Almafa metszése

Az almatermésűek csoportjának legismertebb képviselői az alma, a körte, a birsalma (birskörte), és a naspolya. Ez utóbbi ugyan kevésbé ismert, de ismerői között igen népszerű. Mindannyian jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni, csak ritkítani kell. Visszametszésükkel a termést dobjuk a földre.

Négyük közül ezúttal a legelterjedtebb, az alma metszésével foglalkozom.

Az alma jellemző termőrészei:

·         a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy,

dárda

·          sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,

sima termőnyárs

·          középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat

·          hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük, sokan helytelenül 1-2 centisre vágnak vissza minden ágat az almafán, ők évről-évre megküzdenek a hosszú termővesszővel,

hosszú termővessző

·          dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,

dárdás termőgally

·         termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész, a kialakulásába nem mélyednék el.

termőbog

Az alma a legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti a lehetséges formákat. Ehhez társul még egy-két intenzív koronaforma, amit alakítással magunk nevelhetünk. Az ellenség megtévesztése miatt íme a lehetséges koronaformái:

·         hagyományos,

·         ágcsoportos sudaras,

·         sudaras,

·         kombinált,

·         gömb,

·         termőkaros orsó,

·         sövény,

·         karcsú orsó,

Ezt a felsorolást gyorsan felejtsük is el. Házi kertekben ennyire nem központi kérdés, hogy milyen is az alma koronaformája. Nekünk fontos:

·         a fa egészsége,

·         fizikai terhelhetősége,

·         egyensúlya,

·         termés mennyisége,

·         termés minősége,

·         könnyű kezelhetősége.

Metszünk tehát úgy, hogy ezeket tartsuk szem előtt. Nézzük.

Kereskedelmi forgalomban szabad gyökérrel vásárolhatunk suhángot, és koronás oltványt, konténeres minőségben többéves koronás növényt.

Ültetéskor a suháng közepét olyan magasságban kicsípjük (kivágjuk), amilyen magasan szeretnénk a törzsét tartani. Idősebb korára ez a magasság 30-50 centivel magasabban lesz, a növekedés miatt. Koronás szabadgyökerű szaporítóanyag esetében a középső sudár szintén megvan, ezért ezt is ki kell csípnünk, itt viszont már befolyásol az oldalvesszők (leendő vázágak elhelyezkedése). Keressük meg a 3-5 legszebb a törzzsel közel 45 fokos szögben induló hajtást, és a legfelső fölött 20-30 centivel csípjük vissza a sudarat. Konténeres szaporítóanyag esetén a koronát már helyettünk elkezdték nevelni. Ebben az estben csak ültessük el, és a továbbiakban leírtaknak megfelelően metsszük. A fenti indító metszések leírásánál abból indultam ki, hogy senki sem akar otthon magas törzsű almafát nevelni, ha igen, akkor Ő kérdezzen rá ennek a nevelésére.

Házkertekben legtöbbször kétféle almafa koronaformával találkozom, az egyik az őszibaracknál már bemutatott katlan, a másik pedig a cseresznye metszésnél már szintén bemutatott sudaras koronaformát követik. Tulajdonképpen egyik sem rossz. én nem akarok állást foglalni egyik mellett sem. Ki melyiket szereti, melyiket ismeri, melyiket tudja a legjobban megvalósítani azt kövesse, de vegye figyelembe, hogy az alma nem őszibarack és nem is cseresznye, ezért a metszésének részletei mások. Ezekről a részletekről lesz szó az alábbiakban.

A vastag vesszőt nevelőt (Nyári fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése főként a ritkításra szorítkozzon. A későbbiekben látni fogjuk. A hosszú ízközű, és vékony vesszőt fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking gyenge metszést igényel. Összefoglalva:

·         csak ritkítjuk a rövid ízközt fejlesztőket

·         gyengén metszük az erős növekedésűeket, vastag vesszőt fejlesztőket

·         középerősen metszük a középerős növekedésűeket

·         erősen metszük a vékony és hosszú szártagú vesszőt fejlesztőket.

Az összes fajtát nem tudom a fenti paramétereknek megfelelően besorolni, de nincs is erre szükség. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan nem is ismerik saját almafájuk fajtáját, ezért azt javaslom, hogy puszta szemrevételezéssel mindenki rangsorolja saját almáját.

A metszés menete

Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat.

Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.

Retteget betegség a tűzelhalás jelei a téli vesszőn. Kunkori visszagörbülés.

Tűzelhalástól elhalt hajtás.

A fenti képeken szintén a tűzelhalás tünetei láthatók a kérgen. Láthatni, ahogy a kéreg is teljesen elhal, a hajtás elszárad. Ezeket az ágakat el kell távolítani, majd eltüzelni, a sebzéseket fasebkezelővel kezelni.

Tűzelhalás tünete nyáron.

Másodszor vágjuk ki a vízhajtásokat.

Erős vízhajtás

Gyenge vízhajtás

Harmadik lépésben ritkítsuk meg a fát.

Almafa egy részének ritkítása. Nehéz a ritkítás menetét szóban megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a függőlegesen felfelé töröket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a főhajtással.

Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vay hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta), egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell távolítani.

A fa egyik része ritkítás előtt, és utána. Látszik, hogy lényegesen kevesebb a hajtás, szellősebb korona, viszont a hajtásokat nem csonkítottam meg, mint ahogy azt sokan teszik.

Törekedjünk a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügyy feletti szakasz elhal, elszárad. Igazából én csak a vastagabb ágak elvágásánál figyelek erre. Minden egyes metszésnél nem lehet követni, mert akkor sose végeznék egy fával. Akinek kevés fája van és sok ideje, az figyelhet a részletekre is.

Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.

Metszés után ilyen nem maradhat a fán. Ez is a betegségek melegágya.

Negyedik lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.

Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.

A fenti képeken termőbogot látni. Bal oldalon ifjítás előtt, jobb oldalon ifjítás után. A képek magukért beszélnek, szóban nehéz ezt leírni. próbáljuk meg szellősebbé tenni, úgy, hogy a gyengébb egészségtelenebb részeket távolítsuk el.

Befejező lépésként nézzük át a fa vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel, kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek szintén kezeljük fasebkezelővel.

Ilyen törzssérüléseket találhatunk. A beteg kéreg lehántása után látható az alatt élősködő kártevő ürüléke. Ezeket pucoljuk ki, és kezeljük.

Hajtó, vagy levélrügy

Vegyesrügy, belőle lesz a termés.

A rózsák metszésének alapjai

Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el.

Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép.

A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok:

• I. rész Általános tudnivalók.
• alapelvek
• metszési típusok
• rózsamorfológia
• metszés ideje
• metszés sorrendisége
• II. rész Futó-és kúszórózsák metszése.
• III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése.
• IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése.
• V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése.

Kezdjük is rögtön.

A rózsák metszésének általános tudnivalói.

Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket:

• Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk.
• Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes.
• Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet.
• Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes.
• Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik.
• Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás.
• A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés.
• A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen.

A metszés típusai

A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el:

1. Fenntartó metszést,
2. Ifjító metszést,
3. Alakító metszést,
4. Zöldmetszést.

A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint

Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk.

Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti.

A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük.

A metszés ideje

A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is.

A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük.

A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos:

• Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat.
• Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait.
• Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést.
• Metszeni tehát:
  • márciusban,
  • júniustól-szeptember 15-ig,
  • illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet.

A metszés sorrendisége

Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő:

1. Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő.
2. Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni.
3. Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt.
4. Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben.
5. Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom.
6. Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom.
7. A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.



Rózsamorfológia

Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni.

Metszlap

Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak.

Rózsahajtások kora

Középkorú hajtás

Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.



Elfagyott hajtások



Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.




A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni.



A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.



Termőkar, virágalap (termőhajtás)



Termőkar



 

Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással.

Vadhajtás



A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.



Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást.

Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.