Almafa metszése

Az almatermésűek csoportjának legismertebb képviselői az alma, a körte, a birsalma (birskörte), és a naspolya. Ez utóbbi ugyan kevésbé ismert, de ismerői között igen népszerű. Mindannyian jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni, csak ritkítani kell. Visszametszésükkel a termést dobjuk a földre.

Négyük közül ezúttal a legelterjedtebb, az alma metszésével foglalkozom.

Az alma jellemző termőrészei:

·         a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy,

dárda

·          sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,

sima termőnyárs

·          középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat

·          hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük, sokan helytelenül 1-2 centisre vágnak vissza minden ágat az almafán, ők évről-évre megküzdenek a hosszú termővesszővel,

hosszú termővessző

·          dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,

dárdás termőgally

·         termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész, a kialakulásába nem mélyednék el.

termőbog

Az alma a legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti a lehetséges formákat. Ehhez társul még egy-két intenzív koronaforma, amit alakítással magunk nevelhetünk. Az ellenség megtévesztése miatt íme a lehetséges koronaformái:

·         hagyományos,

·         ágcsoportos sudaras,

·         sudaras,

·         kombinált,

·         gömb,

·         termőkaros orsó,

·         sövény,

·         karcsú orsó,

Ezt a felsorolást gyorsan felejtsük is el. Házi kertekben ennyire nem központi kérdés, hogy milyen is az alma koronaformája. Nekünk fontos:

·         a fa egészsége,

·         fizikai terhelhetősége,

·         egyensúlya,

·         termés mennyisége,

·         termés minősége,

·         könnyű kezelhetősége.

Metszünk tehát úgy, hogy ezeket tartsuk szem előtt. Nézzük.

Kereskedelmi forgalomban szabad gyökérrel vásárolhatunk suhángot, és koronás oltványt, konténeres minőségben többéves koronás növényt.

Ültetéskor a suháng közepét olyan magasságban kicsípjük (kivágjuk), amilyen magasan szeretnénk a törzsét tartani. Idősebb korára ez a magasság 30-50 centivel magasabban lesz, a növekedés miatt. Koronás szabadgyökerű szaporítóanyag esetében a középső sudár szintén megvan, ezért ezt is ki kell csípnünk, itt viszont már befolyásol az oldalvesszők (leendő vázágak elhelyezkedése). Keressük meg a 3-5 legszebb a törzzsel közel 45 fokos szögben induló hajtást, és a legfelső fölött 20-30 centivel csípjük vissza a sudarat. Konténeres szaporítóanyag esetén a koronát már helyettünk elkezdték nevelni. Ebben az estben csak ültessük el, és a továbbiakban leírtaknak megfelelően metsszük. A fenti indító metszések leírásánál abból indultam ki, hogy senki sem akar otthon magas törzsű almafát nevelni, ha igen, akkor Ő kérdezzen rá ennek a nevelésére.

Házkertekben legtöbbször kétféle almafa koronaformával találkozom, az egyik az őszibaracknál már bemutatott katlan, a másik pedig a cseresznye metszésnél már szintén bemutatott sudaras koronaformát követik. Tulajdonképpen egyik sem rossz. én nem akarok állást foglalni egyik mellett sem. Ki melyiket szereti, melyiket ismeri, melyiket tudja a legjobban megvalósítani azt kövesse, de vegye figyelembe, hogy az alma nem őszibarack és nem is cseresznye, ezért a metszésének részletei mások. Ezekről a részletekről lesz szó az alábbiakban.

A vastag vesszőt nevelőt (Nyári fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése főként a ritkításra szorítkozzon. A későbbiekben látni fogjuk. A hosszú ízközű, és vékony vesszőt fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking gyenge metszést igényel. Összefoglalva:

·         csak ritkítjuk a rövid ízközt fejlesztőket

·         gyengén metszük az erős növekedésűeket, vastag vesszőt fejlesztőket

·         középerősen metszük a középerős növekedésűeket

·         erősen metszük a vékony és hosszú szártagú vesszőt fejlesztőket.

Az összes fajtát nem tudom a fenti paramétereknek megfelelően besorolni, de nincs is erre szükség. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan nem is ismerik saját almafájuk fajtáját, ezért azt javaslom, hogy puszta szemrevételezéssel mindenki rangsorolja saját almáját.

A metszés menete

Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat.

Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.

Retteget betegség a tűzelhalás jelei a téli vesszőn. Kunkori visszagörbülés.

Tűzelhalástól elhalt hajtás.

A fenti képeken szintén a tűzelhalás tünetei láthatók a kérgen. Láthatni, ahogy a kéreg is teljesen elhal, a hajtás elszárad. Ezeket az ágakat el kell távolítani, majd eltüzelni, a sebzéseket fasebkezelővel kezelni.

Tűzelhalás tünete nyáron.

Másodszor vágjuk ki a vízhajtásokat.

Erős vízhajtás

Gyenge vízhajtás

Harmadik lépésben ritkítsuk meg a fát.

Almafa egy részének ritkítása. Nehéz a ritkítás menetét szóban megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a függőlegesen felfelé töröket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a főhajtással.

Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vay hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta), egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell távolítani.

A fa egyik része ritkítás előtt, és utána. Látszik, hogy lényegesen kevesebb a hajtás, szellősebb korona, viszont a hajtásokat nem csonkítottam meg, mint ahogy azt sokan teszik.

Törekedjünk a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügyy feletti szakasz elhal, elszárad. Igazából én csak a vastagabb ágak elvágásánál figyelek erre. Minden egyes metszésnél nem lehet követni, mert akkor sose végeznék egy fával. Akinek kevés fája van és sok ideje, az figyelhet a részletekre is.

Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.

Metszés után ilyen nem maradhat a fán. Ez is a betegségek melegágya.

Negyedik lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.

Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.

A fenti képeken termőbogot látni. Bal oldalon ifjítás előtt, jobb oldalon ifjítás után. A képek magukért beszélnek, szóban nehéz ezt leírni. próbáljuk meg szellősebbé tenni, úgy, hogy a gyengébb egészségtelenebb részeket távolítsuk el.

Befejező lépésként nézzük át a fa vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel, kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek szintén kezeljük fasebkezelővel.

Ilyen törzssérüléseket találhatunk. A beteg kéreg lehántása után látható az alatt élősködő kártevő ürüléke. Ezeket pucoljuk ki, és kezeljük.

Hajtó, vagy levélrügy

Vegyesrügy, belőle lesz a termés.