Növényvédelem

Zuzmók

A metszések során többször utaltam arra, hogy ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy olyan közelségbe kerüljünk növényeinkkel, amilyenre az év során kevés alkalom adódik. Ki kell hát használnunk ezt a nagyszerű alkalmat és mindent el kell követnünk azért, hogy megértsük mindazt, amit a növényünk mondani akar.
Megmutatja nekünk a betegségeit, érzékelteti velünk, amelyekkel nem bír. Ezúttal egy olyanról írok, amit nagyon kezdő kertészek is észrevesznek. Első benyomásunk az, hogy szép, majd aggódó kertészek kutatni kezdik a károsságát. Ők lennének a zuzmók.


Sárga falizuzmó
Régebben növénynek tartották őket, ma már a gombák egy különleges csoportjaként tekintenek rájuk. A zuzmótelepekben egysejtű, vagy fonalas zöldalgák, ritkábban cianobktériumok élnek szimbiózisban a gombafonalak tömegei között. Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy a zöld klorofillal rendelkező, kaját előállítani képes összeállt egy szilárd támaszt nyújtóval. Ebben a kapcsolatban az egyik adja a megélhetést, a másik a támaszt, és strapabírást, tehát kölcsönösen előnyös a kapcsolat.
A zuzmók változó vízháztartású élőlények, ami azt jelenti, hogy telepeikben a víztartalom a környezetükével van egyensúlyban. Ha ott sok van, akkor ők is dúskálnak a lében, ha kevés van, akkor kiszáradnak. Akár a hüllők a hőmérséklettel, vagy a kaméleon a színekkel.
Nagyon sok fajuk ismert és szinte mindenhol megtalálhatók, tengerszinttől a hóhatárig beborítanak sokféle felszínt. Hazánkban kevéssé ismertek mi kertészek a fák kérgén találkozunk velük a legtöbbször. Magyarországon körülbelül 800 fajuk él, és ez csak egytizede az Európában élő fajokénak, és egyhuszada a világ összes zuzmófajának.


Gombákra hasonlít a zuzmók termőtestei.
A zuzmók az élővilágban nagyon fontos folyamatok résztvevői. Ilyen a talajképződés. Jelenlétükkel és mennyiségükkel jelzik a környezet minőségét, úgynevezett indikátor szervezetek. Olaszországban egyértelmű összefüggést találtak egyes zuzmófajok jelenléte és a tüdőrák elterjedése között. Na nem a zuzmó okoz tüdőrákot, hanem az az anyag, ami miatt ők ott szeretnek élni. Közel 1000 olyan , zuzmókban termelődő szerves vegyületet mutattak ki, ami semmilyen más élőlényben nem fordul elő. Soknak még nem ismert a hatása, de vannak közöttük pl. ritka antibiotikumok, táplálék kiegészítők, rovarirtó, gyomirtó anyagok.
De mit kezdjünk velük a fákon?
Semmiképp se pusztítsuk őket. Közvetlenül nem károsítják a fákat, jelenlétük inkább okoz esztétikai élményt, mint gazdasági kárt. Idős fákon nagyobb telepeit találjuk meg, pláne, ha a több ág elszáradt már, mert így több fény jut a fa belsejében, ezáltal jobban tudnak ott növekedni. Káros hatásuk egyedül abban mutatkozhat meg, hogy telepeik között a kisebb kártevők, kórokozók jobban meg tudnak bújni, eredményesebben vészelik át a telet, ezért megrögzött növényvédősök a zuzmótelepek lekaparását, kipusztítását javasolják. Én azonban intenék mindenkit ettől. A mesterséges gyümölcsösök, díszkertek, hobbikertek élőhelyet biztosítanak a természet egyik fontos elemének a zuzmóknak. Tekintsünk tehát a zuzmókra esztétikai élményként, mintsem kártékony szervezetként.

Balra a duzzadt tányérzuzmó, jobbra pedig egy mohácska




SÁRGA SZÖVŐDARÁZS-ACANTHOLYDA HYEROGLYPHICA

Júniusban a fiatal főként hosszútűs fenyők hajtáscsúcsán megjelenik egy barnás-zöldes daraszerű képződmény. A jelenség jól látható, mégis ritkán figyelünk fel rá, mert hasonló jelenség, mint amikor atavasszal a fenyőhajtás előtör a barna vattaszerű védelme alól. Íme így néz ki.

Sárga fenyődarázs álhernyójának a kártétele, törpefenyőn.







Idősebb és nagy termetű fenyőkön nem okoz jelentős kárt, igazából ezeket ritkán is károsítja, de törpe növekedésű fenyőkön, vagy fiatal fenyőcsmetéken komoly lehet a veszteség. A növény maga nem pusztul el, de az adott évi hajtásnövekedést teljesen elpusztíthatja. Ezért érdemes ellene védekezni.


A darázs júniusban a fiatal hajtások tűire rakja petéit. A kikelő lárvák (álhernyó) a fiatal tűleveleket tarra rágja. Maga körül szövedéket hoz létre, ami felfogja a lárva ürülékét, és a lerágott tűlevél darabkákat. Az ürüléke nány miliméteres hengeres alakú, kezdetben zöld, ami idővel megbarnul. Évente csak egyszer károsít.

Tövig rágott tűlevelek.




 A fiatal hajtáson a legnagyobb és legvaskosabb csomót vegyük le, íme így néz ki.


Ebben a csomóban él az álhernyó. Félig kibontva jól látni a maga köré font szövedéket is.


Így néz ki az álhernyó.
 És ha már egyszer levettük, akkor meg is semmisííthetjük. A védekezés egyik legegyszerűbb és legkörnyezetbarátabb módja ez a kézi begyűjtés, és megsemmisítés. Védekezni lehet vegyi úton is. A szövedéke, és az ürülékcsomói miatt a kontakt (nem felszívódó) szerekkel nehezn lehet elérni, de egy bő lével kijutatott szer eljut hozzá. A felszívódó szerekkel jobb hatást lehet elérni.