Őszi lemosó permetezés

Károsítók elleni védekezés lehetőségei lombhullás után.

A gyümölcsösben az őszi szürettel nem ért véget a tennivalóink sora. Ha a vegetációs időben meggyűlt a bajunk a károsítókkal, akkor mindenféleképp javasolt az őszi lemosó permetezés. Szakemberek között vannak véleménykülönbségek a lemosó permetezések létjogosultságáról. Egyesek feleslegesnek tartják, ők inkább az állománykezelésekben hisznek, azaz azt vallják, hogy minden betegséggel akkor kell megküzdeni, amikor jelentkezik. Ezzel szemben mások támogatják a lemosó permetezéseket, mert hisznek abban, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a károsítók számát gyérítsük, ezzel akár meg is előzhetünk egy-egy komolyabb fertőzést.

Lombhullás közben.

Én támogatom az őszi és a tavaszi lemosó permetezést is, kiegészítve egyéb agrotechnikai kezelésekkel, melyekről a cikk későbbi részében írok. A lemosó permetezéseknek megelőző hatásuk van, hatásosan gyérítik a veszélyes károsítókat, ezzel a vegetációs időben kijuttatott vegyszer mennyiségét is csökkentik. Mivel a fák nyugalmi állapotában végezzük el, ezért kis túlzással bio módszernek is tekinthetjük. Mindenesetre a biológia kertművelést folytatóknak javaslom, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.

Mi ellen hatásos?

Szinte minden ellen, ami ilyenkor a növényen, az alatti földterületen található, illetve ott telel. Mégis mik ezek? A teljesség igénye nélkül:

·         almatermésűek tűzelhalása,

Tűzelhalás almafán.

·         baktériumos eredetű ágelhalások,

·         alma, körte ventúriás varasodása,

·         birs diplokarponos betegsége

·         levéltetvek,

·         atkák,

·         pajzstetvek,

·         vértetűk,

·         kajszi és őszibarack pszeudomonászos (gutaütés) elhalása,

·         dió xantomonászos betegsége,

·         körte, cseresznye, meggy, mikoszferellás levélfoltossága,

·         szilvarozsda,

·         cseresznye, meggy blumeriellás és fómás foltossága,

·         dió gnomóniás betegsége,

·         kajszi apiognómiás levélfoltossága,

·         kajszi sztigminás betegsége,

·         mogyoró lisztharmat,

·         alma lisztharmat,

Lisztharmatos almaág.

·         kajszi lisztharmat,

·         Őszibarack tafrinás levélfoltosodás,

·         szőlőlisztharmat,

·         körtelevélbolha,

·         rózsák levélbetegségei, stb.

Levélbeteg rózsa.

Mikor végezzük?

A permetezést ősszel a lombhullás közben kell végezni, mert ekkor a lombon áttelelő károsítók ellen is hatékonyabban védekezhetünk. Ha netán már lehullott a lomb, akkor se essünk kétségbe, és pláne ne mondjunk le erről a védekezésről. Ebben az esetben a lehullott lombot is permetezzük át alaposan, még akkor is, ha azt a később összegyűjtjük, és elszállítjuk.  A lomb égetését szándékosan nem írom. Nem vagyok híve a nyakló nélküli kiskerti tüzelésnek. Nagy pazarlásnak, és legfőképp környezetünkkel, lakótársainkkal szembeni támadásnak tartom a füstölést. A kerti szerves hulladéknak a komposztálókban a helye. Most nem térek ki a komposztálásra, de annyit szeretnék megjegyezni, hogy felejtsük el végre a manapság mélyen belénk rögzített komposztálási módokat. Ma a komposztálás alatt nem azt értjük, amit a természet művel az elhalt szerves anyagaival, hanem azt hogy ki tudja csicsásabban összegyűjteni a kerti hulladékot. Néhány komposztálásra ajánlott edényzetnek köze sincs a komposztáláshoz. Viszont az eladójuk jó pénzt tud keresni velük.  Legegyszerűbb komposztálás, ha a szerves anyagot egyszerűen csak kiterítjük a kert egy éppen szabad szegletére.  Ezt más néven talajtakarásnak is hívhatjuk.

De vissza a permetezés idejéhez. Nos ősszel végezzük fagymentes időpontban. A permetezés és a fagyás között múljon el legalább 12 óra.   

Milyen növényeket permetezzünk?

Gyakorlatilag az összes fás szárral nyugalmi állapotba kerülő lombhullató növényt lehet lemosó permetezéssel védeni. A permetezés létjogosultságát az dönti el, hogy milyen károsító és mekkora intenzitással támadta meg az adott növényt a vegetációs időben. Ha ugyanis egy egészséges, ellenálló növénnyel rendelkezünk, akkor felesleges a permetezés.

Lágyszárú élő lombozattal rendelkező növényeket az erős vegyszer koncentráció károsíthat, ezért esetükben nem javasolt a lemosó permetezés.

Milyen szerrel permetezzünk?

Hála a növényvédő szert gyártók leleményességének a piac tele van alkalmazható szerekkel. Hosszú lenne felsorolni őket, ezért inkább iránymutatást szeretnék adni, a többit pedig a szakkereskedések hozzáértő eladói biztosítják.

Az alkalmas szer kiválasztására a legjobb útmutatót az adja, hogy mi ellen szeretnénk permetezni, konkrétabban milyen károsítók gyengítették a védendő növényt.

Ha:

·         Állati kártevők, közülük is a szívó károsítók okoztak gondot (atkák, levéltetvek, pajzstetvek, vértetűk), akkor olajos lemosót kell választanunk.

·         Gombás, vagy baktériumos fertőzés esetén réztartalmú szerekkel védekezzünk.

·         Gyakran előfordul, hogy állati baktériumos és gombás károsítással is szemben állunk, erre valók a kombinált szerek, melyek a rézen, olajos lemosón felül ként is tartalmaznak.  

Néhány közismert szer; Bordóilé Neo, Bordói por, Champion, Rézkén, Olajos rézkén, Bordóilé+Kén Neo, Vektafid.

Hogyan permetezzünk?

A permetezés alapos legyen, terjedjen ki minden apró részletre, a  törzset, ágakat minden irányból alaposan járjuk körbe és nagy mennyiséggel permetezzük le. Mint az eljárás nevében is benne van, lemosó szerűen folyjon a permetlé az ágakon, törzsön, faleveleken. A kezelés során lényegesen nagyobb mennyiségű permetlével kell számolnunk, mint amennyi egy hagyományos permetezés során elfogy.

Milyen agrotechnikai kiegészítő munkálatokat érdemes elvégezni?

Mi az az agrotechnika!?! A növénytermesztésben olyan beavatkozások gyűjtőneve, amely vegyszerek használata nélkül a károsítások elhárítására irányul.

Nem szabad csak a lemosó permetezésben bízni. A permetezés nagyon jó kiegészítője, sőt sok esetben még a helyettesítője is egy-egy jól elvégzett agrotechnikai beavatkozás.

Milyen eljárások tartoznak ide?

1.      Beteg, károsított növényi részek eltávolítása.

2.      Növényi sebek kezelése.

3.      Károsítók fizikai megsemmisítése.

4.      Károsítók összegyűjtése, majd megsemmisítése csapdák segítségével.

Nézzük őket részletesebben.

Beteg növényi részek eltávolítása.

Ebbe aztán minden beletartozik, akár a teljes növény likvidálása is. Mivel a nyugalmi időszak alatt ellátandó munkákról van szó, ezért nem térek ki az ebbe a csoportba sorolható összes agrotechnikai munkára, csak az itt aktuálisakra.

Mumifikálódott termések leszedése. Télre a fán maradó termések többnyire betegségek melegágya, ezeken, illetve ezekben telelnek a betegségek áttelelő képletei. Ilyen például a monília. Ezért fontos ezeknek az egykor volt terméseknek a leszedése.

Mumifikálódott őszibarack.

Ágakra rászáradt levelek szintén betegségek miatt maradtak fenn a fán. Egészséges levelek ősszel lehullnak. Ha nem így tesznek, akkor annak nyomós oka van. Az ilyen leveleket ággal együtt távolítsuk el.

Beteg ágak levágása. Gyakran előfordul, hogy a tenyészidőszak alatt kárt okozó szervezet a hajtáson marad, megpróbál ott telelni, hogy tavasszal ne kelljen messzire mennie. Ilyen lehet a lisztharmat, ami ugyan nem az ág felületén, hanem a rügypikkelyek között telel, de az ilyen ágat könnyen felismerhetjük deformációjáról. Az ilyen ágakat egészséges részig visszavágva kell eltávolítani.

Beteg, elhalt, károsodott kéreg, háncs eltávolítása. Ilyet többnyire a fás részeket támadó rákos betegségek okoznak, de egyre gyakoribbak a farontók (szú, cincér) által okozott elhalások is. Az ilyen kérget, háncsot az egészséges részig ki kell vágni, tiszta sebet kell kialakítani, majd ezt kezelni szükséges.

Károsodott kéreg.

A kéreg sötét elszíneződése elhalásra utal.

Jelenléte utalás a kéregelhalásra.

Minden növényi sebet kezelni kell.

A lombhullás után nagyobb rálátás nyílik a fa fásodott részére, koronájára, törzsére. Ilyenkor vesszük észre, hogy milyen sok seb tud keletkezni kedvenc növényünkön. ha ezek a tenyészidőszak során elkerülték a figyelmünket, akkor most vegyük a fáradtságot, vegyük észre, és kezelésbe őket. Ilyen sebeket keletkezhetnek mechanikai sérüléstől, amit okozhatunk mi magunk szüretkor, vagy a fa alatti munkák során, de törhetnek ágak a széltől, a termés súlyától, verheti jég a hajtásokat, vagy dörzsölődhetnek egymáson az erős légmozgás hatására, rossz kötözés következménye is lehet, és még sokáig lehetne sorolni. Lehet fagy hatására nyílt seb, vagy rákot okozó gombás, baktériumos betegség, de egyes fás részben élő, vagy onnan táplálkozó kártevők is előidézhetnek komoly sebeket. Jelentős sebzési forrás a metszés is, amikor nem körültekintően járunk el, vagy rossz helyen vágjuk le az ágakat.

A sebeket ki kell pucolni egészen az egészséges részig. Gyakran elég nagy háncsfelületet érinthet a munka. A kitisztításhoz éles kést, metszőollót, ágkaparót, drótkefét, spaklit is segítségül kell hívni. A kitisztított sebet le kell zárni fasebkezelő anyaggal. Kerüljük az olyan anyagok használatát (festékek, olajok), melyek mérgező anyagot, nehézfémeket tartalmaznak, és légmentesen zárják a sebet.

Károsítók fizikai megsemmisítése.

A károsítók télen igyekeznek láthatatlanná válni, igaz ezt nem miattunk teszik, hanem a hideg foga elől menekülnek, jelenlétük mégis feltűnik a vizslató szemünk előtt. Amint észrevesszük őket elő a szerszámot és végezzük ki őket, de ha ez nem is sikerül, akkor legalább gyérítsük a számukat. A kéregrontókat el kell pusztítani, de az atkák, levéltetvek, pajzstetvek esetében elég, ha jelentős csapást mérünk rájuk.

Károsítók összegyűjtése csapdák segítségével.

Nyugalmi időszakban erre a legjobb példa a hernyófogó övek, vagy telelést felkínáló szalmakupacok, melyekbe a menedéket kereső károsítók tömegesen elbújnak, így már csak össze kell gyűjteni és megsemmisíteni őket. Kicsit etikátlan ugyan, mert olyan ez, mintha ránk gyújtanák a házat, de talán még az érzelmes kertész is élhet ezzel a lehetőséggel.

Kertésztársak elő a vizslató szemeket, szemüvegeket, szerszámok a kézbe, indulás a csatábaJ!

Almafa metszése

Az almatermésűek csoportjának legismertebb képviselői az alma, a körte, a birsalma (birskörte), és a naspolya. Ez utóbbi ugyan kevésbé ismert, de ismerői között igen népszerű. Mindannyian jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni, csak ritkítani kell. Visszametszésükkel a termést dobjuk a földre.

Négyük közül ezúttal a legelterjedtebb, az alma metszésével foglalkozom.

Az alma jellemző termőrészei:

·         a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy,

dárda

·          sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,

sima termőnyárs

·          középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat

·          hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük, sokan helytelenül 1-2 centisre vágnak vissza minden ágat az almafán, ők évről-évre megküzdenek a hosszú termővesszővel,

hosszú termővessző

·          dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,

dárdás termőgally

·         termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész, a kialakulásába nem mélyednék el.

termőbog

Az alma a legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti a lehetséges formákat. Ehhez társul még egy-két intenzív koronaforma, amit alakítással magunk nevelhetünk. Az ellenség megtévesztése miatt íme a lehetséges koronaformái:

·         hagyományos,

·         ágcsoportos sudaras,

·         sudaras,

·         kombinált,

·         gömb,

·         termőkaros orsó,

·         sövény,

·         karcsú orsó,

Ezt a felsorolást gyorsan felejtsük is el. Házi kertekben ennyire nem központi kérdés, hogy milyen is az alma koronaformája. Nekünk fontos:

·         a fa egészsége,

·         fizikai terhelhetősége,

·         egyensúlya,

·         termés mennyisége,

·         termés minősége,

·         könnyű kezelhetősége.

Metszünk tehát úgy, hogy ezeket tartsuk szem előtt. Nézzük.

Kereskedelmi forgalomban szabad gyökérrel vásárolhatunk suhángot, és koronás oltványt, konténeres minőségben többéves koronás növényt.

Ültetéskor a suháng közepét olyan magasságban kicsípjük (kivágjuk), amilyen magasan szeretnénk a törzsét tartani. Idősebb korára ez a magasság 30-50 centivel magasabban lesz, a növekedés miatt. Koronás szabadgyökerű szaporítóanyag esetében a középső sudár szintén megvan, ezért ezt is ki kell csípnünk, itt viszont már befolyásol az oldalvesszők (leendő vázágak elhelyezkedése). Keressük meg a 3-5 legszebb a törzzsel közel 45 fokos szögben induló hajtást, és a legfelső fölött 20-30 centivel csípjük vissza a sudarat. Konténeres szaporítóanyag esetén a koronát már helyettünk elkezdték nevelni. Ebben az estben csak ültessük el, és a továbbiakban leírtaknak megfelelően metsszük. A fenti indító metszések leírásánál abból indultam ki, hogy senki sem akar otthon magas törzsű almafát nevelni, ha igen, akkor Ő kérdezzen rá ennek a nevelésére.

Házkertekben legtöbbször kétféle almafa koronaformával találkozom, az egyik az őszibaracknál már bemutatott katlan, a másik pedig a cseresznye metszésnél már szintén bemutatott sudaras koronaformát követik. Tulajdonképpen egyik sem rossz. én nem akarok állást foglalni egyik mellett sem. Ki melyiket szereti, melyiket ismeri, melyiket tudja a legjobban megvalósítani azt kövesse, de vegye figyelembe, hogy az alma nem őszibarack és nem is cseresznye, ezért a metszésének részletei mások. Ezekről a részletekről lesz szó az alábbiakban.

A vastag vesszőt nevelőt (Nyári fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése főként a ritkításra szorítkozzon. A későbbiekben látni fogjuk. A hosszú ízközű, és vékony vesszőt fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking gyenge metszést igényel. Összefoglalva:

·         csak ritkítjuk a rövid ízközt fejlesztőket

·         gyengén metszük az erős növekedésűeket, vastag vesszőt fejlesztőket

·         középerősen metszük a középerős növekedésűeket

·         erősen metszük a vékony és hosszú szártagú vesszőt fejlesztőket.

Az összes fajtát nem tudom a fenti paramétereknek megfelelően besorolni, de nincs is erre szükség. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan nem is ismerik saját almafájuk fajtáját, ezért azt javaslom, hogy puszta szemrevételezéssel mindenki rangsorolja saját almáját.

A metszés menete

Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat.

Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.

Retteget betegség a tűzelhalás jelei a téli vesszőn. Kunkori visszagörbülés.

Tűzelhalástól elhalt hajtás.

A fenti képeken szintén a tűzelhalás tünetei láthatók a kérgen. Láthatni, ahogy a kéreg is teljesen elhal, a hajtás elszárad. Ezeket az ágakat el kell távolítani, majd eltüzelni, a sebzéseket fasebkezelővel kezelni.

Tűzelhalás tünete nyáron.

Másodszor vágjuk ki a vízhajtásokat.

Erős vízhajtás

Gyenge vízhajtás

Harmadik lépésben ritkítsuk meg a fát.

Almafa egy részének ritkítása. Nehéz a ritkítás menetét szóban megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a függőlegesen felfelé töröket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a főhajtással.

Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vay hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta), egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell távolítani.

A fa egyik része ritkítás előtt, és utána. Látszik, hogy lényegesen kevesebb a hajtás, szellősebb korona, viszont a hajtásokat nem csonkítottam meg, mint ahogy azt sokan teszik.

Törekedjünk a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügyy feletti szakasz elhal, elszárad. Igazából én csak a vastagabb ágak elvágásánál figyelek erre. Minden egyes metszésnél nem lehet követni, mert akkor sose végeznék egy fával. Akinek kevés fája van és sok ideje, az figyelhet a részletekre is.

Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.

Metszés után ilyen nem maradhat a fán. Ez is a betegségek melegágya.

Negyedik lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.

Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.

A fenti képeken termőbogot látni. Bal oldalon ifjítás előtt, jobb oldalon ifjítás után. A képek magukért beszélnek, szóban nehéz ezt leírni. próbáljuk meg szellősebbé tenni, úgy, hogy a gyengébb egészségtelenebb részeket távolítsuk el.

Befejező lépésként nézzük át a fa vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel, kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek szintén kezeljük fasebkezelővel.

Ilyen törzssérüléseket találhatunk. A beteg kéreg lehántása után látható az alatt élősködő kártevő ürüléke. Ezeket pucoljuk ki, és kezeljük.

Hajtó, vagy levélrügy

Vegyesrügy, belőle lesz a termés.