Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el.
Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép.
A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok:
I. rész Általános tudnivalók.
alapelvek
metszési típusok
rózsamorfológia
metszés ideje
metszés sorrendisége
II. rész Futó-és kúszórózsák metszése.
III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése.
IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése.
V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése.
Kezdjük is rögtön.
A rózsák metszésének általános tudnivalói.
Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket:
Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk.
Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes.
Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet.
Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes.
Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik.
Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás.
A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés.
A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen.
A metszés típusai
A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el:
Fenntartó metszést,
Ifjító metszést,
Alakító metszést,
Zöldmetszést.
A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint
Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk.
Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti.
A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük.
A metszés ideje
A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is.
A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük.
A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos:
Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat.
Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait.
Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést.
Metszeni tehát:
márciusban,
júniustól-szeptember 15-ig,
illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet.
A metszés sorrendisége
Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő:
Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő.
Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni.
Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt.
Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben.
Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom.
Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom.
A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.
Rózsamorfológia
Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni.
Metszlap
 |
| Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak. |
Rózsahajtások kora
 |
| Középkorú hajtás |
 |
Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.
|
Elfagyott hajtások
 |
Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.
|
 |
| A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni. |
 |
A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.
|
Termőkar, virágalap (termőhajtás)
 |
| Termőkar |
|
Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással.
Vadhajtás |
 |
A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.
|
 |
| Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást. |
Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.
