Odvas keltike - Corydalis cava

A keltike (Corydalis) nemzetség több mint 450 fajából hazánkban négy honos, közülük is a legelterjedtebb az odvas keltike.

Hazánkban négy faja honos, köztük az odvas keltike (Corydalisa cava). 

Népi nevei: hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyikas ír, tavaszi gerezdeske, üres földfüstfű, cinedónia.

A faj az egész északi féltekén elterjedt, köztük Európában is. Elterjedésének központja valószínűleg Közép- és Kelet-Ázsia.

Az odvas keltike Dél-Európában honos, ahonnan az egész kontinensen elterjedt.

Magassága legfeljebb 30 cm. Ággumója¹ üreges, innen ered a neve (odvas).

Lombfakadás előtt virágzik, majd a termésérlelés után visszahúzódik. Kora tavasszal általában csoportosan jelenik meg, és március-áprilisban hozza lilásrózsaszín, ritkábban fehér virágait.

A szárnyasan összetett levelek levélkéi fogazottak. A levelek hosszabb levélnyélen ülnek.

A csupasz szár végén fürtvirágzat fejlődik. A Virágok biszimmetrikusak². A felső szirmon rövid, görbült sarkantyú található. Március-április hónapokban virágzik 10-20 virágból álló, végálló fürtjeiben. Termése becőszerű, kétrekeszű, sok magvú, lapított tok.

 Gyertyán- és bükkelegyes erdőkben, liget erdőkben, nedvesebb tölgyesekben él. Üde talajú erdők kora tavaszi növénye. Magyarországon a középhegységekben és a Dunántúlon gyakori, a Kisalföldön szórványos, míg a Nagy-Alföldön ritka.

Humuszban gazdag, nyirkos, de jó vízáteresztő képességű talajt kedvel.

Geofiton, azaz az erdő lombfakadása előtt virágzik, majd a gyors termésérlelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen, vagy azok is elpusztulnak és a növény a földalatti „raktározóképletbe” visszahúzódva várja a következő tavaszt. Élőhelyén legtöbbször csoportosan, néha tömegesen jelentkezik.

Korai virágzása miatt lombhullató fák, rózsák és más cserjék alá ültethetjük. Kerülhet még alpesi sziklakertekbe és vadvirágos rétbe. Apró gumói képesek rövid idő alatt összefüggő szőnyeget létrehozni.

Gyógyhatású gumóit (Cordyalis tuber) áprilisban gyűjtik. Székelyföldön ma is gombának hívják a kiásott gumókat. A népgyógyászat nyugtató, szívdobogást csillapító, hangulatjavító, féregűző és menstruációs zavarok kezelése hatása miatt használja. Hatóanyagai alkaloidok. Mintegy 50 féle alkaloidot tartalmaz.

Gyógyszeripari készítmények alapanyaga. Központi idegrendszert bénító hatású, nyugtatókban fordul elő, csak orvosi ellenőrzés mellett használható.

1. Ággumó = vaskos, húsos, gömbölyű, földalatti rövid szártagú hajtás. Lehet ággumó vagy szárgumó.

Legismertebb képviselő a burgonya.

 

2. Biszimmetrikus a két felezősíkkal négy megegyező részre osztható szerv

Diszimmetrikus/ biszimmetrikus szervek  két egymásra merőleges szimmetriasíkkal oszthatók tükörképi részekre. Két szimmetriasíkkal rendelkező virág ritka a növényvilágban. 

Forrás: https://www.plantarium.hu/2012/05/01/alaktan-szimmetria-diszimmetria/

Tavaszi hagymás virágok gondozása

Március első felében az ősszel ültetett hagymás virágok már intenzív növekedési szakaszban vannak. A krókuszok nyílnak, a korai nárciszok bimbóban vannak, a tulipánok szépen növekednek, a jácintok pedig terpeszkedésbe kezdtek a talaj szintjében, látni a virágaik csúcsát.

Ahhoz, hogy minden ilyen szépen alakuljon, az előző évben kellett megdolgoznunk. Tavasszal már nem tudjuk befolyásolni a dolgok menetét, csak várni a virágzást.

Tél végén a metszések miatt sok kertben megfordulok, és ha már ott járok, többnyire tartunk egy kis kertszemlét a gazdával. Sok a látnivaló, de a legtöbb kérdést mégis a hagymás virágokkal kapcsolatban kapom. Legnagyobb probléma, hogy a tavaly még oly szép virágfoltnak hűlt helye, vagy erősen hiányos.

Mitől van ez?

Mit tehetünk, hogy ne járjunk így?

A kérdés egyszerű, a válasz viszont összetett.

Röviden a következőt tehetjük:

-          Ne tapossuk azokat a felületeket, ahová hagymás virágokat ültettünk!

-          Óvjuk meg a talajlakó kártevőktől a virághagymákat!

-          Na adjunk életteret a pocoknak!

-          Öntözzük a hagymás virágokat!

-          Lássuk el őket tápanyaggal!

-          Védjük őket a károsítóktól!

-          Ültessünk időben!

-          Védjük őket a hektikus időjárás káros hatásaitól!

-          Neveljük meg a kutyát!

-          3-5 évente ültessük át őket!

-          Fogadjuk el, hogy a modern, szupernemesített hagymások érzékenyek, elöregednek, elpusztulnak!

-          Rendszeresen pótoljuk a hiányokat!

Nagyjából ennyi. Tegyük a szívünkre a kezünket! A fentiek hány százalékát végezzük el a hagymás virágainknál? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a sok tulipán, nárcisz, jácint stb. gondozás nélkül is évről évre megajándékoz bennünket virágpompájával. Régen ez még igaz is volt, de akkor még a piros és citromsárga tulipánon kívül kevés más színt ismertünk. Nárciszból is csak a kis narancssárga koronást. A mai választék már teljesen más, szebb, nagyobb és igényesebb.

Nézzük a részleteket!

Ne tapossuk azokat a felületeket, ahová hagymás virágokat ültettünk!

Mivel az életük jelentős részét a talajban, láthatatlanul töltik, ezért gyakran megfeledkezünk róluk, így könnyű szívvel lépdelünk azokon a felületeken, amelyek alatt meghúzódnak. Ezzel indokolatlanul megtömörítjük a talajt felettük, sőt megtörjük a hajtáscsúcsukat, mivel a tél kezdetén ők már fejlődésbe kezdenek.

Építkezés során megtaposott hagymás virágágy.

Keményre taposott talajból nehezen bújó tulipán.

Óvjuk meg őket a talajlakó kártevőktől!

Sajnos a drótférgek, pajorok és fonálférgek kedvelt csemegéi a földben lévő hagymák. Hatványozottan igaz ez annak a fényében, hogy több évig egy helyben maradnak a hagymák, így még a legvaksibb, leglassúbb jószág is megtalálja őket.

Ez ellen ültetéskor tudunk a leghatékonyabban védekezni. A hagymák köré szórjunk talajfertőtlenítő szert.

Ne adjunk életteret a pocoknak!

Nem elég, hogy a talajlakó kártevők kedvenc csemegéi, még a pocok is rajong értük. Fagy- és hómentes időben kevés vizet zavar a pocok, viszont a téli eleségszegény időszakban szívesen keresi fel a talajban megbúvó hagymákat. Amúgy is behúzódik a pocok az enyhe talajba, sekély járatokat alakít ki főként olyan helyeken, ahol a talaj felülete még plusz takaróanyaggal is fedett. Ilyen lehet például, amikor fenyőággal stb. takarjuk a hagymás ágyakat.

Öntözzük a hagymás virágokat!

Nagy hátrányuk a hagymás virágoknak, hogy az év jelentős időszakát a talajba húzódva töltik. Itt nem látjuk őket, nem tudjuk, hogy mi történik velük. Amikor pedig a föld felszíne fölé bújnak, akkor pedig még hűvös az idő, nem ritkák az éjszakai fagyok, viszonylag gyakrabban hullik csapadék, vagy éppen reggelente párás minden. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy meg sem fordul a fejünkben, hogy szomjaznak. Pedig nem ritka ez náluk. A földben megbúvó hagymájuknak köszönhetően a víz- és tápanyagszegény időszakokat is képesek úgy átvészelni, hogy a lombozatukon, virágukon csak az avatott kertész szeme veszi észre a kedvezőtlen változásokat.

Van egy nagyon fontos időszak, amikor a szűkös energiaforrások komoly kihatással járnak a hagymások életére, ez pedig az új hagyma képződésének, fejlődésének időszaka.

A csatolt rajzon és a fényképeken jól látható egy hagyma életciklusa. Az öreg hagyma elhal, átadja helyét egy újnak. Ha ebbe a folyamatba - ami nagyjából áprilistól júliusig tart - valami hiba csúszik, akkor oda a jövő évi virágzás. A célunk az kell legyen, hogy az új hagyma nagyobb, erősebb és egészségesebb legyen. Azaz virágzás után ne engedjük vetőmagot nevelni, törjük ki a virágszárat, és a lombot tartsuk a lehető legtovább életbe, egészségbe. A lombozat termeli ugyanis azt a tápanyagot, amitől a hagyma hízik.

Van azonban az új hagyma képződésének egy kellemetlen mellékkövetkezménye. Az új mindig a régi alatt képződik, így pár centivel az alá is kerül. Pár év alatt olyan mélységekbe jut le a növény hagymája, hogy onnan már nagyon nehezen ér fel. Mire felér, a hagymában raktározott tartalék tápanyagok elfogynak, az új levelek későn tudnak friss tápanyaggal szolgálni a virágképződéshez, így az akár el is maradhat, de mindenféleképp gyengébb, satnyább lesz. Ezért is célszerű 3-4 évente felszedni, majd újra ültetni a hagymásokat.

Adjunk nekik tápanyagot!

Gyakorlatilag erről az előző pontban már írtam. Nehéz szétválasztani a vízutánpótlástól. Olyan mennyiségű és minőségű tápanyagforrást kell biztosítanunk, amely biztosítja az új hagyma képződést, és vele párhuzamosan a lombosodást, virágzást. Fontos megjegyezni, hogy a tápanyagok mozgása változó sebességgel történik a talajban, ezért azok kijuttatásának időpontja is igen fontos. Ne akkor adjuk, amikor már baj van, hanem előzzük meg a tápanyaghiány kialakulását. Nitrogént még a tél végén, illetve a tavasz derekán juttassunk ki, komplexebb műtrágyákat pedig ősszel.

Még egy megszívlelendő tanács: Erősen támogatom a szerves trágyák alkalmazását, de azt tudni kell, hogy a talajlakó kártevők is örülnek ennek. Ha a talaj szerves anyagban szegény, és mi a hagymás virágokat rendszeresen szervestrágyázzuk, akkor a pajorok, drótférgek, fonálférgek hadát vonjuk a hagymák köré, amelyek így terített asztalként szolgálnak az előbbi élőlényeknek.

Mi akkor a megoldás?

A hagymák ültetésekor kell nagy mennyiségű érett-komposztált szervestrágyát adni talajfertőtlenítő szer kombinálásával.

Védjük őket a károsítóktól!

Ezt az igen fontos momentumot is több helyen érintettem már, ami azt bizonyítja, hogy nagy az összefüggés a pontok között. Ismernünk kell hát mindegyik előnyös és előnytelen hatását, és így komplexen kell használnunk. őket.

A talajban élő károsítók (pajorok, fonálférgek, drótférgek) ellen nem könnyű védekezni, gyakorlatilag az ültetéssel egyidőben van erre módunk, lehetőségünk.

A talaj feletti károsítók ellen már könnyebb védekeznünk. Legjobb a megelőzés, ami annyit jelent, hogy:

-          Olyan helyre ültetjük a növényeket, ahol jól érzik magukat.

-          Olyankor ültetjük őket, amikor kell.

-          Csak egészséges hagymát ültessünk.

-          Ültetés után is gondoskodjunk arról, hogy az életkörülményeik ne változzanak (pl. nem vágjuk ki a ciklámen feje fölül a fenyőfát, vagy épp fordítva: nem ültetünk a tulipán fölé sűrű bokorrendszert).

-          Erősítjük a szervezetüket (ellátjuk őket tápanyaggal, vízzel).

-          Megkíméljük őket a fizikai behatásoktól (taposás, kutya, macska).

Ha a megelőzés ellenére mégis támadnának a károsítók, akkor növényvédőszeres permetezéssel tudunk beavatkozni. Ehhez szakember segítségét kérjük.

Ültessünk időben!

Borzasztóan fontos. Hagymás, gumós, hagymagumós növények ültetési ideje két alkalommal van.

-          A tavasszal nyílókat nyár végén, ősz elején ültetjük.

-          A nyáron nyílókat tavasszal ültetjük.

Ebben a cikkben a tavasszal nyílókról írok, ezért a nyár végi, ősz eleji ültetési időpont igen fontos.

A hagyma ültetésének pillanatában nyugvó állapotban van, de mire elérkezik a tél, addigra a talajban aktív fejlődésbe kell kezdenie, le kell gyökeresednie, meg kell indulnia a hajtáscsúcs fejlődésének, belső fontos biokémiai differenciálódásokon kell átesnie. Ha ezek nem történnek meg, vagy késve, vagy csak részben, akkor több lehetőség adódik:

-          Elhal a növény.

-          Nagyon késve kezd el kihajtani, a virágzása a nyárba húzódik, az új hagyma kialakulása nem tud befejeződni.

-          Elmarad a virágzás.

Ezért a hagymának legkésőbb október 15-ig talajba kell kerülnie.

Mi van, ha mégsem?

Ne essünk kétségbe, ne dobjuk ki a hagymát, hanem késve ugyan, de ültessük el, viszont talajtakarással biztosítsunk a hagymának minél tovább pozitív hőfokot a fejlődéshez.

Védjük őket az extrém időjárás káros hatásaitól!

Mivel a talajban vannak, ezért három tényező jöhet szóba.

·       Az egyik a nagyon hideg. Rövid ideig tartó mínusz 10 fok alatti hőmérséklet károsíthatja a hagymát

·       A másik a tartós hideg. Nem túl extra, de tartósan fennálló és a hagymát elérő fagy is káros a növényre.

·       A harmadik a tocsogó talaj, azaz a talaj túlnedvesedése. A hagyma körül pangó víz megfojtja a növényt.

Hideg ellen talajtakarással tudunk hatékonyan védekezni, de vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba, mert az évszakhoz mért enyhe hőfokú talaj idő előtti növekedésre sarkallja a növényt, és akkor éri el a hajtáscsúcs a föld felszínét, amikor még javában tombol a tél.

A pangó víz ellen a felszíni vízelvezetéssel, illetve az ültetési hely gondos megválasztásával tudunk védekezni. Eleve ne ültessük pangó vizes, erősen agyagos kötött talajba őket.

Neveljük meg a kutyát!

Nem tudom az okát, de a kutyusok nagyon szeretik a tulipánhagymákat. Ha túl sekélyen ültetjük a tulipánt, akkor a kutyus megérzi a hagyma illatát, és képes kiásni, majd megcsócsálni őket.

Persze a cím csalfa, mert ez ellen nem lehet a kutyákat megnevelni.

Új felfedezésem, hogy a cicák viszont a krókuszok fűszerű leveleit rágcsálják meg.

Gondolom, mindkét jelenség mögött valamilyen élettani hiány húzódhat meg.

3-5 évente ültessük át a hagymákat!

Erről már volt szó a fentiekben. Mivel évente új hagymákat nevelnek, és az új hagymák a régiek alatt fejlődnek ki, ezért évről-évre egyre mélyebbre kerül a hagyma, mígnem elér egy olyan mélységet, ahonnan már nehezen, vagy egyáltalán nem tud a felszínre törni. Ezt elkerülendő 3-5 évente szedjük fel a hagymákat és ültessük át őket. A talajuntság elkerülése miatt nem árt, ha nem ugyanarra a területre helyezzük vissza a hagymákat.

Fogadjuk el, hogy ezek a mai modern fajták érzékenyebbek!

A színre, virágméretre, illatra történő nemesítésnek megvan az ára. Egyre érzékenyebbekké válnak a növények, így óhatatlan, hogy egy-egy kedvezőtlen hatást nem vészelnek át, mint békebeli társaik, hanem elpusztulnak.

De sebaj, ismét meg tudjuk őket vásárolni.

Rendszeresen pótoljuk a hiányokat!

Minden szaktudásunk és gondoskodásunk ellenére is előfordulnak pusztulások, keletkeznek hiányok. Ezek pont arra jók, hogy évről-évre kipróbálhassunk új fajtákat, változatosabbá tehessük kertünket új növények vásárlásával, ültetésével.

CIROK

Napjainkban az aszályra hajlamos területeken a cirok termesztése mindinkább a kukorica alternatívájaként kerül napirendre, aminek számos oka van. A cirok termesztése nem új a magyar termelők számára, hiszen a 30-40 évvel ezelőtt jelentős területen termesztették, viszont a rendszerváltozás után a területe jelentősen, közel 60%-kal csökkent. Az elmúlt időszakban évről- évre ismét egyre nő a cirokkal bevetett terület nagysága, ami az idén várhatóan 17-19.000 ha lesz.

A cirok egy afrikai eredetű növény, ami a Fűfélék családjába tartozik. Jelenleg a világon az 5. legnagyobb területen termesztett gabonaféle.

Tájképi elemnek sem utolsó. Fáradt sofőr szemeknek is nyugtató látvány nyújt egy ilyen egységes cirokföld.

Öt különböző típusú cirkot termesztenek, amelyek felhasználása sokrétű:
• szemes (emberi fogyasztás, állati takarmány, bioethanol előállítás)
• siló (állati takarmányozás)
• cukor (emberi fogyasztás, bioethanol előállítás)
• biomassza (biogáz előállítás)
• szudáni fű (állati takarmányozás, biogáz előállítás)

További jellemzője, hogy:
• GMO mentes
• glutén mentes
• gyakorlatilag toxin mentes
• gyakorlatilag tannin mentes
• a szemes cirok beltartalma hasonló a kukoricáéhoz, de kedvezőbb az aminosav- összetétele, illetve 1-3%-kal magasabb a fehérjetartalma

Kiemelkedő szárazságtűréssel rendelkezik, egységnyi mennyiségű szárazanyag előállításához kb. 50%-kal kevesebb vizet használ fel, mint a kukorica. Az elmúlt évek egyértelműen bizonyították, hogy ugyanazon a termőhelyen aszályos körülmények között a cirok termése, legalább 10-15%-kal meghaladta a kukoricáét.

További előnye, hogy nem igényel olyan intenzitású növényvédelmet, tápanyag- visszapótlást, mint a kukorica. Kevésbé érzékeny a terület minőségére, olyan helyeken is eredményesen termeszthető, ahol egyéb kultúrák egy átlagos évben nem, vagy csak alig termelnek nyereséget.

További speciális felhasználási területe a vadásztársaságok, ahol a vadföldbe vetett szokásos kultúrák helyett egyre többen választják a cirkot, mert a tapasztalatok alapján az egyik legjobb megoldást kínálja a vadak számára ezeken a területeken.

A cirok az alternatív növények táborába tartozik, azaz könnyen beilleszthető a vetésváltásba, növeli a növénytermesztés diverzitását és mindezek mellett bővíti, vagy adott esetben kiegészíti a széles körben elterjedt felhasználási irányokat, lehetőségeket.

A magyarországi viszonyok tekintetében az alternatív növények közül a cirok kiemelkedő szereppel bírhat, hiszen kedvező növénytermesztési sajátosságaik mellett olyan speciális felhasználási lehetőségeket rejt (lásd fenti felsorolás), amelyek indokolttá teszik a hosszú távú gondolkodást.

Egyik legígéretesebb felhasználási területe a funkcionális élelmiszerek előállítása. A cirkot már régóta használják a humántáplálkozásban.

A funkcionális élelmiszerek olyan feldolgozott élelmiszerek, amelyek élettanilag kedvező hatású komponenseket tartalmaznak, erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, csökkentik a betegségek kialakulásának kockázatát, továbbá javítják a fizikai állapotot.

Az étkezési célú növénytermesztés egyik fontos értékmérő mutatója a nyersfehérje-tartalom. A napjainkban köztermesztésben lévő fajták esetében a nyersfehérje-tartalom a cirok esetében 11–13%. Az étkezési búza nyersfehérje-tartalma 12–14% körül alakul, de ebben az esetben fontos kiemelni annak összetételét is, ugyanis a nyersfehérjének átlagosan 26–30%-a a nedves sikér, vagyis a vízoldhatatlan fehérjeváz, ami gliadinokból és gluteninekből épül fel. A gliadinok mennyisége a búzalisztben meghatározó, ugyanis adott esetben komoly egészségügyi kockázatok hordozója lehet.

 A humántáplálkozás ezen vonatkozásában, mint funkcionális élelmiszer, kiemelkedő szerepe lehet a szemes ciroknak. Számos szakirodalomban találkozhatunk annak megállapításával, miszerint ezek a növények nem tartalmaznak glutént. Ezen ismeretek fényében a cirok alapú élelmiszerek alapvető fontosságúak lehetnek a gluténmenetes, vagy csökkentett gluténtartalmú étrend kialakításában.

Termése, magja különböző érettségi fázisokban.

     

Hősokk, napégés, kiszáradás, vízhiány.

Nagyon úgy tűnik, hogy egy dologról beszélünk, amikor a fenti szavakat használjuk, de nem csak a betűkben, hangtanban van különbség a fenti szavak között, hanem a jelentésükben és sokkal inkább abban a jelenségben, amelyet leírnak. De ez így túl irodalminak tűnik, annak ellenére, hogy a magyar nyelv milyen szép és kifejező, mégsem erről írnék a következőkben.

A nyakunkra telepedett kánikula élő és élettelent egyaránt megvisel. A forróság, és nap sugarai elől először magunkat menekítjük, majd a kedvenc állatainkon próbálunk segíteni, majd a drágán vásárolt tárgyainkat óvjuk és valahol a sor végén kullognak a növények. A növényeket az emberek többsége feláldozható tárgyaknak tekinti, amelyek vagy túlélik a forróságot, vagy nem. Nos ez a cikk nem nekik készült, hanem azoknak, akik számára fontos, hogy a növényzet is átvészelje a kánikulai napokat.

Napi tevékenységem során, és a hozzám beérkező segítségkérő levelekből azt tapasztalom, hogy sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy mi történik a növényükkel. Azt konstatálják, hogy baj van és a baj forrását össze is kötik a hőséggel, de lelkes locsolásuk ellenére sem tapasztalnak pozitív változást.

Nézzük hát, hogy hol, mikor és mit rontottunk el?

Kezdjük az alapoknál. Lehet, hogy helyenként száraz lesz, de a végére olyan sok kérdésre kaptok választ, hogy a részletes, képekkel illusztrált részre már nem is lesz szükség. Érdemes tehát ezt a részt is végigolvasni és nem átugrani.

A nagy forróság elől a növény nem tud:

·       az árnyékba menekülni,

·       vizet engedni magának,

·       hűteni a testét,

·       ledobálni a felesleges öltözékét

Vajon igazak a fenti megállapítások?

NEM

A növényeknek komoly repertoár áll a rendelkezésükre, hogy enyhítsék a kellemetlen forróság, a nap perzselő sugarai, és kritikus vízhiány pusztító hatásait.

A legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudják ellensúlyozni azonban a következőket, és ez legtöbbször az életükbe kerül:

·       a természet törvényeinek ellentmondó nemesítés hatásait,

·       az ültetésének körülményeit,

·       a hely hatásait, amelyet számára választottak,

·       a nevelésének módszereit és annak hatásait.

Ugye mondanom sem kell, hogy a fenti tényezőket az ember nyújtja a növénynek.

Mélyüljünk is el a növényélettan rejtelmeibe. 😊

A növény nem tud az árnyékba menekülni.

Hmm. Ez így akár igaz is lehet. Egyes növények nem is vágyódnak az árnyékba, míg mások csak ott érzik magukat, ezért telepítés előtt nem árt tájékozódni arról, hogy melyik hol érzi jól magát. Ha rossz helyre ültetjük, akkor forróság ide, vagy oda rosszul fogja érezni magát, nem fejlődik megfelelően, elmarad a virágzása, termése satnya lesz és élvezhetetlen. De, ha a nyakára jön a forróság, akkor eleve hátrányból indul.

Indul????

Hisz a növények nem indulnak sehová, mert képtelenek a helyváltoztatásra, viszont a helyzetváltoztatás könnyedén megy számukra. Ha az árnyékba ültetünk egy napkedvelőt, akkor az felgyorsítja növekedését (persze a genetikájába kódolt határain belül) és a napfelé tör. Amikor eléri, akkor a rossz helyen (árnyékban) maradt részén sok minden elhal, a fő szára, törzse megmarad és fényben fürdő részein folytatja aktív életét, hozza virágát, neveli termését, hajtja lombjait. Természetesen ez fordítva is igaz.

Tehát a növény a nagy forróság elől megpróbál elmenekülni, mégpedig teszi ezt olyan irányú növekedéssel, ami kedvező számára. Ez a növekedés föld felett és föld alatti részeire is igaz, mert ilyenkor a gyökérzet is mélyebb részekbe húzódik.

De adódik itt egy időtényező is. Ha a meleg nagyon gyorsan, és intenzíven csap le, akkor ez a növényi tevékenység elégtelen.

A növény nem tud vizet engedni magának.

Már hogyne tudna. Megdöbbennénk, ha látnánk azt a tevékenységet, amit a gyökérzete kifejt a talajban többek között a víz után kutatva.

Minél mélyebben van a víz, annál mélyebbre hatol.

Minél erősebben kötődik a víz a talaj szemcsékhez, annál erősebben szívja le onnan.

Minél több helyen van szétszóródva a víz, annál jobban behálózza a talajt.

Biztosan sokan láttatok már olyan csatorna, vagy vízcsövet, amelybe befúrta magát a gyökérzet és szinte teljesen elzárta azt. Olyan erő van a gyökereiben, ha arra kényszerül még a betont is képes szétrepeszteni. Persze ne várjuk ezt egy pár hónapig élő paradicsomtól.

A növény gyökere maga a csoda, szívesen hasonlítom az ember emésztő rendszeréhez.

A növény nem tudja hűteni a testét.

Nem e?

Hisz mi is kihasználjuk ezt a képességét, akkor, amikor a forróság elől a védelmező árnyékába menekülünk. Több módon is hűti magát és környezetét a növény. Részben árnyékolja önmagát, részben pedig a rendszeres párologtatással hűti a testét. Ezen tevékenységeivel nem csak önmagát, hanem egész környezetét is képes lehűteni akár több Celsius fokkal.

A forróság ellen beveti még a megelőző fegyvertárát is, ezzel megakadályozza, hogy túlhevüljön. Vastag bőrréteget fejleszt, visszaveri a napsugarakat, az elnyelt sugarak által termelt hőt profi módon elvezeti, szőröket fejleszt levelein, hajtásain, amelyek a napsugarak kezelésében is segítik.

A növény nem tudja ledobálni felesleges öltözékét.

Ennek bizonyítékául elég csak megnéznünk egy dézsában nevelt pár napig öntözés nélkül hagyott leandert, amely egy vízhiányos órácska után képes a lombozatának 1/3-át is eldobni. Ez az a jelenség, amikor hirtelen a lombozata megsárgul és lehullik.

De van még egy módszere, amellyel csökkenti az öltözöttségét, amikor a lombozata elfordul, nem terül ki a nap irányába, hanem próbál az élére állni, így minél kisebb felületet biztosít a napsugaraknak.

Meg kell jegyezni, ha ezekhez az eszközeihez nyúl egy növény, akkor már baj van, mert ezzel sok más védekező funkcióját ad fel. Gyakorlatilag ekkor már komoly küzdelmet folytat az életéért. Ha már csak ekkor avatkozunk be, akkor sem garantált a kármentes túlélés.

Meg kell jegyeznem, hogy a fenti növénypraktikák csak egészséges növény esetén értelmezhetők. Ha egy növény mással van elfoglalva, például harcol a behatolók ellen, vagy küzd azzal, hogy rossz helyre telepítettük, akkor az energiái megoszlanak és ennek lesznek következményei. Minél többfrontos a küzdelem, annál biztosabb a halál.

Nagyon fontos továbbá, hogy a fentieken kívül a növényeknek további eszközei vannak még a forróság által kiváltott káros hatások leküzdésében, legtöbb ilyen a vízhiányt átvészelésére szolgál, ezekkel a későbbiekben fogtok találkozni, mivel a fenti csoportosításba nem illeszthetők.

A cikk következő második része innen folytatódik, amelyben azt boncolgatom, hogy mi emberek a tevékenységünkkel milyen mértékben képesek vagyunk megszivatni a növényeket a forróság elleni küzdelmükben.

Aztán jön a harmadik rész, amikor jönnek a HŐSOKK, NAPÉGÉS, VÍZHIÁNY, KISZÁRADÁS konkrét jellemzése, bemutatása, és ellenük való védekezés lehetőségei, eszközei, sok képpel, és hasznos tanáccsal.

Valószínűleg mire a cikk végére érek a hőség idén már a múlté lesz, de jövőre már felkészülten várhatjuk.

Futólonc - Lonicera metszése

Futólonc - Lonicera metszése.

A futólonc név alá több faj gyűjthető össze. A részletekben történő elveszés nélkül egyszerűen megfogalmazva azokról szól ez a cikk, amelyek gyors növekedésükkel, csavarodó, tekergő mozgásukkal függőleges felületekre képesek felkúszni, és ott megkapaszkodni. Ők lennének azok:

   

Nem túl elterjedt növények, de egyre gyakrabban megtalálhatók a díszkertekben. Igénytelenek, ami nem azt jelenti, hogy extrém körülmények között is megélnének. Átlagos körülmények között gyorsan növekednek, és pár év alatt teljesen eltüntetik azt a 6-10 négyzetméteres függőleges felületet, amit nekik szántunk ültetéskor. Betegségük nem ismert, de tartósan kedvezőtlen körülmények között (pl. szárazság esetén) legyengülnek, és ilyenkor egyes gombák képesek hatékonyan megtámadni őket. Kártevői közül a levéltetűt kell kiemelni, amely számottevő kárt ugyan nem okoz a növényen, de édes, ragacsos ürüléke a sövény alatt lévő tárgyakat kellemetlenül összekoszolja, és azon megtelepedő korompenész miatt még feketévé is teszi a tárgyakat. Ezt eltávolítani nem könnyű.

Mint a fenti képeken is látható, többféle színben kapható növény. Virágai egész nyáron át folyamatosan nyílnak, egyes fajtáké erősen illatosak. Ezzel nagyon sok porzó rovart magukhoz csalogatnak, és számukra táplálékul szolgálnak. Nagyon fontos tulajdonság ez azok számára, akiknek fontos a természet védelme, a fajok sokszínűségének (biodiverzitás) megőrzése. A porzó rovarok mellett a madaraknak és más hasznos rovaroknak biztosítanak fedezéket, búvó- és költőhelyet. Termése nem fogyasztható.

    

Metszésével legtöbbször nem foglalkoznak, még azokban a kertekben sem, ahová rendszeresen jár kertész szakember. Ennek főként az az oka, hogy egy 6-8 éve nem kezelt növény olyan mértékben elvadul, hogy még gyakorlott metszők is vakargatják a fejüket, amikor a növény metszését kérik tőlük.

         

 Meg is értem. Ebből a dzsungelből normális állapotot kialakítani nem egyszerű. Főként akkor, ha sok van belőle. A minap metszettem egy kertet, amelyben 6 méteren volt ilyen sövény. Az 5 órás metszési időből 2 órát csak ez a növény vett el. Ennek ellenére fontos feladat a metszése, amit ne hanyagoljunk el.

Metszése során három jól elkülöníthető típust határozhatunk meg:

·         alakító,

·         rendszeres,

·         és ifjító metszést.

Az alakító metszésre az ültetés után azonnal, vagy ha ősszel történik az ültetés, akkor a következő tavasszal kerül sor. Ez nem bonyolult, mivel csak az egészséges hajtásokat kell meghagyni, a beteg törötteket tőből eltávolítani. A megmaradó hajtások 1/3-át vissza kell csípni. Ez biztosítja a kezdeti gyors és dús növekedés beindulását.

A rendszeres metszéssel biztosítjuk azt, hogy a növény:

·         ne öregedjen el idő előtt,

·         ne kússzon nem kívánatos területekre pl. szomszéd, más növények stb.,

·         folyamatosan és bőven virágozzon,

·         ne legyen olyan sűrű, ami már kedvező helyet teremt a betegségeknek.

Miként érhetjük ezt el?

A beteg, törött, elszáradt hajtások eltávolításával.

A túl hosszúra nőtt, kedvezőtlen helyekre kúszott hajtások visszavágásával.

Az elöregedett hajtások tőből történő kivágásával.

A túl sűrű ágrendszer ritkításával.

A fenti műveletek elvégzése után megmaradt hajtások visszacsípésével.

Mivel a legtöbb kertben elöregedett példányokkal lehet találkozni, ezért részletesebben az ifjító metszéssel szeretnék foglalkozni, ezért a rendszeres metszésről többet nem is írnék. Annyit azonban megjegyzek, hogy az ifjító metszés során bemutatott technikák, képek megfelelő útmutatást adnak majd ennél a metszésnél leírt műveletek helyes elvégzéséhez.

Megérkeztünk a legnehezebb és legbonyolultabb metszési módhoz, az ifjító metszéshez.

Az ifjító metszés során a fent képeken bemutatott dzsungelből alakítunk ki egy újra jól teljesítő növényt. Nézzük sorba. Itt aztán felborul mindenféle sorrend, mivel ember legyen a talpán, aki meg bírja mondani, hogy melyik az egészséges vagy beteg, melyik a fiatal vagy idős, ha mégis meg tudjuk ítélni, akkor éppen honnan indulnak? Így aztán az alábbi menetrendet javaslom.

1; Bújjunk be a növény alá, és kezdjük el az idős, elszáradt hajtásokat eltávolítani. Ez a legidőigényesebb, legfárasztóbb, és legtovább tartó munkafolyamat. Mivel legtöbbször a kerítésre futtatják fel, ezért az alábújás során nem tudunk teljesen kiegyenesedni (legalábbis én a 180 centimmel), szóval ez a legek szakasza. 

Ezt a képet fent már egyszer bemutattam. Most azért tettem be újra, mert ezen lehet a legjobban látni azokat a részeket, amiket el kell távolítani. A képen jól kijönnek a világosabb és sötétebb tónusok. Minél idősebb egy hajtás, annál sötétebb a színe. A képen látható feketék egyértelműen az eltávolítandók táborába tartoznak. Ezeket egyszerűen tőből vágjuk ki. A lenti kép az eltávolításuk után készült. Már látni, hogy mennyivel szellősebb lett a növény.

Több szakirodalom is foglalkozik a futólonc metszésével. Ezekben rendre olvasni olyat, hogy a metszés során vigyázzunk arra, hogy a megmaradó hajtások ne törjenek meg. Nos ez lenne az ideális állapot, de egy ilyen sűrű növény metszése során ez nem kivitelezhető. Ha a kivágott hajtásokat kihúzzuk a sűrű szövevényből óhatatlanul is megtörünk több hajtást is. Nem kell ezen túl sokat aggódni. A növény hamar helyrehozza magát, ha pedig teljesen eltörik egy-két hajtás, akkor azt tavasszal kihajtás után úgyis észrevesszük, és egyszerű beavatkozással eltávolítjuk őket.

2; Következik a ritkítás. Az öreg, beteg, száraz ágak eltávolítása után még mindig túl sok a hajtás. Ezeknek legalább a felét el kell távolítani. Van egy örömhírem. Ehhez már nem kell bebújni a növény alá, sőt nem is ajánlott, mivel kívülről sokkal jobban látjuk, hogy mely hajtások helyezkednek el rosszul, melyek vékonyak, gyengék, netán rossz helyzetűek, ezeket kell ugyanis kivágnunk.

Két példa a ritkítás folyamatára.

Az első képen az alsó, és lombkorona alá szorult helyzetű hajtást távolítjuk el.

A második és harmadik képen egy pontból kiinduló több hajtás ritkítását látni.

Nagyon sok egyéb eset adódik még, ami alkalmas a ritkításra. Nekem egyelőre csak erre a kettőre van fényképes példám. Ha többet szeretnétek látni, akkor hívjatok meg metszeni a kertetekbe J

3; Ha megvagyunk a fenti két szakasszal, akkor tulajdonképpen végeztünk is. Már csak egy kis finomhangolásra van szükség. Nézzük át még egyszer a növényt, és ha találunk még rossz hajtást, akkor avatkozzunk be. Ha törött sérültet találunk, akkor azt is távolítsuk el. Nézzük át a növény tövénél induló új hajtásokat. Ezek közül is szedjük ki a nagyon vékonyakat, elegendő csak 3-5 erős friss hajtást meghagyni.

A levágott gallyakat gyűjtsük össze. Nagyon alkalmas koszorúalap készítéséhez. Kiváló ajtóra akasztható koszorúk készíthetők belőle. Ha mégsem erre használjuk, akkor aprítsuk fel, és terítsük vissza a növények tövéhez.

Metszés után egy ritka formás növényt kapunk.

METSZÉS ELŐTT

METSZÉS UTÁN