Friss információk

Nyáron is szükséges metszeni, de sajnos ilyenkor kevesebb időm van hosszabb lélegzetű cikkek írására, ezért a Facebook-on hoztam létre egy oldalt, ahol rövid, aktuális információkat képeket teszek fel. Ha van kedved látogass el oda is. Ha tetszik az oldal, akkor oszd meg a barátaiddal, hátha Ők is hasznos hírmorzsákra lelhetnek.
https://www.facebook.com/Kertember

Kertészkedés a balkonon

Szerencsére az ember mindig talál lehetőséget arra, hogy a közvetlen környezetébe vigyen egy picike természetet, néhány tő virágot, növényt. Nincs az a hely, ahol egy kis fortéllyal ne tudnánk biztosítani néhány növénynek azokat a feltételeket, amik mellett eredményesen nevelhetők. Még a legreménytelenebb tömbházak erkélyein is megél néhány növény, ami örömet okozhat nekünk. Ezeken a helyeken folytatott eredményes növénynevelést a kertészet gyűjtő néven balkonkertészkedésnek nevezte el.

Mindig vannak úttörők, akik belefognak a szokatlanba, megfigyelnek, kísérleteznek, átélnek kudarcokat, majd eredményeket érnek el. Ezeket továbbadják másoknak, majd kezdik az újabb addig szokatlan dolgot. Nekik köszönhetően ma egy kezdő balkonkertésznek nem kell sok kudarctól tartania. A balkonkertészkedés a kezdeti divatirányzatból egyre inkább eltolódik a sokkal fontosabb védelmi, és élelmi irányba. Védelmi irányzat amikor a környezetünket tesszük szebbé, javítjuk a balkon, a balkonnal szoros kapcsolatban álló helység mikroklímáját. Élelmi irányzat, amikor zöldséget, fűszert, netán gyümölcsöt termesztünk az erkélyen. Természetesen ma is vannak divatirányzatok, ilyen pl. a kupakkertészet névre hallgató formáció, ami sokkal inkább érdekesség és időtöltésnek való dolog,  mintsem komoly eredményt produkáló elfoglaltság. Persze ki tudja mit hoz a jövő. Kitalálhatnak olyan anyagokat, aminek egy kupaknyi mennyisége képes kinevelni kisebb helyigényű növényeket. Jómagam idegenkedek az olyan anyagoktól, amik képesek pótolni a talaj szerepét. Én inkább a talajközeges kertészkedés híve vagyok.

A következő cikkekben megpróbálom röviden összefoglalni a balkonkertészkedés fortélyait, buktatóit. Remélem sokan kapnak kedvet ehhez a kertészkedéshez.

A cikkek az alábbi főbb pontok mentén alakulnak.

1.      A balkon adottságai. Milyen a jó balkon? Mik lehetnek a hátrányok, hogyan kezelhetjük ezeket? Hogyan használjuk ki a teret?

2.      Balkonkertészkedésre alkalmas edények.

3.      A balkon talaja.

4.      A balkon növényei.

5.      A balkonnövény táplálás módjai.

6.      A balkonnövény védelme. Lehet-e bio a balkon?

7.      Mire számíthatunk a balkonkertből?

Milyen a jó balkon?

Tulajdonképpen csak a balkon van, azt, hogy rossz, vagy jó, azt igazából az elvárásaink, céljaink döntik el. Például, ha zöldséget, vagy gyümölcsöt szeretnénk termeszteni rajta, olyan mennyiségben, hogy abból télire letenni is lehessen, akkor arra egy kis erkély alkalmatlan. Vagy, ha egy északi tájolású balkonunk van, akkor azon nem várjunk túl sokat a fény és melegigényes növényektől, és hosszan lehetne sorolni a példákat. Aki komolyan gondolja, hogy balkonján növényt szeretne nevelgetni, akkor már csak alkalmazkodnia kell a balkon adottságaihoz. Tudom ezt sokan nem szívesen teszik meg, de tudomásul kell vennünk, hogy a balkon nem a növények élettere, ott csak a mi hathatós közreműködésünkkel maradnak meg, és ha eleve jelentős hátránnyal indulunk neki, akkor bizony csak a kudarc marad, és a bosszúság. Ezért a növények balkonhonosítása előtt fordítsunk kellő energiát arra, hogy megismerjük erkélyünk adottságait. Mik ezek?

·         Kezdésnek a nagysága. Mérjük meg mekkora, és abból mekkora az a terület, amit a növényeknek szánunk. Nagyság alatt ne csak az alapterületben gondolkozzunk, hanem a magasságban is. Egy igazi balkonkertész térben dolgozik, kihasznál minden köbcentiméter.

·         Zártsága. Mennyire zártak az oldalai. Ha zártak milyen anyaggal zártak? Beton, üveg, fa stb. Ha üveg, akkor milyen színű, mennyire ereszti át a fényt. A zártságot mennyire lehet feloldani? Van-e lehetőség légátjáró nyílásokat kialakítani az átszellőzés érdekében. Milyen magas a zártság?

·         Tájolás. Honnan mikor, mennyi ideig kapja a napfényt, a szelet.

·         Környezet. Milyen furcsa ezt leírni. A balkon környezete, pedig mennyire fontos. Árnyékolja-e fa, épület. Ha növény árnyékolja, akkor az milyen, lomblevelű, vagy örökzöld. A szomszéd balkonokon van-e növényi élet? Netán hasonló, mint amilyet mi szeretnénk? Milyen növények élnek meg a szomszédoknál? Ha úttestre néz, akkor mennyire van az úttesttől, az milyen forgalmas?

·         Műszaki berendezései. Tudunk-e pótárnyékot biztosítani beépített árnyékolóval. Milyen a vízelvezetése, hova folyik a felesleges víz? Van-e mód mesterségesen változtatni a be- és kiáramló levegő mennyiségét?

A balkonra is igaz az, ami egy szabadföldi kertre. Ami egyszer előny, az másszor hátránnyá válhat. Itt van például a zártsága. Ha olyan növényeket nevelünk, amik korlátozottan télállók, tehát enyhe teleket átvészelnek, az erős fagyokat viszont nem. Milyen jól jön ennek a növénynek télen egy jól zárt balkon. Viszont egy zárt erkély, már a tavaszi melegedéskor a korai saláták, borsó, hagyma (hidegkedvelő növények számára) számára végzetes lehet. Ha Alaposan számba vesszük a balkon adottságait, akkor már egy nagy lépést tettünk a siker érdekében. 

Sárgabarack metszése

A sárgabarack metszési idejéről különböző vélemények fogalmazódtak meg szakemberek és hobbikertészek körében. Bár ez utóbbi csoport inkább a szakemberek indoklásai alapján vált két csoportra. Mai napig erősen tartja magát az a vélemény, hogy kajszibarackot csak nyár végén augusztusban szabad metszeni, mivel akkor a legkisebb a kockázata annak, hogy a fa életére oly veszélyes gutaütés megfertőzze a növényt. Ezt a nézetet azonban megfigyelésekkel, kísérletekkel nem tudták alátámasztani, ezért bátran elvethetjük ezt a nézetet. Metszésünk idejét ne ez határozza meg, hanem a fa növekedésre gyakorolt hatása.

A megfigyelések alapján nyár közepéig bármikor metszhetünk de:

·         a tavaszi fejlődés megindulásával, rügyfakadás után a fa ellenállósága kialakul a betegségekkel szemben, tehát ilyenkor vállaljuk a legkisebb kockázatot a sebzéseken keresztüli fertőződésnek,

·         a metszés következtében fokozódó hajtásnövekedés hatással van a fa növekedésére, tehát minél több hajtás képződik, annál kevésbé tud a fa erőteljesen növekedni, ami nem utolsó szempont az erős növekedésű fajtáknál

·         nagy mennyiségű termés prognosztizálásakor (késői fagyok elmúltával is sok életképes virág), csökkentenünk kell a fa terhelését, nem szabad hagyni, hogy egyik évben szakadásig teremjen, a másik évben pedig itt-ott néhány szemet,

·         virágzás utáni metszés a hajtások növekedését is módosítja azáltal, hogy a fejlődésükhöz újabb inspirációt kapnak, növekedésük újra beindul a záródó termőnyársak ismét kifakadnak másodnövedéket hoznak, ami kedvezőtlenül sűríti a koronát.

A fentiek alapján indokolt a kora tavaszi metszés.

Szintén a szakirodalomban szerepel egy kora nyári metszési időpont, aminek azt a hatást tulajdonítják, hogy az utána képződött termőrészek fagyállóbbak, ezt azonban szintén nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni. Azokon a helyeken azonban érdemes a kora nyári metszést alkalmazni, ahol az évenkénti termésingadozás jelentős. A másodlagos növedékek ugyanis segítenek kiegyensúlyozni ezt az ingadozást, növelik az évenkénti termésbiztonságot.

Van továbbá egy olyan kialakult vélemény is, mely szerint a sárgabarackot nem kell metszeni. Ez igaz is lehet házi kertekben, problémamentesen fejlődött fákon. De, amint gond adóik (betegség, terméshullás, csökkenő termésmennyiség), abban a pillanatban megbánjuk, hogy hosszú-hosszú éveken át nem nyúltunk a fához.

Nem könnyű tehát eldönteni, hogy mikor is metszük a sárgabarackfánkat. Itt is igaz az a mondat, mint minden más metszendő növényre, mielőtt belefogunk alaposan ismerjük meg a növényt, annak igényeit, és hangoljuk össze az elvárásainkkal.

Általánosságban a kora tavaszi időpontot javaslom a metszés idejének.

A fa termőegyensúlyának fenntartásában nagy szerepe van a metszésnek, ezért sem javaslom, hogy több évre metszetlenül hagyjuk a fákat. A termőegyensúly három évre kiterjedő munkát összesítő fogalom. Azaz:

·         optimális terméshozás mellett olyan mennyiségű és minőségű hajtásnövekedés zajlik, ami eredményezi

·         új termőrész kialakulását, a termőrészeken képződnek a következő év

·         termőrügyei, és mindezen növekedés, termésérés mellett

·         tartaléktápanyag halmozódik fel a fában, ami biztosítja a hosszú távú életképességet.

A fagykár évében a fa keveset, vagy egyáltalán nem terem, ami azzal jár, hogy kiemelkedően nagy számú termőrész és termőrügy képződik a fán. Ezekből a következő évben dömpingtermésre számíthatunk, ami túlterheltté teszi fát, így nem tud kellő energiát fordítani a termőrészek képzésére, így a következő esztendő termésínséget hoz. Így indul be az a folyamat a sárgabarackfán, amit alternanciának, azaz hullámzó termésproduktumnak is nevezhetnénk. Az erre amúgy is hajlamos kajszi fát a termőegyensúly kialakításával tudjuk egyensúly közeli állapotba hozni.  

Kajszibarack életszakaszai

1.      A termőfelület gyors növekedése. A telepítés utáni első évben a fa egyrészt alkalmazkodik az új környezetéhez, másrészt gyökeret ver, azaz a gyökérképződésre koncentrál. Ebben az évben a hajtásnövekedés nagyon csekély mértékű. A második évtől kezdődően indul be a hajtásnövekedés, mely az évek múlásával egyre nagyobb méreteket ölt. Kezdetben a leghosszabb hajtások fél-egy métert nőhetnek egy évben, azonban, ha a rövidebb oldalhajtások meghaladják az évi 60 centis produktumot, akkor az már kedvezőtlen a fára nézve, mert a későbbi termőegyensúly borulásához vezet. A korona tréfogat a hatodik évbe eléri 42-45 köbmétert. A vázágak ekkor már kialakultak, rajtuk termőgallyak, és mintegy 1500 termőnyárs képződik. A negyedik évtől megjelenik a termés is, ami segít a túlzott vegetatív növekedés csökkentésében.

2.      Termőkor. Jelentősebb termést a 6. évtől produkál. Ekkor csökken a vegetatív növekedés üteme, 50 centit meghaladó mértékben már csak a vezérhajtások képesek fejlődni. A korona térfogat növekedése 10 évben éri el a csúcsát, ettől kezdve csökkenő ütemben növekszik. Megjelennek a gyűrűs termőnyársak, és az elágazódó termő gallyacskák. A jelentős termés húzó hatásának köszönhetően, az ágak lehajlanak a korona szétterül.

3.      Termőegyensúly. A bő termés időszakát a helyes termőegyensúly fenntartásával tudjuk minél tovább fenntartani. A metszéssel, és az azt kiegészítő eljárásokkal küszöbölhetjük ki, hogy a termésingadozás bekövetkezzen, a termőfelület csökkenjen.

4.      Felkopaszodás. Minden igyekezetünk ellenére is be fog következni a fa felkopaszodása, ami a fás szárú növények természetes velejárója. A termés a lombkorona egyre külsőbb részére tolódik ki, a fa közepe kopasszá válik. A kedvezőtlen körülmények azonban meggyorsíthatják ezt a folyamatot, ami így gyorsan káros méretűvé válhat. Ilyen kedvezőtlen tényező lehet, a fagykár, a gombás betegségek, az egyenlőtlen terméseloszlás, a vegetatív növekedési problémák.

5.      A termőfelület felújulása. Önmagától is bekövetkező folyamat. A felkopaszodott részeken a termőgallyak elhalnak. Helyükön fattyúhajtások fejlődnek. Ezekről könnyen megújítható a fa, de túlzott mértékű megjelenésük kedvezőtlenül besűríti a koronát.

6.      Csökkenő termések kora. Beavatkozásunk nélkül az önmegújítás ellenére is elérkezik az az idő, amikor csökken, hektikussá válik a termésképzés. Nem képződik megfelelő termőképlet a fán. A fa elöregszik, ifjításra, vagy vágásra vár.

A fenti folyamatláncot tudjuk metszéssel és azt kiegészítő helyes gondozással széthúzni, a fa életét meghosszabbítani, és össztermésmennyiséget növelni.

A kajszibarack termőrészei.

Termőnyársak. Ezek a kajszibarack legfontosabb termőrészei. Az alábbi termőnyársakat különböztetjük meg:

·         teljes, ez a típus a legértékesebb, mert hajtórügy és virágrügy is képződik rajta,

·         kihagyó,

·         spontán,

·         kopasz,

·         tövises,

·         fattyú,

·         gyűrűs.

Termővessző.

A vesszőn főképp hajtórügyek alakulnak ki, de alanytól és külső tényezőktől függően virágrüggyel is berakódhat.

Termőgally.

Többéves termőrész, melynek termő részei mindig egyévesek és többnyire termőnyársak. Általában hosszúvesszőből alakul ki. Élettartama 5-6 év, pontosabban e kor fölött produktivitása csökken, ezért érdemes lecserélni őket.

Termőgallyacska.

Lényegében termőgally, de attól sokkal kisebb, tömzsibb.

Sajnos nincs mindegyikről fényképem, de idővel pótlom a hiányosságot.

A kajszibarack koronaformái:

·         metszetlen természetes koronaforma, többsudaras, lapított koronaforma, melyen az ágemeletek egyértelműen beazonosíthatók,

·         vázakorona sudár nélküli ritka korona,

·         zárt felületű gömb korona a kajszifák legelterjedtebb koronaformája, melyben a sudár szerepét 3-4 vázága veszi át,

·         kombinált korona egy olyan sudaras koronaforma, melyben két egymástól jól elkülönülő ágcsoportot alakítunk ki, az ágcsoportok közti távolság 0,8-1 méter,

·         termőkaros orsó hasonlít a kombinált koronához, de itt az ágcsoportok száma nem limitált,

·         vályúkorona az őszibaracknál megismert katlan korona sárgabarackra alkalmazott fajtája, főként nagyüzemi gyümölcstermesztésben alkalmazzák, mert metszése, és gyümölcsszedése gépesíthető,

·         sövényformák nagyüzemi gyümölcstermesztés kedvelt koronaformái.

Süni

Kertünk nagy segítői a hasznos állatok. Segítenek egyensúlyban tartani a kártevő állatok egyedszámát. Sajnos a városiasodással egyre inkább beszűkül az életterük, egyedszámuk jelentősen csökken, egyes fajokból már csak hírmondó maradt. Ennek a folyamatnak vethetünk gátat, fordíthatjuk meg a csökkenő populációt, ha a kedvenc kis kertünket úgy alakítjuk, hogy számukra is maradjon benne hely. Jó szándékunkért cserébe hatalmas étvágyukkal napról napra zabálják a kert károsítóit, sőt, ha igazán jól érzik magukat a kertünkben, akkor szaporulataikkal ezt a munkát meghatványozzák. Közülük először a sündisznóval foglalkozom.

Sün – Erinaceidae

A családot több faj képviseli szerte a világban. Hazánkban a kelet-európai sün – Erinaceus concolor, valamint ritkábban a barnamellű sün – Erinaceus europaeus lelhető fel.

A sün szinte mindenhol megtalálható hazánkban legyen az síkvidék, vagy dombság, házikert, vagy szántóföld.

A mesékkel ellentétben tápláléka zömmel állati eredetű. Almát a hátán csak nagyon kivételes esetben hordhat, pl. akkor ha, épp egy almafa alatt fogja el kedvenc egér csemegéjét, miközben a fáról egy alma épp a hátára pottyan. Rovaroktól a kistestű gerincesig mindent elfogyaszt, de előnyben részesíti a lassan mozgó állatokat. Nagy meztelen csiga pusztító hírében áll. A csupasz csigák, rovarlárvák, hernyók nemcsak lassú mozgásuk miatt váltak kedvenceivé, hanem lágy testük miatt könnyebben emészthetők, így szervezete többet is tud hasznosítani belőlük. Egy kifejlett állat napi táplálék igénye 50-150 gramm között van. Elsősorban a föld felszínén keresi táplálékát, de ínséges időkben a gilisztákat lótücsköket, földben pusztító lárvákat (cserebogár pajor) is felkutatja.

Apró pici szemével nem lát túl jól, az erős fény zavaró hatású is számára. Ellenben szaglása, hallása kitűnő, sőt környezetéből eredő rezgéseket is kiválóan érzékeli és azonosítja be. Fénykerülése miatt nappal ritkábban találkozni vele, de sűrű bokrok, sövények alatt gyakran láthatjuk napközben is.

Nappal zömmel sötét helyeken, búvóhelyén, vagy  fészkében tartózkodik, onnan csak szürkületkor jön elő, és kezdi meg vadászó életét.

Márciustól júliusig tart párzása. Hatheti vemhesség után a nőstény 3-8 kölyköt hoz a napvilágra. A kicsik tüskéi ekkor még puhák, de a hamarosan megkeményednek. Az utódok egy hónapos koruktól már anyjukkal járnak vadászni.

Ősszel megkezdi intenzív táplálkozását, ami során megfelelő mennyiségű energiát raktároz szervezetében a téli álomhoz. Téli álmát jól kibélelt vackában alussza. Onnan csak tartós felmelegedéskor bújik elő, erősen lefogyva, legyengülve. Kellemetlen száraz hideg telek megtizedeli létszámukat. Sikeres telelését elősegíthetjük, ha a sünodút amiben telel megpróbáljuk kívülről is szigetelni falevéllel, szalmával.

A süni sok türelemmel kézhez szoktatható. Tejet, csemegének számító rovarokat kitéve miden este meglátogat bennünket, idővel hozzánk szokik, és nem menekül. Ezzel meg is alapozhatjuk hosszú távú jelenlétét a kertünkben.

Kertünkbe akkor tudjuk becsalogatni, ha ott megfelelő búvóhelyet talál, és ritkán háborgatja kutya, vagy éppen mi magunk. Ha igazán tenni akarunk betelepüléséért, akkor készítsünk számára lakhelyet. A következő képeken általam gyártott különféle sünlakokat mutatok be. Gyártásukat hamarosan megkezdem.

Akit érdekel a sünlak az a következő e-mail címen elérhet: kertember@gmail.com.

tájképi sünlak

modern kerti változat

egyszerű forma

beültethető tetejű sünodú

cserépből készült, ezért cserép, vagy dézsakertbe is beilleszthető sünlak

Klemátisz metszése.

Minden növényre igaz, de a klemátisznál súlyozottan, hogy a metszés előtt tudnunk kell, hogy nekünk melyik csoportba tartozó növényünk van.

Három sőt, ha jól belegondolok, akkor négy csoportra bonthatjuk a klemátiszt. A négyből három nagyon fontos, a negyedikkel ritkábban találkozunk, inkább csak a nagyon nagy kerttel rendelkezőknél lehet fontos.

A csoportok a következők:

1.      Vad klemátisz fajták. Ebbe a csoportba tartoznak a vadon is megtalálható egyedek. Többségük robosztus növekedésű, hatalmas tereket képesek befutni egy év alatt. Virágaik jelentéktelenek, de mivel nagy tömegben hozzák, ezért szép dísz lehet. Helyigényük nagyon nagy, ezért csak az igazán nagy kerttel rendelkezőknek javaslom. Jól beilleszkednek a természet közeli, vagy tájképi kertekbe. Metszésükre nem kell nagy gondot fordítani. Elég 5-8 évenként ritkító metszésben részesíteni őket. Tárgyalásukba nem megyek bele részletesen, mivel nem hiszem, hogy sok kertben találkozhatunk velük.

2.      Korai virágzású klemátiszok csoportjába zömében örökzöld fajok tartoznak, de a kivétel erősítéseként néhány lombhullató is képviselteti magát. Közös jellemzőjük, hogy korán virágoznak, enyhe teleken, vagy enyhébb klímájú országokban akár már télen is kinyílhatnak. Jeles képviselői a Clematis alpina – Havasi iszalag, Clematis montana – hegyi iszalag, Clematis macropetala – nagyleplű iszalag. Virágaik gyakran illatosak ezért kedveltek a kerttulajdonosok körében. Mivel új hajtásait a virágzás után fejleszti, ezért metszésüket is az elnyílás után kell végezni. Virágzás előtti metszéssel jelentősen csökkentjük a virágok mennyiségét.

3.      Középkorai időben, azaz tavasz végén, nyáron virágzók csoportja. Ide a klemátisz hibridek tartoznak, ezért sokan ezt a csoportot tartják a legértékesebbnek Clematis hybrida – Hibrid klemátiszok. Virágaik egyesével állnak, nagyok, néha óriások, illatosak. Gyakran emlegetik őket a kúszónövények királynőiként. Kétszer virágzik. Először az előző évi hajtásokon, majd a másodvirágzását az adott évi hajtásokon hozza. Másodvirágzása kisebb számú és gyengébb minőségű, de ennek ellenére szép, érdemes koncentrálni rá.

4.      Későn virágzók, nyár végén ősz elején nyílók csoportja. Virágaik nagyon változóak. A csoportban találni kis-, és nagyvirágút egyaránt. Virágzás után repítő szőrökkel ellátott termést érlelnek, ami egyedi külső kölcsönöz a növénynek. Ezeket télre a tövön hagyva, zúzmarás időben csodaszép téli kertlátványt nyújtanak. A csoport képviselői a Clematis terniflora – háromvirágú iszalag, Clematis viticella - olasz iszalag, Clematis texensis – hálós iszalag. Virágaikat az azévi hajtásaikon hozzák.

Nagyon sok fajta iszalag létezik a csoportok említésénél csak néhány ismertebbet ragadtam ki. Nem gondolom, hogy kötelezően ismernünk kell, hogy nekünk épp melyik van a kertünkben. Legegyszerűbben a virágzási idő megfigyelésével tudjuk eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik a sajátunk, és annak megfelelő metszésben részesítjük. Aki folyamatos klemátisz virágzásra vágyik, annak célszerű mindegyik csoport képviselőiből telepíteni.

Sajnos nekem csak egy klemátiszom van, ezért a metszésüket kénytelen vagyok rajzzal szemléltetnem. Metszésük nagyon egyszerű, ezért rajzoláskor nem volt nehéz dolgom.

Kora tavaszi virágzású klemátiszok metszése.

Clematis alpina

Clematis montana

Ebbe a csoportba tartozók virágzás után fejlesztik ki új hajtásaikat, ezért a metszésükkel várnunk kell a virágzás befejezéséig. Hazánk klímáját tekintve a metszésük ideje késő tavasztól nyár közepéig tarthat. Ha a metszési idejét rosszul választjuk meg akkor:

·         Túl korán metszve a virágzás mennyiségét csökkentjük, mert levágjuk a virágrügyet tartalmazó hajtást.

·         Túl későn metszve pedig kockáztatjuk, hogy nem a tél beállta előtt nem hoz megfelelő mennyiségű beérett, telelésre alkalmas vesszőt, ezáltal a következő évi virágzása lesz kevesebb.

Clematis macropetala

A klemátisz sincs rászorulva metszési munkáinkra, nem is azért tesszük ezt vele, hanem azért, hogy évről évre megfelelő mennyiségű és minőségű virágot fejlesszen, valamint próbáljuk kordában tartani, nehogy kinője a helyét, elnyomja a szomszéd növényeket.

Metszéssel:

·         Eltávolítjuk a beteg sérült hajtásokat.

·         Eltávolítjuk a nagyon elöregedett hajtásokat. Mi számít öregnek? Kérdezik sokan. Klemátisz estén 8-10 éves hajtásokat cseréljük le folyamatosan. Ami annyit jelent, hogy a föld felszíne fölött 5-8 centi magasan eltávolítjuk a hajtást. A növény erre úgy reagál, hogy vagy a megmaradt csonkból nevel új hajtást, vagy tőről hoz újat, vagy mindkettő. Bármelyik is valósul meg, a sok új hajtás közül a legerősebb 2-3-at hagyjuk meg, a többit távolítsuk el.

·         Kiritkítjuk a túl sűrű kusza hajtásrendszert. A nagyon kuszán, gyengén fejlődött elsőrendű hajtásokat tőből vághatjuk ki. A másodrendű hajtások közül szintén a gyengébbeket, vagy nagyon sűrítő hatásúakat távolítsuk el az elsőrendű hajtásról.

·         Megrövidítjük a túl hosszúra nőt hajtásokat. Akkor túl hosszú, egy hajtás, ha a rendelkezésre álló területen túlnőtt. Veszélyezteti a szomszéd növényt, vagy akadályozza a közlekedést. Ekkor a szükséges mértékig, mindig rügypárra vágjuk vissza.

·         Minden elsőrendű hajtás végét visszavágjuk. Az erősebb hajtások végéből 30-50 centit, a gyengébbek végéből 10-30 centit vágjunk le.

·         Minden másodrendű hajtás végét kurtítsuk meg. Azaz a végükből vágjunk le 10-15 centit.

A metszéseket sose vaktában, hanem rügyre, rügypárra végezzük.

A fenti képen az előzőekben leírt metszés látható. Bocsánat, de a leveleket csak a tő egy részén rajzoltam ki. Ezzel is szimbolizálni akartam, hogy a metszés ideje akkor van, amikor a növény már leveles állapotban van. legfőképp igaz ez az örökzöld típusokra.

Mielőtt továbbmennénk a fentiekben felmerült néhány magyarázatra szoruló kifejezés. Nézzük ezeket:

Elsőrendű hajtásnak a főhajtásokat nevezzük, amik a tőből indulnak és a leghosszabbra fejlődnek. Ezek a legerősebb, legvastagabb hajtások, ők adják a növény vázát, szerkezetét.

Másodrendű hajtás tulajdonképpen az oldalhajtás. Az elsőrendű hajtásokról indulnak, többnyire a bokor középtáji részén, ritkán a tőszakasznál. Ha itt a tőnél ágazódnak le, akkor ezeket többnyire el is távolítjuk.

Rügypárról pedig a lenti kép tanúskodik. Átellenes állású rügypár.

Öreg körtefa metszése, körtefa megifjítása.

Az ifjító metszés célja:

·         az elöregedett termőfelület helyreállítása,

·         a termésmennyiség fokozása,

·         a gyümölcsminőség javítása,

·         a hajtásnövekedés fokozása,

·         növekedés és termőrész képzés beindítása,

·         termésingadozás megszüntetése.

Az ifjító metszést minden esetben meg kell előznie egy faállapot felmérésnek. Tudnunk kell, hogy milyen állapotban van a fánk, mennyi esélye van a túlélésre, a gyors regenerálódásra, valamint a metszés során milyen mértéket alkalmazhatunk. A felmérés során az alábbiakat vizsgáljuk:

·         Milyen a fa koronaformája? Idős fáról lévén szó, nagy szabályosságról biztos nem beszélhetünk, de kiugró anomáliákat észre kell venni, és korrigálni kell. Pl. ha túl egyoldalú a korona. Ennek érdemes megnézni az okát is. Lehet betegség, rákos ágelhalás, vagy árnyékhatás, esetleg szakszerűtlen metszés.

·         Milyen a korona sűrűsége? Túl sűrű korona, még sűrűbb lombozatot fog eredményezni, aminek hatására a fa belseje fénytelen lesz, itt nem képződnek termőrészek, a fa kopaszodik, termése egyenlőtlen lesz, csökken a termőképesség.

·         Milyen a termőrészek aránya az egyéb vesszőkhöz viszonyítva. Ha túl sok hosszú vessző fejlődik és kevés termő, akkor a metszéssel törekedni kell a termőrész képződésre.

·         Milyen a fa egészségi állapota? Alaposan nézzük át a fát. Könnyen észrevehetők a rákos sebek, a tűzelhalás tünetei, a lisztharmat áttelelő képletei, a körtelevélbolha nyomai, vírusos fertőzések nyomán kialakult villás elágazódások, szalagos hajtások.

·         Milyen a fa növekedési erélye? A hajtások vastagsága és hossza árulkodó jel. Bizonyára mindenki ismeri a saját fáját annyira, hogy észrevegye rajta, hogy a rá jellemző növekedési erélyt produkálta e az előző évben, vagy attól elmaradt, netán túlteljesített. Érdemes az okokat is feltárni. A gyenge növekedés lehet a kedvezőtlen időjárás, vagy túlterhelés miatt. Metszés során erre is reagálnunk kell.

·         Milyen a vesszők állása? Milyen szöget zárnak be a törzzsel. A meredeken felfelé törő ugyanolyan kedvezőtlen, mint a nagyon lehajló, vízszintes sík (90 fok alá hajló) alá törő. Vízszintes alá, többnyire a termés súlya, vagy az ág önsúlya miatt hajlik egy ág.

Az ifjító metszés tovább bontható aszerint, hogy milyen mértékű, illetve mire irányul a beavatkozás. Eszerint megkülönböztetünk:

·         Teljes ifjítást,

·         Részleges ifjítást,

·         Termőrész ifjítást.

A teljes ifjításra rendszeresen gondozott gyümölcsösben nincs szükség. Ez egy annyira drasztikus beavatkozás a növény életébe, hogy nem is viseli el mindegyik gyümölcsfajta. Vannak olyan fajták, melyeknek az életükben is kerülhet, ezért esetükben nem számolhatunk ezzel. Másokat annyira visszavet a fejlődésbe, hogy nem éri meg a beavatkozás, egyszerűbb új növényt telepíteni helyettük. Igazából csak a metszést jól viselő, a sebeket gyorsan hegesítő, kiváló erőnlétben álló, alapos gondozásban részesülő fák esetében érdemes ehhez a metszéshez nyúlni.

A teljes ifjítás során a korona vázágait, és termőrészeit erőteljesen visszavágjuk, ez a visszavágás gyakran meghaladja az 50%-os csonkolást, de nem ritkán eléri a 2/3-os szintet. Tulajdonképpen nagy mérlegelésre nincs szükség hisz a beavatkozás minden ágat érint. A nagyon besűrűsödött, vagy a kedvezőtlen koronaformát nevelt fák esetében teljes vázágakat távolítunk el, annak érdekében, hogy megfelelő koronaszerkezet alakuljon ki a metszést követő néhány évben. Kedvező szerkezetű koronaforma esetén pedig az ifjító metszés során törekedjünk a forma megtartására. Tehát ne távolítsunk el vázágakat, csak vágjuk őket vissza. Legyengült fák esetében ne alkalmazzuk, mert a fa pusztulását eredményezi. Esetükben a részleges, vagy termőrész ifjítás a járható út.

Annak érdekében, hogy az ifjítás eredményes legyen, a seb hamarabb gyógyuljon, a visszavágást úgy kell végezni, hogy sebfelület felett maradjon egy szívó, illetve tápláló elágazás, amely asszimilátákkal segíti a seb begyógyulását. Ez a pici hajtás nem tesz mást, mint növekedéséhez táplálékot igényel a gyökértől, amit feldolgoz, és a felesleget visszaindítja a raktárakba (gyökér, törzs, vázágak). Mind a nyers, mind a feldolgozott táplálék áthalad a seben, ami kiveszi belőle a magának valót, így hamarabb gyógyul.

Az ellenség megtévesztése miatt a képen nem körte, hanem szilva szerepel. Ráadásul nem is idős, hanem egy fiatal példány, de most nem volt öreg körtefám kéznél. De a lényeget szemlélteti. A seb fölött van egy fiatal hajtás, ami tevékenységével segíti begyógyítani a sebet.

Részleges ifjítást tulajdonképpen az előzőekben már érintettem. Akkor végezzük, ha nincs szükség a fa teljes megújítására, vagy, ha a fa állapota nem engedi meg a teljes ifjítást. Ez a beavatkozás lényegesen kisebb terhelést, stresszt okoz a fának. A részleges ifjítás során a visszavágás mértéke maximum 50 %-os lehet, de többnyire nem az egész fára terjed ki, hanem csak egy-egy vázágra, vagy annak egyes részeire. Végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a fa stabilitása ne boruljon fel, tehát, ha nem minden vázágra terjed ki, akkor úgy válasszuk ki a vázágakat, hogy a munkák után ne legyen egyoldalú a korona.

Termőrészifjítás  során, mint a neve is tartalmazza, csak a termőrészek megújítása a célunk. A körte legértékesebb termőrészei a 2-3 éves hajtásokon alakulnak ki. Tudja ezt a körte is, ezért a rendszeres termés érdekében a termőrészeit többszörösen elágaztatja, egy idő után kesze-kusza bog alakul ki, melynek csak a fiatalabb részein hoz gyümölcsöt, az öregebb részei haszontalanná válnak.

Íme a kusza termőbog.

Ha ez megtörténik, akkor elérkezett az ideje egy termőrész ifjításnak. Az öreg elágazásokat visszametsszük fiatal hajtásokra, ha ilyet nem találunk, akkor rejtett alapi rügyekre, amiből új hajtások törnek elő a metszés hatására. A termőrész ifjítást önmagában sosem szabad végezni, mindig össze kell kötni koronaritkító metszéssel.

            

A felső képen körte termőbog, az alsó képen alma termőbog ifjítást látni. Bal oldalon az öreg, jobb oldalon az ifjított látható.

           

Szerencsére még találni kertekben a lenti képeken is látható hatalmas méretű gyümölcsfákat. Esetünkben körtefát.

Közelről szemlélve riasztó képet látunk. Besűrűsödött korona, el nem távolított megvastagodott vadhajtások, rosszul beforrt, rákosodott sebek.

  

A korona külsejére pillantva látható, hogy nincs baj, hisz a fa folyamatosan, nagy mennyiségben hozza az új hajtásokat, amikről könnyen megújítható, termőre fordítható.

A metszés során el kell távolítani a kéretlen vadhajtásokat.

Le kell vágni a vízszintes aló hajló, lógó ágakat.

       

Ki kell ritkítani a koronát. Meg kell újítani a termőalapokat (lásd fentebb).

És az eredmény nem marad el. 

Egyenlőre csak sok gally keletkezik, de nyáron-ősszel sok finom körte.

Ugye milyen egyszerű? Annyit azért elárulok, hogy magas létra, éles fűrész, metszőolló, erős csukló, alkar, és váll kell hozzá. Csak olyanok fogjanak bele, akik nem félnek a magasságtól.

Idős gyümölcsfák megmentése

Szinte lehetetlen olyan metszési tanácsot adni, amit minden hasonló fajtájú fára egyöntetűen alkalmazni lehetne. Vannak ugyan általános aranyszabályok, amik mindenre ráhúzhatók, de önmagukban nem hozzák meg azt a sikert, amiért nekiállunk metszeni egy fát.  Minden kertben más alma-, körte-, cseresznye,- meggyfa stb. áll. Más a mérete, más a fajtája, más az alanya, más a kora, más körülmények közt növekedik, más betegségek támadják. A ható tényezőkből végtelen sok variáció keletkezik, amik meghatározzák a fák életét.  Ezért is igyekszem az irodalmi adatokat rajzokkal, gyakorlati életből vett fényképekkel alátámasztani magyarázni.

Metszéseim során nap, mint nap tapasztalom, hogy a legfogósabb estek az idős fák. Nemcsak a metszésük bonyolult, és nehézkes, hanem a gondozásuk, szüretelésük is. Nagyapáink, apáink kertjei még tele voltak ezekkel a monumentális példányokkal, amik mára szépen lassan kezdenek eltűnni. Ennek több oka is van:

·         A népesség, népsűrűség növekedésével csökken a kertek nagysága, ezért már nem férnek el a kertekben.

·         Csökkent az otthoni gazdálkodás jelentősége, a haszonkertek átalakultak, átalakulnak díszkertekké.

·         Tehetősebb emberek szemében nem képeznek értéket ezért gyorsan megszabadulnak az idős, nagyméretű gyümölcsfáktól.

·         Építész-, és kerttervezők, valamint az építők ne becsülik ezeket a fákat, ezért, ha lehet már a tervezés során likvidálják őket.

·         Egyre kevesebben értenek a gondozásukhoz.

Pedig ezeknek a matuzsálemi gyümölcsfáknak szemben a mai fajtákkal több értékük is van:

·         Sokkal nagyobb lombtömegükkel, valóságos légtisztítók.

·         Nyári kánikulában igazi léghűtők.

·         Apáink, nemritkán nagyapáink ültették őket, ezért érzelmi kötődés is kialakulhat feléjük.

·         Sok mai betegséggel szemben ellenállóak.

·         Megfelelő gondozás mellett jelentős termést adhatnak.

·         Gyümölcsük íz világa egyedi.

Ma már ritkán látni ekkora körtefát. Látszik, hogy még a házat is túlnőtte.

Az előnyök mellett természetesen találni hátrányokat is, de azokról most feledkezzünk meg.

Sokszor sikerül rábeszélnem a kertgazdákat egy-egy ilyen gyümölcsfa megtartására, azért, hogy még több ilyen fát megmentsünk úgy gondoltam, hogy indítok egy újabb cikksorozatot, ami róluk szól. Gondozásukról, hasznukról, fajtáikról stb. Első körben a gondozásukra igyekszem koncentrálni. Ezzel talán tudok segíteni azoknak, akik szeretnék megtartani őket, de szomorú szemmel nézik leépülésüket, haldoklásukat.

Kérem azokat a kedves olvasókat, akik kertjében állnak még ilyen fák segítsenek azzal, hogy megosszák mással saját fájuk történetét, fényképét. Ha küldenek nekem képeket, történeteket, akkor azokat kirakom ide a blogba, valamint készítek a képekből egy albumot, amit szintén nyilvánossá teszek. Ha sikerülne megfelelő nyilvánosságot és támogatottságot szereznem az ügynek, akkor azt se tartom kizártnak, hogy az „Év fája” akcióhoz hasonlóan, megkeresnénk minden évben az év matuzsálemi gyümölcsfáját is.

Magam szerény módján szeretném támogatni azokat, akiknek ilyen gyümölcsfájuk van ezért

korlátozott mennyiségben vállalom, hogy lakókörnyezetem 30 kilométeres körzetében helyszínen megtekintem a fát, és tanáccsal látom el a gazdáját, ha időm épp úgy engedi, elvégzek rajta gondozási feladatokat is, pl. metszést.