Almafa metszése

Az almatermésűek csoportjának legismertebb képviselői az alma, a körte, a birsalma (birskörte), és a naspolya. Ez utóbbi ugyan kevésbé ismert, de ismerői között igen népszerű. Mindannyian jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni, csak ritkítani kell. Visszametszésükkel a termést dobjuk a földre.

Négyük közül ezúttal a legelterjedtebb, az alma metszésével foglalkozom.

Az alma jellemző termőrészei:

·         a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy,

dárda

·          sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,

sima termőnyárs

·          középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat

·          hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük, sokan helytelenül 1-2 centisre vágnak vissza minden ágat az almafán, ők évről-évre megküzdenek a hosszú termővesszővel,

hosszú termővessző

·          dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,

dárdás termőgally

·         termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész, a kialakulásába nem mélyednék el.

termőbog

Az alma a legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti a lehetséges formákat. Ehhez társul még egy-két intenzív koronaforma, amit alakítással magunk nevelhetünk. Az ellenség megtévesztése miatt íme a lehetséges koronaformái:

·         hagyományos,

·         ágcsoportos sudaras,

·         sudaras,

·         kombinált,

·         gömb,

·         termőkaros orsó,

·         sövény,

·         karcsú orsó,

Ezt a felsorolást gyorsan felejtsük is el. Házi kertekben ennyire nem központi kérdés, hogy milyen is az alma koronaformája. Nekünk fontos:

·         a fa egészsége,

·         fizikai terhelhetősége,

·         egyensúlya,

·         termés mennyisége,

·         termés minősége,

·         könnyű kezelhetősége.

Metszünk tehát úgy, hogy ezeket tartsuk szem előtt. Nézzük.

Kereskedelmi forgalomban szabad gyökérrel vásárolhatunk suhángot, és koronás oltványt, konténeres minőségben többéves koronás növényt.

Ültetéskor a suháng közepét olyan magasságban kicsípjük (kivágjuk), amilyen magasan szeretnénk a törzsét tartani. Idősebb korára ez a magasság 30-50 centivel magasabban lesz, a növekedés miatt. Koronás szabadgyökerű szaporítóanyag esetében a középső sudár szintén megvan, ezért ezt is ki kell csípnünk, itt viszont már befolyásol az oldalvesszők (leendő vázágak elhelyezkedése). Keressük meg a 3-5 legszebb a törzzsel közel 45 fokos szögben induló hajtást, és a legfelső fölött 20-30 centivel csípjük vissza a sudarat. Konténeres szaporítóanyag esetén a koronát már helyettünk elkezdték nevelni. Ebben az estben csak ültessük el, és a továbbiakban leírtaknak megfelelően metsszük. A fenti indító metszések leírásánál abból indultam ki, hogy senki sem akar otthon magas törzsű almafát nevelni, ha igen, akkor Ő kérdezzen rá ennek a nevelésére.

Házkertekben legtöbbször kétféle almafa koronaformával találkozom, az egyik az őszibaracknál már bemutatott katlan, a másik pedig a cseresznye metszésnél már szintén bemutatott sudaras koronaformát követik. Tulajdonképpen egyik sem rossz. én nem akarok állást foglalni egyik mellett sem. Ki melyiket szereti, melyiket ismeri, melyiket tudja a legjobban megvalósítani azt kövesse, de vegye figyelembe, hogy az alma nem őszibarack és nem is cseresznye, ezért a metszésének részletei mások. Ezekről a részletekről lesz szó az alábbiakban.

A vastag vesszőt nevelőt (Nyári fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése főként a ritkításra szorítkozzon. A későbbiekben látni fogjuk. A hosszú ízközű, és vékony vesszőt fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking gyenge metszést igényel. Összefoglalva:

·         csak ritkítjuk a rövid ízközt fejlesztőket

·         gyengén metszük az erős növekedésűeket, vastag vesszőt fejlesztőket

·         középerősen metszük a középerős növekedésűeket

·         erősen metszük a vékony és hosszú szártagú vesszőt fejlesztőket.

Az összes fajtát nem tudom a fenti paramétereknek megfelelően besorolni, de nincs is erre szükség. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan nem is ismerik saját almafájuk fajtáját, ezért azt javaslom, hogy puszta szemrevételezéssel mindenki rangsorolja saját almáját.

A metszés menete

Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat.

Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.

Retteget betegség a tűzelhalás jelei a téli vesszőn. Kunkori visszagörbülés.

Tűzelhalástól elhalt hajtás.

A fenti képeken szintén a tűzelhalás tünetei láthatók a kérgen. Láthatni, ahogy a kéreg is teljesen elhal, a hajtás elszárad. Ezeket az ágakat el kell távolítani, majd eltüzelni, a sebzéseket fasebkezelővel kezelni.

Tűzelhalás tünete nyáron.

Másodszor vágjuk ki a vízhajtásokat.

Erős vízhajtás

Gyenge vízhajtás

Harmadik lépésben ritkítsuk meg a fát.

Almafa egy részének ritkítása. Nehéz a ritkítás menetét szóban megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a függőlegesen felfelé töröket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a főhajtással.

Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vay hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta), egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell távolítani.

A fa egyik része ritkítás előtt, és utána. Látszik, hogy lényegesen kevesebb a hajtás, szellősebb korona, viszont a hajtásokat nem csonkítottam meg, mint ahogy azt sokan teszik.

Törekedjünk a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügyy feletti szakasz elhal, elszárad. Igazából én csak a vastagabb ágak elvágásánál figyelek erre. Minden egyes metszésnél nem lehet követni, mert akkor sose végeznék egy fával. Akinek kevés fája van és sok ideje, az figyelhet a részletekre is.

Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.

Metszés után ilyen nem maradhat a fán. Ez is a betegségek melegágya.

Negyedik lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.

Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.

A fenti képeken termőbogot látni. Bal oldalon ifjítás előtt, jobb oldalon ifjítás után. A képek magukért beszélnek, szóban nehéz ezt leírni. próbáljuk meg szellősebbé tenni, úgy, hogy a gyengébb egészségtelenebb részeket távolítsuk el.

Befejező lépésként nézzük át a fa vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel, kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek szintén kezeljük fasebkezelővel.

Ilyen törzssérüléseket találhatunk. A beteg kéreg lehántása után látható az alatt élősködő kártevő ürüléke. Ezeket pucoljuk ki, és kezeljük.

Hajtó, vagy levélrügy

Vegyesrügy, belőle lesz a termés.

Öntözőrendszer kialakítási internetes tanfolyam

A víz életre gyakorolt hatásának és egyre nagyobb hiányának hangsúlyozása már közhelyszámba megy. Sokan kongatják a vészharangot, mégis milyen kevesen vagyunk akik komolyan vesszük a víz hatalmát. Mi kertészek, ha a saját bőrünkön nem is érezzük a veszélyt, de növényeink gyakori nélkülözésein keresztül sokszor szembesülünk a víz értékével. Egy lelkes és lelkiismeretes kertész, ha növénye vízért kiállt (ezt többnyire annyira egyértelműen teszi, hogy a kezdő kertészek is azonnal felismerik) locsoló alkalmatosságot ragad és azonnal öntözni kezd. Ezt a mai időkben átgondolatlan, tudatlan, és pazarló, ámde tagadhatatlanul jóhiszemű öntözésnek hívhatjuk. Egyre kevésbe engedhetjük meg magunknak, és egyre kevésbé engedik meg nekünk az ilyen locsolást.

Egy olyan internetes öntöző tanfolyamot szeretnék elindítani, melynek az a célja, hogy minden érdeklődő kerttulajdonos olyan öntözési megoldást találjon, válasszon és valósítson meg a kertjében amely:

·         megfelel a kerttulajdonos elvárásainak,

·         kielégíti a növény igényeit,

·         víztakarékos,

·         az adott körülményeken, és adottságokon nyugszik, azokhoz alkalmazkodik,

·         hatékony,

·         költségtakarékos,

·         hosszú életű.

Akit érdekel tartson velem az elkövetkező néhány hónapban. Sajnos nincs időm egyszerre megírni, de ezt terjedelme sem teszi lehetővé, sőt elsajátítani, elolvasni sem lenne könnyű egyszerre, ezért jobb a fokozatosság. Az alábbi tematika témaköreit fogom tárgyalni, de nem ebben a sorrendben. Igyekszem kedvére tenni azoknak, akik már a nyáron használni szeretnék a saját rendszerüket, ezért a nagyon elméleti részeket kezdetben vagy átugrom, vagy rövidítve, a lényegre koncentrálva írom meg. Később aztán visszatérek rájuk, hátha ezekre is kíváncsi valaki.

A tanfolyam során bármikor kérdezhettek. A kérdésekre, ha olyanok, akkor személyre szólóan válaszolok, ha pedig közérdeklődésre tarthat számot, akkor a kérdező beleegyezése mellett nyilvánosan válaszolok.

A tanfolyamot érdemes lesz követni, mivel időközönként nyereményjátékok is lesznek. Különféle játékok során lehet, majd öntözőrendszerhez szükséges tartozékokat nyerni, szórófejeket, mágnes szelepet, öntözőrendszer vezérlőt.

Kívánok mindenkinek eredményes öntözőrendszer kialakítást.

Öntözőrendszer  tanfolyam tematikája.

1.       Felmérés (készíteni kérdőívet, táblázatot)

1.1.    Elvárásaink

1.2.    Rendelkezésre álló erőforrások

1.2.1. Meglévő anyagok

1.2.2. Eszközök

1.2.3. Pénzeszközök

1.2.4. Szabadidő

1.2.5. Segítség

1.3.    Növényállomány

1.3.1. Meglévő

1.3.2. Tervezett

1.4.    Környezeti adottságok

1.4.1. Talaj

1.4.2. Napfény

1.4.3. Szél

1.4.4. Domborzat

1.5.    Vízforrás

1.6.    Mérőszalagos, műszeres felmérés

2.       Alaprajz készítés

2.1.    Tartalma

2.2.    Méretarány

2.3.    Jelölések

3.       A víz szerepe a növények életében, vízigény.

3.1.    Miért szükséges a víz?

3.2.    A víz körforgása.

3.3.    Vízfelvétel módjai

3.4.    Túladagolás, vízhiány.

3.5.    A  víz minősége.

4.       Öntözési módok

4.1.    Új kihívások a vízgazdálkodásban.

4.2.    Víztakarékossági módok.

4.3.    Az öntözés hatása a növényre, talajra, környezetre.

4.4.    Az öntözés módjai

4.4.1. Esőztető

4.4.2. Csepegtető

4.4.3. Árasztásos

4.4.4. Szivárogtató

4.4.5. Párásító, ködösítő

5.       Öntözőrendszer tervezése

5.1.    Tervezéshez szükséges alapadatok.

5.2.    Alapelvek

5.3.    Nyomvonal

5.4.    Szórófejek kiosztása

5.5.    Öntözőkörök meghatározása

5.6.    Elektromos részek, vezérlő, mágnes szelepek kiosztása.

5.7.    Anyagkimutatás (mintatábla)

5.8.    Költségkalkuláció (mintatábla)

6.       Öntözőrendszer kivitelezése

6.1.    Előkészületek

6.2.    Szerszámok

6.3.    Fontos tanácsok

6.4.    Nyomvonal kiásása

6.5.    Csőfektetés, csőszerelés

6.6.    Szórófejek szerelése

6.7.    Mágnes szelepek szerelése, aknák elhelyezése

6.8.    Elektromos rész szerelése

6.9.    Rákötés a vízforrásra

6.10.Nyomáspróba

6.11.Temetés, helyreállítás

6.12.Szórófejek beállítása

6.13.Vezérlő programozás

6.14.Próbaüzem

7.       Anyagismeret

7.1.    Csövek

7.2.    Kötőidomok

7.3.    Szórófejek, fúvókák

7.4.    Mágnes szelepek

7.5.    Vezérlők

7.6.    Kiegészítő anyagok

7.7.    Elektromos alkatrészek

8.       Öntözőrendszer karbantartása

8.1.    Garanciális idők

8.2.    Karbantartási feladatok

A málna metszése

Sokunk kedvenc gyümölcse a málna. Bevallom nálam is a ranglista elején található. A helyes fajtaválasztással elérhetjük, hogy több hónapon keresztül fogyaszthatjuk gyümölcsét, sőt az őszi napsugarak alatt is ehetünk még néhány marok málnát.

Szerencsére nem igényes növény, gondozása is egyszerű, metszése sem kíván nagy gyakorlatot. Biológiai adottsága, hogy hajtásrendszere kétévente megújul, ezért és félcserje mivoltából koronaformáról, termőkarokról nála nem beszélhetünk. Vesszői vannak, amikkel évről-évre foglalatoskodhatunk. vesszőit kétféle helyről erednek. Az egyik a tősarj, ez a letermett kétéves vessző tövéből ered, a másik a gyökérsarj, ami a talajban terjedő gyökérből tör fel. A gyökérsarj értékesebb a tősarjnál, ezért, ha megfelelő mennyiségben hozza, akkor a tősarjakat el is távolíthatjuk. A megfelelő mennyiségről később lesz szó.

Kereskedelmi forgalomban egy vesszővel rendelkező szabadgyökerű sarjat vásárolhatunk. Nagyon könnyen ered, ezért a termesztők nem is nagyon erőlködnek konténeres, vagy földlabdás példányok előállításával. Értékesebb, ritkább, piacosabb fajtákat nevelnek konténeres minőségben. Néhány csomagküldőtől vásárolhatunk így málnát. A vesszők változó hosszúak lehetnek, de bevett gyakorlat, hogy 20-50 cm közötti hosszba vágják vissza. Ültetéskor ezt célszerű 15-20-re tovább kurtítanunk. Ettől több metszési tennivalónk nincs is ültetéskor.

A málna termőegyensúly-fenntartó metszését már vegetációs időben meg kell kezdenünk. A letermett vesszőket tőből rögtön távolítsuk el. Szüret utáni megtartásuk felesleges, mivel újabb termést nem hoznak, viszont rajtuk betegségek szaporodnak el, amik a fiatal (jövő évi termővesszőket) is károsítják.

Ha erős málnatövünk van, és a fejlődéséhez is optimálisak a körülmények, akkor olyan sok hajtást fejleszt, ami gátolja az erős termővesszők kialakulását. Sok közepes, és gyenge vesszőt kapunk, viszont igazi termővessző nem, vagy alig képződik. Ezt meggátolandó, szintén még nyáron a termés betakarítása után célszerű a vesszőválogatást is végezni.  Négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 sarjat hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Az, hogy mitől négyzetméter, illetve folyóméter az a műveléstől függ. Üzemszerűen kordonok között termesztik a málnát, ez megkönnyíti a gondozási és szüretelési munkáit. Házi kertekben gyakran tömbben termesztik a málnát, azaz hagyják, hogy birtokba vegyen egy adott területet, ilyenkor a négyzetméter, még kordonos esetén a folyóméter a mértékegység.

Nyugalmi időszakot követően rögtön a tél elmúltával el kell végezni a metszését. Nagyon korán hajtásnak indul, tő- és gyökérsarjai mér 0 fok körül fejlődésbe kezdenek. Nem szabad hát halogatnunk a metszését, az elsők között kell foglalkoznunk vele. A metszés idejét így februárra teszem.

Aki nem metszett nyáron, az ilyenkor egy dzsungellal találkozik.

Íme a dzsungel.

Én is ezek közé tartozom. Ennek két oka van, egyrészt nincs időm nyáron bíbelődni vele, másrészt a betegségek akkor is elterjednek a többi vesszőn, ha nyáron kivágom a letermett vesszőket. Én ugyanis a lehető legkevesebbet permetezek a kertben, permetezés nélkül pedig úgysem tudok gátat szabni a károsítóknak.

Fő kártevője a fenti képeken látható málna-karcsúdíszbogár. A bogár petéit a vesszőre helyezi, ahol azok kikelés után azonnal a vesszőbe rágják magukat. A málnát arra készteti, hogy egy gubacsot neveljen, amibe otthonosan elfér a lárva. Majd bebábozódik, így telel itt, és amikor eljő a jó idő kirepül. Ezeket a vesszőket metszéskor fontos eltávolítani, de elég, ha csak a gubasc alatt visszavágjuk. A gubacsot el kell tüzelni. Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gynegül meg tőle.

Fő kórokózó pedig a didimellás vesszőfoltosság.

Ő pedig egy gombácska, ami az főként a beteg, vagy elhalt részeket támadja. Na hagyjunk a talajon lemetszett vessződarabokat, mert ezeken megtelepszik, szaporodik.

A málna károsítói nálam még nem okoztak olyan mértékű kárt, hogy a következő évi termés számottevően visszaesett volna. A termés mennyiségére sokkal nagyobb hatással van a csapadék. Hol úszik a málna, hol pedig pödrődik a levele. Ettől függetlenül fent leírtam a nyári metszést is azoknak, akik nagyon precízek szeretnének lenni.

A metszés menete a következő:

Tőből kivágjuk a letermett vesszőket.

Letermett vessző. Látható a sötét színe, az előző évi metszés helye és az oldalhajtásai, amelyeken a termést hozta.

Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél.

Ezeket könnyű felismerni sötétebb színükről, kisebb magasságukról (ugye ezeket vágtuk vissza tavaly ilyenkor 30-50 centiméteresre), valamint elágazódásukról.

Tőből kivágjuk a sérült, a törött, a tekeredetten fejlődött, a fekvő hajtásokat.

Na ennek valami baja van. Ilyen kusza frizurát még zaklatott alváskor is nehéz összeszedni. Tőből le kell távolítani.

Leszámoljuk a négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 legszebb hajtást, a többit szintén tőből eltávolítjuk. Korábban már írtam, hogy a gyökérsarj értékesebb, ezért törekedjünk arra, hogy ezt a mennyiségű hajtást gyökérsarjakból válogassuk össze. Negyedik évtől már kell, hogy rendelkezzen ennyi gyökérsarjjal. Ha nincs ennyi hajtásunk, akkor az két dolgot jelent, vagy fiatal a málna, vagy rossz körülmények közé telepítettük. Az első esetben nincs gond. Negyedik évtől várható ez a számú hajtás. A második esetben keressük meg a hibát, és korrigáljuk.

Egy tőből ennyi hajtás elegendő. Etől több mrá csak egymást fejlődését korlátozná.

A megmaradt vesszőink lesznek a termővesszők. Ezeket 30-50 centiméter magasságban vágjuk el. Az erősebbeket magasabban, a gyengébbeket alacsonyabban. Ezeken a vesszőkön kihajtott rügyekből fejlődött hajtások végén hozzák majd a termést. A vesszők fajtától függően több méter hosszúak is lehetnek, de a legerősebb, legszebb termést hozó oldalhajtások a vessző középső harmadából indulnak. Ezért fontos a visszametszésük.

Helyes metszlap.

Metszés után ilyen lett a dzsungel. Szellős, áttekinthető. Én ilyenkor a metszési nyesedékek aprítása után keletkezett aprítékkal (mulcs) vastagon megterítem a területet. Ez elveszi a gyomok kedvét, megtartja  a vizet, vonzza a hasznos élőlényeket (sajnos néhány károsnak is búvóhelyet ad), bomlásakor tápanyagot ad, javítja a talaj állapotát, minőségét.