Trombitafolyondár - Campsis metszése

A trombitafolyondár gyorsan növő, akár 10 méteres magasságot is elérő dekoratív, igénytelen kúszónövény. A nemzettségbe tartozó fajták túlnyomó többségére jellemző, hogy léggyökerük segítségével szinte bármilyen felületre felfutnak, bármilyen felületet betakarnak.

Léggyökerük erőteljesen megkapaszkodik a picit is érdes felületen, és képes megtartani a jelentős súlyt képviselő zöldtömegüket, addig, amíg a szár annyira meg nem erősödik, hogy kivegye a részét a súly megtartásában. Sokan aggódnak attól, hogy ezek a léggyökerek kárt tesznek épületek homlokzatában, a vakolásban, vagy a fából készült építményekben. Ez azonban alaptalan félelem. A léggyökér, nem arra szolgál, hogy bárhova is mélyen behatoljon és onnan anyagokat vegyen fel, hanem támasztékra. Természetesen a levegő páratartalmát, és azzal együtt ott jelenlévő oldott anyagokat képes ezzel felvenni, de ez sem jellemző folyamat.

A kínai trombitafolyondár azonban kevésbé képes kapaszkodásra, ezért nekik támrendszert kell építeni, és amellett vezetni a növény hajtásait.

Campsis grandiflóra – Kínai trombitafolyondár

A kínai trombitafolyondár megkülönböztetése a nagyobb virágméretről, és a különlegesebb virágszínekről egyszerűbb a kezdő kertészek számára is.

A trombitafolyondár az adott évben fejlődő hajtásai végén virágzik. Virágzása június végén-július elején kezdődik és egészen szeptemberig eltart. A virágokból hosszú szivarra emlékeztető termés fejlődik. Megfelelő metszés mellett hosszan és bőségesen virágzik.

A metszés célja hármas:

1; Termőrügyek képzésének elősegítése.
2; Hajtások növekedésének kordában tartása, a megfelelő alak fenntartása.
3; Elöregedés késleltetése.

Már ültetéskor szükséges metszenünk, annak érdekében, hogy megfelelő tartóvázat alakítsunk ki a növénynek. Attól függően, hogy milyen növényt vásároltunk (mekkora méretű, milyen erőnlétű, mennyi hajtással rendelkező), ültetéskor a tőből eredő hajtások közül válasszuk ki a 3-5 legerősebbet, a többit távolítsuk el. A megmaradókat 15-20 cm-es magasságban vágjuk le. Az ezekből előtörő legerősebb hajtást igazítsuk a futtatandó felületre, a gyengébbeket pedig 1-2 rügyre vágjuk vissza.

A trombitafolyondár nagyon jól bírja a teleket, vesszői extrém hideg hatására sem károsodnak, ezért metszését már korán meg lehet kezdeni.

Metszésének menete:

1; Beteg, sérült, elhalt ágak eltávolítása.
Először távolítsuk el az összes olyan hajtást, ágat, amelyik sérült, beteg, vagy elhalt. Ezeket az ágakat minimálisan az élő részig kell levágni. Főként elszáradt, beteg ágaknál fontos, hogy az élő részből is vágjunk le 4-6 centis darabot. Ha megtehetjük, akkor az egész ágat távolítsuk el az első egészséges elágazódásig.

Fizikai sérülés

 Pajzstetves hajtások. Ha nem hiányzik ez a hajtás, akkor ezt tőből távolítsuk el.

Elszáradt ágak lehetnek gombás betegség miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert elöregedtek.

    

  

Szerencsére könnyű megkülönböztetni az élő ágakat az elhaltaktól. Keresztben elvágva az élő zöld színt mutat, míg külsőleg az élő sárgásbarna, az elhalt sötétbarna, és rajta a háncs ráncos.

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor metszőollóval finoman sértsük meg a háncsot. Az élő zöld, az elhalt barna színű.

2; Nem megfelelő irányba fejlődött, akadályt képező ágak eltávolítása.

Második lépcsőben az olyan ágakat metszük meg, amelyek fizikai akadályt képeznek. Pl. rálógnak a közlekedőútra, beérnek az ablak elé stb. Vannak továbbá olyan ágak, amelyek fejlődése nem egyenletes, tekeredettek, csavarodottak, netán szalagosak (laposak), ezek a többi hajtást gátolhatják a növekedésben, ezért eltávolításuk indokolt.

3; Ritkítás.

Ha egészséges a növényünk, és ezt erőteljes növekedéssel is bizonyította, akkor egy év alatt olyan mennyiségű hajtást fejlesztett, hogy az első két ütem elvégzése után is túl sok ág maradt. Ezért ritkítást is kell végeznünk. Ez tulajdonképpen nem más, mint hajtásválogatás. Ritkításkor mindig a gyengébb hajtásokat távolítsuk el.

 

Egy-egy idősebb ágon több fiatal hajtás is képződik, ezeket úgy kell megritkítani, hogy az erősebbek egymástól 25-30 centiméter távolságban legyenek. A fenti képeken ezt látni.

A telepítés utáni években a növény egyre jobban megerősödik, hajtásai egyre vastagabbak, azokon akár a ceruzavastagság többszörösét is elérő hajtásokat fejleszt. A kezdeti évek gyenge hajtásaira már nincs szükségünk, hiszen ott vannak helyettük az erősek, ezért ritkítás során eltávolíthatunk néhányat ezek közül a vékonyabb idősebb ágak közül is, az összes oldalhajtásával együtt.

4; Megmaradó ágak metszése.

Negyedik szakaszban a megmaradt hajtások felét, 2/3-át távolítsuk el. Ezzel arra sarkaljuk a trombitafolyondárt, hogy minél több oldalhajtást neveljen, aminek a végén aztán júliusban megkezdi a virágzást. Egy-egy ilyen hajtáson 2-4 rügypár marad.

  Jól kifejlett, egészséges rügypár.

Miután végeztünk a metszéssel, egy kompakt, rendezett növényünk lesz, ami várhatóan bő virághozammal ajándékoz meg bennünket.

Egy kerti padra futtatott trombitafolyondár metszés előtt.

És ilyen lett metszés után.