis kitérek.

Teahibridek és floribunda rózsák.

A tearózsák 1867-ben Guillot által nemesített ’La France’ fajtával indultak világhódító útjukra. A világhódítás nem túlzás, mert nagy népszerűségnek örvendtek akkor is, és ma is. A tearózsák a következőkben hoztak újdonságot az addig ismert fajtákhoz képest:

-          alacsonyabb termetűek kb. 1 méter magasságúak,

-          hangsúlyozottan felfelé törő merev hajtást, szárat nevelnek, ezért nagyon alkalmasak vágott virágnak,

-          viráguk, de főként félig kinyílt bimbós állapotuk nagyon mutatós, kinyílva már kevésbé látványosak,

-          színválasztékuk széles.


             


















Virágzásuk folyamatos, egy száron csak egy virágot fejlesztenek. A folyamatos nyílás érdekében az elnyílt virágokat el kell távolítani, mégpedig az első erős, úgynevezett 5 levélkés levél fölött. Nagy biztonsággal ugyanis innen fejleszti a következő virágban záródó hajtását. Hosszú hajtást fejlesztő fajták esetében nem az első ötlevélkés fölött kell elvágni, hanem mélyebben, erről később bővebben.


Talán nem a legjobban sikerült képek, de jól látható rajtuk, hogy azok a levelek, amelyek hónaljából előtörnek a hajtások öt levélkéből állnak. Azaz egy levéltengelyen öt levélke helyezkedik el. Látható, hogy metszés nélkül is innen törnek elő a hajtások, de amíg metszéssel szabályozni tudjuk, hogy hány ilyen hajtásunk legyen és azok milyen magasságban induljanak, addig metszés nélkül a növény maga alakítja ezeket a tényezőket. A lenti képen látni az éppen kibúvó kis hajtást.

A képen látható az is, hogy a metszési felület a rügytől ellentétes irányba lejt, és a rügy fölött mintegy 1-1,5 centis csonk van. Erre azért van szükség, mert a hajtást kezdeti, nagyon sérülékeny stádiumában védi a fizikai behatásoktól.
                                                                        Metszési felület


A tearózsák, vagy más néven teahibrid rózsák viszonylag hosszú egyenes hajtás végén hozzák a virágot. Ha a metszésnél nem vágjuk vissza őket eléggé, akkor őszre akár több métert is meghaladó magas rózsatövünk lesz. A rózsa egyensúlya, statikája így felbomlik, ezért metszéskor mélyebben kell a hajtást elvágnunk. Azt tudjuk, hogy az ötös levélkéjű levelek hónaljából fejleszt virágzó hajtást. Ezért megkeressük felülről a legelső ilyen levelet, majd a hajtás hosszától függő mélységben vágjuk vissza. Mégis milyen mélyen? Erre nagyon nehéz így látatlanba iránymutatást adni. Nagyban függ a rózsa erejétől, egészségi állapotától, hajtásainak számától. De feltételezve az átlagos állapotot:

-          ha a hajtás hossza 30-50 centi közötti, akkor a felső 1/3-át vágjuk le,

-          ha a hajtás 50-70 centi hosszú, akkor a felső 40-45 %-át vágjuk le,

-          ha a hajtás hossza 70-100 centi hosszú, akkor a felső 50-60 %-át távolítsuk el,

-          ha a hajtás meghaladja a 100 centit, akkor a felső 60-70 %-át metszük le.

Fontos, hogy a hajtás hosszát, ne a tövétől nézzük, hanem az előző metszés helyétől, tehát az adott virágos hajtás tényleges hosszát vegyük számításba, ne pedig az egész tő magasságát.


A képen látható, hogy a korábbi metszés fölött milyen hosszú új hajtást hozott. Gondoljunk bele, hogy egy év alatt három emelet rakódik egymásra. Ezzel elérheti a több méteres magasságot is.

Nyári metszésnél is távolítsuk el a beteg, sérült, vagy épen útban lévő hajtásokat is. A metszési sebeket kezeljük fasebkezelő szerrel.

A cikk későbbi részeiben foglalkozom a többi csoport metszésével is, valamint a metszés egyik legfontosabb eszközével a metszőollóval is.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Ferenc! Nagyon informatívak a bejegyzések, ám feltűnt, hogy egy cikkét sem folytatja; mindig csak az információ felét kapjuk meg. Ha kérhetem, közölje a cikkek második részét is. Köszönettel:
    MK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cirmaraki!

      Jogos az észrevétel, nyomja is a lelkem a hiányosság. Igyekezni fogok utolérni magam, a körte második részét már fel is tettem. Februárban kiegészítem az összes cikkem, természetesen újak felrakása mellett.
      Sose gondolok bele, hogy mennyi idő egy ilyen cikk előkészülete, és megírása. Írás közben látom meg, hogy még erről, meg arról is kellene írnom, ahhoz, hogy valamennyire érthető legyen az adott téma. Sokszor még képeket, rajzokat kell utólag készítenem. Ennek ellenére bepótolom a hiányokat.
      Üdvözlettel:
      HF

      Törlés