A koronaalakítás általános szabályai

1.      A gyümölcsfák koronaalakításának kiinduló pontjaként több alternatíva is kínálkozik. A legelvetemültebb kertészek saját szaporítóanyagból is kiindulhatnak, aki viszont kereskedőtől szerzi be az alábbiak közül választhat:

-          szabadgyökerű suháng,

-          szabadgyökerű koronás,

-          konténeres koronás néhány éves,

-          konténeres koronás túlkoros,

-          földlabdás koronás túlkoros.

Legnagyobb szabadkezünk a suháng esetén van, egy-egy gyümölcsfa alakító metszésének leírásánál mindig ebből indulok ki. Kész koronát kapunk a túlkoros fák esetén, itt már nem is igazán beszélhetünk alakításról, sokkal inkább fenntartó metszésről, némi kötöttséget ad ugyan a néhány éves konténeres és szabadgyökerű koronás, de ezeknél még nem alakult ki a korona, csupán csak a kezdetek történtek meg. Ha ezek a kezdetek nem megfelelőek, akkor célszerű az egész alakítást elölről kezdeni, azaz az összes vesszőt távolítsuk el és az oltványt kezeljük suhángként. A leggyakoribb hiba lehet, ha az első ágemelet vesszői túl alacsonyan, vagy túl magasan vannak.

2.      A törzskialakításnál és az ágemeletek beállításánál a vezérvesszőt mindig a kívánt magasság feletti 4-6 rügy fölött vágjuk el. Tudom ez így elég rébuszosnak hangzik, ezért készítettem rajzot.

 A rajzon egy suháng csemetét ábrázoltam, melyet a tervezett törzsmagasság feletti 5 rüggyel kell visszavágni. Ez az alakítás első éves metszése.

A metszés hatására a fa a fenti képen láthatóan fejleszti hajtásait. A törzsön hozott hajtásokat nyáron távolítsuk el, ezek csak feleslegesen veszik el az energiát a fától. Egy esetben azonban ezekre is szükség lehet, ha a törzsünk nagyon gyenge, vékonyka. Akkor ezeket is célszerű meghagyni, rövidre metszeni, mert ezek hozzájárulnak a törzs erősödéséhez. A törzs fölötti oldalhajtásokat visszametszük 4-5 rügyesre, a sudárt 1/3-al. Az első ágemeletet ezek az oldalhajtások adják. A rajz természetesen ideális állapotot tükröznek. Ilyennel ritkán találkozni, vagy több, vagy kevesebb oldalhajtás képződik. lényeg, hogy ezek közül válasszuk ki közvetlenül a törzs fölött azt a 3-4-et melyek a legjobban lefedik a horizontális teret és a legerősebbek. Az ágemelet magassága ne haladja meg a 80 centimétert, de legjobb, ha 60 centi körül alakul, tehát a kiválasztott 3-4 hajtás törzsi eredőpontja függőlegesen férje bele 60 centibe. Egy fán többnyire több ágemeletet alakítunk ki, bár ez nem igaz az őszibaracknál, de ebbe most ne mélyedjünk el. Az egyes koronaformák sajátosságairól majd egy külön cikkben írok. Itt most olyan koronaformáról írok, ami több ágemeletes. Az ágemeletek közötti távolság 80-120 centi közé essen. Nem biztos, hogy a sudár egy év alatt nő annyit, hogy ki lehessen alakítani rajta a második ágemeletet, ezért ezt nagy valószínűséggel a harmadik, vagy negyedik évben tudjuk megtenni. A lenti rajz már a harmadik évi metszést ábrázolja. A rajz felső része tartalmaz újdonságot. Látni a sudarat, rajta a második évi visszavágás helyét, ami alatt keletkezett hajtásokat nyáron vagy tőből kell eltávolítani, vagy 2 rügyre visszacsípni. A két rügyes visszacsípést akkor javaslom, ha a fa jó erőben van, mert a visszacsípés hatására termőrügyek keletkeznek, amin a következő évben már terem, csakúgy mint az első ágemeleten. Ha gyenge a fa, akkor a túl sok terméssel leterheljük, ami a hajtásnövekedés kárára megy, nem alakulnak ki időben a vázágak, sőt gyengék is lesznek, ami a későbbiekben bosszulja meg magát. A második évi metszés hatására a sudár is tovább fejlődött, így már elérte azt a nagyságot, ami a két ágemelet közt szükséges. Az ágemeletek kialakítását és a sudár nevelését mindaddig folytatjuk, amíg el nem érjük a kívánt nagyságot. 2-3 ágemeletnél nem javaslok többet kialakítani.

3.      Vázágak kineveléséhez egyaránt alkalmas a gyenge és erős vessző. A gyenge vesszőket 20-30 centiméterre, körülbelül 3-5 rügyre, az erős vesszőket 40-50 centiméterre, vagy egyáltalán ne vágjuk vissza. Visszavágás nélküli vázágnevelést csúcsrügyből történő vázágnevelésnek nevezzük. Ügyeljünk, hogy a vázágak megfelelően fedjék le a teret. 

4.      Ha csonthéjas gyümölcsfa (főként őszibarack, cseresznye, meggy) koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor a vesszőkről a virágokat el kell távolítani, mert a képződő termés lehúzza a vesszőt, ezzel megváltoztatja annak elhelyezkedését, szögállását.

5.      Koronaalakításkor mindig egyenletesen metszünk. Ha az oldalágaknál beavatkozunk, akkor tegyük ezt a sudárnál is, és legyen ez igaz fordítva is.

6.      Oldalvezérvesszők visszametszését felsőrügyes metszéssel végezzük. Ez a metszési mód biztosítja, hogy az új vezérvessző helyzete a vízszinteshez közeli állapotba fejlődjön.  A lenti magyarázó ábra kiinduló képe egy átlagos ágat ábrázol. Ezen szaggatott vonallal körbekerítettem egy hajtást, amit alatta kinagyítva rajzoltam. ezen először a hagyományos metszést és hatását mutatom be. Hagyományosan alsó rügyre metszünk, annak érdekében, hogy a rügyből fejlődött hajtás vízszinteshez közeli állapotban fejlődjön, de gyakran ez nem történik meg, mert a hajtás a fény hatására felfelé tör, így eltér a vízszintestől. Az ábrán látni is, amint a hajtás vége felfelé tör. Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre.

Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre.

7.      Ha a fővezérvesszőt metszük, akkor a vessző tetején lévő rügy (végálló rügy) az       uralkodó széljárással szemben legyen, ellenkező esetben az erős szél az új vezérhajtást könnyen letörheti.

8.      Sudáron vázágnak egyedül álló vesszőt sosem szabad meghagyni, mert az egyrészt féloldalassá teszi a fa csúcsát, másrészt versengésre kel a sudárral átveheti annak szerepét.

9.      Ágcsoport kialakításához közel azonos erősségű (vastagság, és hosszúság)  hajtásokat válasszunk.

10.  Ágcsoportos koronaformáknál (katlan váza, kombinált stb.) a vázágakat nem szabad egy pontból indítani, mert így a vázágak idősebb korukban a termés súlya alatt (terhelésben) könnyen lehasadhatnak.

11.  Ágcsoportos koronaformáknál egy ágemelet  3-4 vázágból álljon. A vázágak a lehető legjobban fedjék le a teret. Erről már fent többször említést tettem. Felülnézetből a rajzhoz hasonlóan helyezkedjenek el. A rajz bal oldalán a helyes, jobb oldalán a helytelen elhelyezkedés. Ha nincs kettőnél több hajtás, akkor végső esetben azokból is kinevelhetünk egy ágemeletet.

      

      

12.   Diócsemete törzsét ültetés után tavasszal erősen ( a talajtól 40-60 centiméterre) vissza kell vágni. Az előtörő hajtások közül a legerősebbet kell meghagyni és karó mellett egyenes törzset nevelni belőle. Erre azért van szükség mert így erősebb, egyöntetűbb törzset tudunk a diófánknak nevelni.

13.  A korona gyors kialakítása miatt vegetációs időben mindig el kell végezni a hajtásválogatást. El kell távolítani minden olyan hajtást, ami:

·         nem megfelelő helyen,

·         túl meredeken,

·         törzsön,

·         vezérrel konkurensen fejlődnek.

              A hajtásválogatást a hajtások 2-20 centis közötti állapotában kell elvégezni.

14.   A vázágakat a koronaformának megfelelő szögállásban kell kinevelni. Nem megfelelő szögben fejlődő hajtásokat lekötözéssel kell igazítani.

15.  A fa végső magasságát a központi tengely, vagy sudár eltávolításával, vagy lekötözésével tudjuk beállítani.

16.  Koronaszerkezet kialakításakor tartsuk be a Zahn-féle szabályokat, ami nem más, mint a kétharmados szabály. Erről majd máskor, és máshol, itt annyira nem fontos információ.

Az írásban többször elhangzik a csúcsrügy, és a végálló rügy. A lenti rajz ezeket magyarázza meg.

Csúcsrügy a hajtás végén a növekedés folyamán a hajtás záródásaként alakul ki. A végálló rügy pedig a metszés után a hajtás tetején elhelyezkedő rügy. 

A szilva metszése

Szilva metszése

A szilva metszésével:

-          alakítjuk ki a céljainknak megfelelő koronaformát,

-          levegőssé tesszük a túl sűrű koronát,

-          idő előtti elöregedés megakadályozása érdekében megifjítjuk a fát.

A három metszési szempont közül a középsőt, azaz a korona levegősségének biztosítását kell a legkevésbé indokolni magyarázni, és talán egy laikus számára ez a legérthetőbb leginkább kivitelezhető. Az első és a harmadik már annyira nem egyértelmű, ezért szépen végigvesszük mindegyiket. De előtte egy kis elméleti ismeret a szilváról, amit nem árt tudnunk a metszéséhez.

A fás szárú növényekre jellemző, hogy hajtásaik növekedésének befejezésekor a hajtás csúcsán egy rüggyel záródik, ami biztosítja  a következő évben a magassági növekedést. Nincs ez másként a szilvánál sem. Kialakul a csúcsrügy, de hamar el is pusztul, így a következő kihajtáskor ( a tél elmúltával) nem hajt ki, így a hosszanti növekedést a legfelső oldalrügy biztosítja. 

A szilva többi rügye sem hosszú életű, a fejlett oldalrügyei is csak egy évig élnek. Ha valamilyen oknál fogva nem hajtanak ki tavasszal, akkor elpusztulnak. Ha a metszés során nem számolunk ezzel a ténnyel, akkor hamar felkopaszodik a fánk. A hajtások alapjánál, azaz az elágazódásoknál képződött fejletlen rügyek csak akkor hajtanak ki, ha erősen metszük a hajtást, ellentétben a többi rüggyel nem pusztulnak el egy év alatt, hanem nyugvó állapotba kerülnek, rejtett rügyekké alakulnak át. Ezeknek köszönhetően tud a szilva szépen megújulni, ha ifjító metszésben részesítjük.

Minél feljebb helyezkedik el egy rügy az adott hajtáson belül, annál fejlettebb rügyről beszélhetünk. És minél fejlettebb egy rügy annál erősebb hajtás képződik belőle.

Egy adott hajtáson kihajtott rügyekből fejlődő hajtások elágazási szöge annál nagyobb minél közelebb van a vessző alapjához. Az alaphoz közelebb lévő hajtás a leggyengébb.

Ha összehasonlítunk egy metszett, és metszés nélküli vesszőn keletkezett hajtásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a metszés nélküli vesszőn keletkezett hajtások elágazási szöge nagyobb. Sőt a metszett vessző csúcsi hajtása törekedni fog a sudár szerepének átvételére. A fenti és a lenti képeken ábrázoltam a metszés nélküli és a metszés után keletkezett hajtások szögállás eltérését. A lenti képen azt is jól látni, hogy a visszavágás alatti első rügy már kihajtáskor törekszik a sudár szerepének átvételére. 

Mért is fontos ez a szögállás? Tudnunk kell, hogy minél jobban közelít a hajtás a vízszintes állapothoz, annál nagyobb számban képződnek rajta virágrügyek. Tehát a termésmennyiség és minőség szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szöget zárnak be a hajtások a központi tengellyel.

A metszetlen szilvafa korábban fordul termőre, metszéssel viszont fokozzuk a fa hajtásfejlesztését, megalapozzuk és karban tartjuk a koronát, ami biztosítéka az egyenletes termésnek.

Céljainknak megfelelő koronaforma kialakítása.

Mi más lehet a célunk egy szilvafával, mint az, hogy teremjen. Igen ám, de mikor, mennyit, milyen gyakran, milyen intenzitással, milyen célra használom a termést? Nagyüzemi termesztésben egyéb szempontok is felmerülnek, de erről itt nem írok. Válaszok a fenti kérdésekre.

Mikor? A metszetlen szilva hamarabb termőre fordul. Minél erősebben metszük annál jobban elodázzuk a termőre fordulás idejét.

Mennyit? Teljesen metszetlen szilvafa akár kétszer többet is terem egységnyi idő alatt (5 év távlatában vizsgálva), mint a rendszeresen metszett. Miből adódik ez? Pl. abból, hogy sokkal hamarabb termőre fordul. Viszont a teljesen magára hagyott fa hamarabb öregszik, nagyobbak a fizikai sérülés veszélyei (terméssúly miatt), gyümölcsminőség rosszabb.

Milyen gyakran? A rendszeres gondozásban részesülő fák termésbiztonsága kiegyensúlyozottabb, mint a metszetlené.

Milyen intenzitással? Mint fentebb láttuk  a metszetlen fa többet terem, de rosszabb minőségűt.

Milyen célra használom a termést? Friss fogyasztásra, értékesítésre nagyobb szemű, ízesebb termésre van szükség, ami csak a rendszeres metszés mellett biztosítható.

Igazán nem akarom megbonyolítani a szilva metszését, de úgy gondolom, hogy nem árt tisztában lennünk céljainkkal, elvárásainkkal, és a fánk adottságaival mielőtt megragadjuk a metszőollót.

Szilvának kombinált, termőkaros orsó, vagy tölcsér koronát alakíthatunk ki. Tölcsér koronát nagyüzemi termesztésnél gépi szedés esetén alkalmazzák. Kombinált koronaformát szintén nagyüzemben alakítanak ki, de kézi szedésre. A házikertekben legelterjedtebb a termőkaros orsó koronaforma.

Szilvafát vásárolhatunk szabadgyökérrel suháng, vagy koronás, valamint előnevelt konténeres oltványt. Újabban szintén előnevelt többéves nagyobb méretű egyedeket lehet földlabdásan is vásárolni. Az előnevelt idősebb példányok koronáját már a termesztő kialakította. Nekünk már csak az a dolgunk, hogy folytassuk a megkezdett kialakítási munkát. Jól nézzük meg hát, hogy milyen koronával vesszük meg az idősebb példányokat, megfelel-e az a mi elvárásainknak.

Szabadgyökeres oltványok esetében nagyobb a szabadságunk, még a koronás oltványnál is, hisz az még csak egyéves korona könnyen alakítható. Egyedül a törzsmagasságon nem tudunk változtatni. Idősebb példányok (konténeres, földlabdás) koronáját is átalakíthatjuk, de ezzel sutba dobjuk a többéves munkát. Ebben az esetben úgy gondolom felesleges sokkal több pénzt kiadnunk, válasszunk inkább szabadgyökerű suhángot.

Összefoglalva:

-          aki maga szeretné kialakítani a szilvafa koronaszerkezetét az vásároljon szabadgyökerű suhángot,

-          aki bizonytalan a kezdetekben, de szívesen alakítgatná a koronát az vegyen szabadgyökerű koronás fát,

-          aki nem akar bíbelődni a koronakialakítással az vegyen idősebb előnevelt növényt földlabdást, vagy konténerest.

Alakítómetszés

Aki bíbelődni szeretne a koronaalakítással az mostantól figyeljen. Aki nem az nyugodtan ugorja át ezt a részt és folytassa a fenntartó metszéssel.

0 év, azaz a telepítéskori metszés

A megvásárolt suhángot ültessük el. Mivel a fentiekben kijelöltük a célt, így tudnunk kell, hogy milyen magas törzset szeretnénk a szilvafának. Mérjük le a suhángon ezt a magasságot és efölött arasznyival vágjuk vissza. Ha nagyon későn (november vége-december) ültettük el a fát, akkor ezt a visszavágást hagyjuk az első év tavaszára, de még a nyugalmi időszakban végezzük el. A végleges törzsmagasság ettől mintegy 20-30 centivel magasabb lesz, mert a növény növekedésével, a törzs is vastagszik és némileg nyúlik. A metszésünk alatt, azaz az oltvány felső részén található rügyek kihajtanak, ezek adják majd a későbbi korona alapjait.

1 év

A visszavágást követően a fa kihajt. A hajtások közül nyáron kiválasztjuk azt a 3-4 legerősebbet, ami minden irányban a legjobban kitölti a teret. A többit tőből eltávolítjuk.